Babaápolás

Kismamáknak: hová lett a régi önbizalom?

“Biztosra vettem, hogy egy gyerek szülése nem haladja meg a képes­ségeimet Mióta azonban a kislá­nyomat a kezembe adták, minden önbizalmam elpárolgott. Úgy érzem magam, mint aki anyaságból bukásra áll.”

Bár végső soron a gyereknevelésnek min­den más hivatásnál nagyobb a jutalma, egy sem akad, amely ennyi gonddal, bajjal járna, főleg kezdetben. De még egy olyan munkakör sincs a világon, amely­be minden betanítás, gyakorlat, főnö­ki irányítás nélkül kell fejest ugrani, 18 – 24 órás műszakot és teljes felelőssé­get vállalva. Mi több, olyan munkakör sem létezik, amelynek ellátásáról az első hetekben ilyen kevés visszajelzést kapna az ember. Az egyetlen lény, aki a mun­kát minősíteni tudná, egy passzív és kiszámíthatatlan viselkedésű újszülött.

Ő még nem tud együttműködni, nem mosolyog, ha jóllakott, nem ugrik a mama nyakába, ha örül, evésidőben alszik, alvás­időben sír, legföljebb egy pár percig néz a szüleire, és láthatólag a szomszédoktól sem tudja őket megkülönböztetni. A jól végzett munka öröméhez hiányoznak a feltételek. A műveleteknek: pelenka­csere, tápszerkészítés, gyerekruhamosás, etetés – sosincs végük. Nem csoda, ha ön is úgy érzi, mintha nem állna új hivatása magaslatán.

A gyerekágyas időszak a harcedzett profinak se sétagalopp, egy újonc pedig úgy élheti meg, mint csetlések-botlások, balfogások, balszerencsék sorozatát. De a szebb idők sincsenek messze (még ha most el sem tudja képzelni), hamarabb bele fog tanulni a gyereknevelésbe, mint gondolná.

Addig is érdemes tekintetbe venni a következő szempontokat:

Az anya egyedi személyiség

A gyerek szintúgy. Ami más anyának és gyereké­nek beválik, az nem biztos, hogy önök­nek is jó, és megfordítva. Óvakodjon az összevetésektől.

De nem ő az egyetlen

Egyre több az első gyerekes anya, akinek még nem volt dolga újszülöttel. A tapasztaltak többsé­ge sem tud oly könnyedén átlavírozni az első heteken, mintha egész életében mást se csinált volna. Az ember nem szü­letett szülő, csak a gyakorlatban válik azzá. A most szült asszonyt nem hormon­varázslat változtatja anyává, hanem az idő, a próbálkozás, a tanulás és a tapasz­talat. Ha a gondjairól tud más anyákkal beszélni, látni fogja, hogy az ön szemé­lyisége ugyan lehet egyedi, de a problé­mái nem azok.

Az anyának is kell az anyáskodás

Aki jó anya szeretne lenni, annak ön­magával se árt egy kicsit anyáskodnia. Tanítgassa önmagát, mint anya a gyerekét, hogy tessék rendesen enni, so­kat pihenni, főleg a gyerekágy alatt, óvatosan tornászgatni a jobb közérzet érdekében, és időnként megereszteni egy kis lélekemelő relaxációt is.

Az anya is csak ember

Tökéletes anya és tökéletes gyerek nem létezik, úgyhogy egyik féltől sem szabad lehetetlent várni: emberek vagyunk.

A jó öreg ösztön

Sokszor egy zöldfülű anya is jobban tudja, mi jó a gyereké­nek, mint a barátnők, a rokonok vagy a nevelési szakkönyvek.

Nem muszáj mindenben egyedül dönteni

Ne remélje, hogy soha nem fog mások tanácsára szorulni. Ezt nem az ösztönök hiányosságának kell betudni, hanem a tapasztalatlanságnak. A külvi­lág rengeteg jó tanáccsal, kellemes segít­séggel szolgál. Zsűrizze a kapott infor­mációt, próbálja ki, ami tetszik, és vesse el, ami nem.

A hiba nem szégyen, hanem tanul­ságos

Senki nem fogja felróni önnek, ha hibázik (bár akadhat olyan rossz nap­ja, hogy a legszívesebben felmondana önmagának). Melléfogások nélkül nem lehet beletanulni az anyaságba. Számíthat rá, hogy legalább a gyereke középisko­lás koráig el fog követni néhány hibát. Ha valamivel elsőre nem boldogul, pró­bálja meg másképpen (ha például az ol­dalirányú ringatástól még hangosabban bömböl a gyerek, próbálja meg a vállhoz ölelve előre-hátra ringatni).

A szeretet nem mindig jön magától

Néha nehéz szeretettel bánni egy ere­dendően közömbös újszülöttel, aki csak kapni tud, de adni nem (hacsak a folya­matos büfizést és a használt pelenkákat nem számítjuk). Beletelhet némi időbe, míg az anya már nem érzi idétlennek a saját gügyögését, hamis turbékolásnak a dalocskáit, hanem önkéntelen természe­tességgel ölbe kapja dédelgetni, puszilgatni a kis porontyot. De el fog jönni.

A baba megbocsátó

Etetés előtt elfelej­tettük friss pelenkába tenni. Hajmosás közben sampon ment a szemébe. A feje félúton beszorult a pólóba. Az ilyen és még sokféle apró balesetet a baba elnézi és elfelejti, feltéve ha hangosan és egyér­telműen a tudtára adják, hogy szeretik.

Páratlan jutalom

A gyereknevelést olyan hosszú távú beruházásnak kell te­kinteni, amely hónapok, évek múlva fog­ja meghozni gyümölcsét. Majd meglátja, mikor a baba először önre mosolyog, já­tékért nyúl, felkacag, feltornássza magát és a mamát a nevén szólítja: nem lesz kétsége afelől, hogy ez minden fárado­zást megért, és hogy ön valami nagyot alkotott.

Tökélyre törekvés

“Úgy félek, hogy valamit elrontok. A gyerekre vonatkozó legkisebb döntésen is órákat töprengek. Szeretnék biztosra menni, de lassan magammal együtt a páromat is az őrületbe kergetem.”

Nincs olyan szülő, aki mindent jól csinál­na. Aki gyereket nevel, óhatatlanul el­követ többnyire kisebb, néha nagyobb hibákat. Aki jó szülő akar lenni, igyekez­zék tanulni a saját kárából. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy minden szü­lő és minden gyerek más, ami az egyik­nek megfelel, az nem biztos, hogy a má­siknak is jó.

Az összes szakkönyv elolvasása, az összes szakember meghallgatása után is biztos, hogy maradnak megválaszolatlan kérdései. Akkor jár a legjobban, ha kiis­meri a gyereket és önmagát, továbbá megtanul hallgatni az ösztöneire és a sa­ját józan eszére. Például általában igaz, hogy a csecsemők szeretnek szorosan bebugyolálva lenni, de ha az ön gyereke minden alkalommal sírva tiltakozik a szűk hálózsák ellen, talán azt szeretné, hogy engedjék rugdalózni.

A szakmai ál­láspont szerint a csecsemők azt szeretik, ha csilingelő szopránban szólnak hozzá­juk, de ha az önének láthatólag jobban tetszik a mélyebb hanghordozás, szálljon lejjebb egy oktávval. Bízzon önmagában és a gyerekben – bár így se biztos az ered­mény, de túl nagy bajt nem csinálhat.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.