Anyai bűntudat koraszülés esetén
„Tudom, hogy nem voltam annyira elővigyázatos a terhességem idején, amennyire kellett volna. Bár az orvos szerint valószínűleg nem én vagyok a hibás, mégis magamat okolom, amiért a fiam olyan korán jött a világra.”
Valószínűleg nincs egyetlen koraszülött csecsemőnek életet adó anya sem, aki visszagondolva ne bánna valamit, amit a terhessége idején csinált vagy nem csinált.
Az ilyen lelkiismeret-furdalás érthető, de értelmetlen!
Mellesleg, szinte lehetetlen megbizonyosodni arról, hogy milyen tényező vagy tényezők felelősek a baba korai érkezéséért. Sok esetben nincs jelentősége, hogy a kismama mit tett vagy nem tett a terhessége alatt (és egyetlen várandós asszony sem tesz mindent helyesen). Még ha biztosak vagyunk is abban, hogy a viselkedésünk vagy az életmódunk szerepet játszott a történtekben, önmagunk hibáztatása nem segít. Amire a gyereknek most szüksége van, az egy erős, szerető és támogató édesanya, nem pedig egy bűntudattól megbénított nő.
Segíthet, ha más koraszülöttek szüleivel beszélgetünk
Tapasztalni fogjuk, hogy ők is hasonlóképpen éreznek. Egyes kórházakban vannak szülőket segítő csoportok; mások szerint a szülőknek jobb, ha a személyzettel beszélik meg a problémáikat, és nem más szülőkkel. Ott keressünk segítséget, ahol érzésünk szerint találni fogunk.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.