• baba
• játék

Szabad már számítógépen játszania a gyermekemnek?

„Az üzletben láttam kifejezetten kisbabáknak készült CD-ROM-okat. Szabad már számítógépen játszania?”

Egy olyan civilizációban, ahol az olvasni sem tudó óvodásoktól elvárják, hogy leg­alább úgy értsenek a számítógéphez, mint a szüleik, csak idő kérdése volt, hogy a pelenkások programjai elkészüljenek. Az Amerikában ölbe babának valónak („lapware”) nevezett (mert használóik még csak egy felnőtt öléből látják a képernyőt és érik el a billentyűt) babaprogamok az olyan szülők körében terjednek, akik legalább gyereküknek szeretnék biztosí­tani azt a technikai indulást, amelyben ők maguk még nem részesülhettek.

A 9 – 24 hónaposoknak készülő ölbe-babaprogramok olyan, kisbabáknak való, oktató célzatú játékokat tartalmaznak, mint dolgok összeválogatása, állathan­gok, ruházatok, egyszerű kirakójátékok, bújócska, mesemondás. Egyes programo­kat a szülők saját kép- és hangfelvételek­kel is kiegészíthetnek, a kis játékosok nagy örömére. A billentyűzet nagy, színes gombokkal készül, hogy kedvük legyen ráütni, az egeret a tétova kis kezekkel is sodorható golyó helyettesíti.

Babaprogramm segít a „tanulásban”

A babaprogammal a gyerekek játsz­va és általában élvezettel tanulnak, több­nyire szeretik és szívesen szórakoznak vele. Szakmai körökben már napirenden van a téma, de az egyre hevesebbé váló vita a közeljövőben aligha fog lezárulni, főleg mivel ez idáig sem a mellette, sem az ellene szóló érvekhez nem gyűlt össze elegendő bizonyíték. Még rengeteg vizs­gálatra lesz szükség. Amerikai gyermekor­vosi tudományos körökben a kisgyerekek fejlődésére gyakorolt hatás szempontjá­ból folyik a babaszoftverek vizsgálata.

Előnyök és hátrányok

Addig is érdemes fontolóra venni a lehetséges előnyöket és hátrányokat, mi­előtt eldöntenénk, be kívánjuk-e „kábe­lezni” a gyereket. Az előnyök közé szá­mítható, hogy korán megismerkedik a számítógéppel, így lesz mire építenie, és az így szerzett műszaki érzék később előnyére válhat (bár ezt az érzéket kicsit később, a bölcsődében, óvodában is meg­szerezheti). Finomodik a kézügyessége, a képeken, játékokon keresztül pedig bőven hozzájut a szükséges ingerekhez.

A tanulási képességének is használni fog (bár valószínűleg kevésbé, mint ha fel­olvasnak neki, másféle játékokat játsza­nak vele, és különféle, házon kívüli él­ményekben részesítik). A számítógépes játék azt a természetes vágyát is kielégí­ti, hogy az otthoni dolgokat utánozza, pl. Főzőcskézik a babakonyhában vagy játék telefonon szövegel. Végül mivel fel­nőtt (de legalább a felnőtt öle) is kell hozzá, a tévével ellentétben (ami elé csak le kell pakolni) lehetőséget ad a szülők és a gyerekek értékes, „minőségi” együtt­létére, tanulásra, mókázásra (bár ennek technikamentes módozatai is vannak).

Ami az elektronikus szellemi táplá­lék hátrányait illeti:

Egyrészt a többi já­tékkal ellentétben a számítógépes játék nem (még az oktató célú sem) nagyon teszi próbára a baba szellemi képessé­geit. Ha a nappali szőnyegén dolgozik egy kirakójátékon, el kell képzelnie, hogyan illenének össze a darabkák, a kezében úgy kell forgatnia minden darabot, hogy jól álljon, majd be kell ügyeskednie a táb­lába. Ezzel szemben számítógépes kira­kójáték esetén csak a billentyűket kell összevissza csapkodnia, hogy a monito­ron összeálljon a kép. A számítógépezés a kreativitást sem fejleszti.

Amikor a mackócsaláddal, a kisautógarázzsal ját­szik szerepjátékokat, szabadon szárnyal a képzelőereje, a képernyőn viszont csak azt nézi, amit a gép mutat neki.

S ami még rosszabb: ha sok időt tölt a számító­gép mellett, nem marad ideje létfontossá­gú képességek megtanulásához, például hogy hogyan kell uralkodni magán, vagy hogyan lehet kijönni másokkal, hiszen ehhez az elektronikus úton megszerezhe­tő tapasztalat nem elégséges. Nem baj, ha időnként géppel is érintkezik, de egy gyereknek elsősorban emberekkel kell érintkeznie. A számítógépes játék a te­levíziónál ugyan interaktívabb, de más játékokhoz képest nagyon passzív szó­rakozás.

Ezért különösen nem való a te­vékeny egyéves gyerekeknek, akik éber óráikban állandóan mennének (és kell is menniük), hogy közelről és személye­sen fölfedezzék a világot. Igaz, a számí­tógépes játék lehetőséget ad szülő és gye­rek együttlétére, de egyes szakvélemé­nyek szerint a gép könnyen közéjük to­lakodhat. Eszerint a kettesben, de techni­ka nélkül űzhető tevékenységek – felol­vasás, táncolás, labdázás, babazsúr stb.  sokkal többet érnek, sokkal minősé­gibbek, mint a számítógépezés. A szak­emberek azt is megkérdőjelezik, hogy kell-e ez a sietség.

Amíg tudósok dűlőre nem jutnak a babaszoftverek kérdésében, a leg­jobb az óvatosság.

Ha mellette döntünk, a következő szempontokat érdemes követni:

• Ne feledjük, hogy ölbebabának való játékról van szó! A gyereket nem szabad székbe szíjazva a gép elé tenni.
• Bitekből se adjunk nagyobb falatot a gyereknek, mint amekkorát meg tud emészteni. Egyhuzamban 10-15 percnél tovább ne engedjük számítógépezni. Ha túl sokat foglalkozik vele, kevesebb ide­je marad a társadalmi, érzelmi, testi, szel­lemi fejlődésre. Hátráltatja a gyakorlati tapasztalatszerzésben, a „régimódi” aktív tanulásban. Ha megunta a billentyűk püfölését, és inkább a kis munkapadján püfölne már valamit, ne kényszerítsük tovább a gép elé, mint ameddig türelem­mel, figyelemmel bírja.
• Csak indokolt esetben éljünk vele. Bár szórakoztató, egy kissé stimuláló és va­lamicskét még tanít is, nem használ a gyerek IQ-jának, nem ad tartós előnyt az iskolai tanuláshoz, de még aranykezű ezermestert se fog faragni belőle.

Aki pedig úgy dönt, hogy kihagyja a babatechno-őrületet, és ezt az időt in­kább mesélésre fordítja (vagy olyan ósdi dolgokra, mint egy jó kis babusgatás), annak sem kell félnie, hogy a gyerekét megfosztja a bekábelezett világ alapisme­reteitől. Még bőven van idő rákapcsolni.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.