• baba
• koraszülött
• kórház

Koraszülött baba és az anyai kapcsolat hiánya

„Azt vártuk, hogy rögtön a születése után kapcsolatba kerülünk a kis­babánkkal De mivel hat héttel korábban érkezett, és csak 1600 g súlyú volt, villámgyorsan elvitték őt, mielőtt akár csak megérinthet­tük volna. Aggódunk, hogy milyen hatása lesz ennek a gyerekünkre és a vele való kapcsolatunkra.”

Ez alatt a feszültségekkel teli idő alatt már semmi más nem hiányzik, csak egy újabb dolog, amin aggódhatunk. Már­pedig a legutolsó dolog, ami miatt most aggódni kell, az a születés pillanatában kialakuló kapcsolat. A szeretet és az össze­tartozás szülő és gyerek között hónapok, sőt évek alatt fejlődik ki, és egy életen keresztül virágzik, nem pedig az élet el­ső pillanataiban borul teljes virágjába.

Ahelyett, hogy az első néhány elvesztett pillanat (vagy akár nap) felett sajnálkoz­nánk, kezdjük el építgetni az anyaság előttünk álló hónapjait. Bár nem szüksé­ges a kapcsolat kialakítását a születéskor kezdeni, a folyamatot már akkor el lehet indítani, amikor a kisbabánk még a kór­házban van. Például a következőképpen:

Kérjünk egy képet, ezer szóval

Ha a csecsemőnket elszállították abból a kór­házból, ahol szültünk, egy másik kórház felszereltebb intenzív osztályára (ami va­lószínűleg hozzásegíti az életben mara­dáshoz), és még nem vagyunk olyan álla­potban, hogy elbocsássanak, kérjünk meg valakit, hogy hozzon egy képet róla. A fér­jünk vagy a kórház személyzete elkészít­heti a fotót, mi pedig azt nézegethetjük, amíg a csecsemőben nem tudunk gyö­nyörködni a valóságban is.

Még ha több cső és gép látszik is a képen, mint kis­baba, a látvány valószínűleg kevésbé lesz ijesztő, és sokkal megnyugtatóbb, mint amit elképzeltünk. Bármekkora segítség is a kép, még szükség lehet a férjünk vagy az ápolók ezer szavára, amellyel aprólé­kosan leírják, hogy milyen a kisbaba, és hogy milyen állapotban van.

Legeltessük rajta a szemünket

Ha csak figyeljük őt az inkubátorban vagy a me­legítőpárnákon, ez az élmény is segíthet közelebb kerülni hozzá.

Érintsük meg

Bár úgy tűnik, egy ilyen apró és sérülékeny csecsemőt jobb meg sem érinteni, vizsgálatok kimutatták, hogy azok a koraszülött csecsemők, aki­ket az intenzív osztályon simogatnak vagy gyengéden masszíroznak, jobban fejlőd­nek, sokkal éberebbek, aktívabbak és viselkedésükben érettebbek, mint azok a babák, akikkel keveset foglalkoznak. A karjával és a lábával kezdjük, mivel eleinte kevésbé érzékeny, mint a törzs.

Próbáljunk meg naponta legalább 20 per­cet tölteni finom simogatással

Egyes nagyon korán született kisbabák számára az érintés kellemetlen. Ha a szakorvos azt javasolja, hogy a fizikai kontaktust jobb kerülni, töltsünk annyi időt a gye­rekkel, amennyit csak tudunk, de fizikai kapcsolat nélkül.

Mint a kenguru. Az erszényesek csinál­ják jól?

A közvetlen bőrkapcsolat nem­csak segít közelebb kerülni a kisbabához, hanem őt is segíti a növekedésben és a gyorsabb gyógyulásban. Vizsgálatok ki­mutatták, hogy azok a kisbabák, akiket kenguru módjára ápolnak, jellemzően hamarabb hagyják el az intenzív osztályt. Helyezzük tehát a gyereket a mellünkre a blúzunk alá, hogy közvetlenül a bőrün­kön legyen (a picin valószínűleg csak pe­lenka lesz és sapka; utóbbi megakadályoz­za a fejen keresztül történő hővesztést). Lazán borítsuk a blúzunkat a kisbabára, hogy melegen tartsuk, vagy takarjuk be egy takaróval.

Beszélgessünk

Biztosak lehetünk ben­ne, hogy eleinte egyoldalú beszélgetés lesz – a kisbaba még sírni se nagyon fog, amíg az intenzív osztályon van. Még az sem látszik rajta, hogy figyelne. De fel­ismeri a hangunkat, amelyet az anya­méhben is hallott, és az ismerős hang vigasztalja. Ha nem tudunk olyan gyak­ran a kisbabával lenni, mint szeretnénk, kérdezzük meg a nővéreket, nem hagy­hatunk-e ott hangfelvételt, amelyen be­szélünk, énekelünk vagy nyugodtan fel­olvasunk, és amelyet aztán lejátszanak a babának.

Lágyan beszéljünk, valahány­szor a babával vagyunk, mivel a füle még érzékeny a hangokra. Egyes nagyon pici kisbabák számára minden felesleges hang rendkívül zavaró lehet, ezért beszéljük meg a gyerek orvosával, mi lenne számá­ra előnyös és mi nem.

Szemkontaktus

Ha a baba szemét beta­karják, mivel sárgaság kezelésére fototerápiát kap, kérjük meg, hogy kapcsolják ki a lámpákat, és vegyék le a szemvédőt legalább néhány percre a látogatásunk alatt, hogy szemkontaktust tudjunk kialakítani, amely az anya-gyerek kapcso­lat fontos része.

Vállaljuk át a nővérektől

Amint a gye­rek túl van a közvetlen veszélyen, az intenzíves nővér valószínűleg örömmel meg­mutatja, hogyan pelenkázzuk, etessük és fürdessük. Akár néhány egyszerű kezelést is elvégezhetünk. Az első dolgok egyike, amelyet a szülők szívesen átvállalnak, a baba hőmérsékletének mérése. Ha a lá­togatásaink alkalmával gondoskodunk róla, könnyebben beleszokunk a szülői szerepbe, miközben néhány értékes ta­pasztalatot is szerzünk az előttünk álló hónapokra.

Ne fogjuk vissza magunkat

Sok szülő távolságot tart a koraszülött kisbabájával, fél megszeretni és elveszíteni. De ez hiba. Először is azért, mert a koraszülött pi­cinynek igen jók az esélyei; nagy többsé­gük megmarad, és egészséges, normális gyerek lesz belőle. Másodszor, ha vissza­fogjuk magunkat, és rosszra fordulnak a dolgok, örök életünkben sajnálni fog­juk az elvesztegetett pillanatokat. A vesz­teség még nehezebben elviselhető lesz, és nem könnyebb.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.