Babaápolás

Az ortopédiai vizsgálat gyermekkorban

Az ortopédiai vizsgálat akkor szükséges, ha a gyerekorvos ezt tanácsolja, tehát valamilyen probléma felmerülése esetén. A szülők ismerik a gyermekük lábfej tartását és lábformáját, azt, hogyan járnak, és mennyire támasztják le a talpukat. Mégis nem minden, amit a gyermekor­vosnak megemlítenek, jelent valóban betegséget.

Amikor egy gyermek elkezd járni, mozgása nem tökéletes. Sokszor elesik, sokszor szétterpeszti a lábát, hogy meg tudjon állni, a talpát lelapítja a földön. Természetes, hogy furcsán jár, hiszen neki még nagy erőfeszítésébe kerül, hogy megpróbálja koordinálni a mozgását.

A leggyakoribb kételyek

A szülők általában a következő kérdéseket teszik fel a gyerekorvosnak: mikor kell elkezdeni járni a gyermekünknek? Egyenesen tartja a lábfejét? Miért esik el járás közben? Egyéves és még nem jár önállóan, ez normális? Gyakran fáj a lábszára, talán a lábfejével van gond? Mikor kell szakorvoshoz fordulni? Hogyan kell kinéz­nie egy gyerek lábfejének?

Ezek a kérdések azért gyakoriak, mert a kisgyermek lábfeje még nem alakult ki teljesen, kissé vaskos, a talpa egyenes, vagy a térde kifelé hajlik. Ezen kívül, amikor járni tanul, sokszor nem a helyes testtartást veszi fel, ami azonban teljesen normális: négykézláb mászik, csak az egyik lábát használja, a másikat húzza maga után, vagy ülve próbál haladni.

Az is normálisnak tekint­hető, hogy lábujjhegyen jár, a lába terpeszben van, vagy éppen csámpás. Az első önálló lépések és esések elengedhetetlenek, és a szü­lőknek meg kell hagyniuk a gyerekek szabadságát, engedni kell elesni is őket.

Forduljunk gyermekorvoshoz

  • Úgy véljük, a baba lemaradt a fejlődésben, vagy éppen visszafejlődik. Vagyis, ha pszichés, motorikus, nyelvi vagy viselkedésbeli képességeiből veszít.
  • Ha 3 hónapos és nem tartja a fejét, nem követi szemével a tárgyakat, nem próbálja azokat a szájához vinni, ha nem mosolyog vissza, ha nem reagál erős zajokra.
  • Ha 7 hónapos korában az izomzata túl kötött, vagy éppenséggel túlságosan laza (rongybaba), ha a tárgyat egyik kezével megfogva nem tudja áttenni a másik kezébe, ha nem mosolyog ha nem érdeklődik a környezetében lévő emberek iránt, ha nem tud támasz nélkül megülni, ha nem akarja megfogni a feléje nyújtott tárgyakat.
  • Ha egyéves korában nem mászik négykézláb, vagy valahogy nem mozog önállóan, ha nem tud megállni még segítséggel sem, ha nem keresi az eldugott tárgyakat, ha egyetlen szót sem szól, ha nem érdeklődik a többi gyerek iránt, ha nem mutat a kezével pápát, vagy nem int nemet a fejével.

Térdtartások

  • Ívelt láb: bizonyos határok között természetes, gyakori, különösen az első időszakban.
  • X láb (kifelé hajló térd): az esetek nagy részében hároméves kor körül jelent­kezik, és az idő múlásával spontán javul (hétéves korig).
  • Lapos talp: a lábfej természetes állapota 3-5 éves korig, a talp gyenge szalagjai és a lábfejben jelenlévő zsírszövet okozza.
  • “Kacsaláb”: a baba kifelé fordított lábfejjel jár, így nagyobb felületen támaszkodik, általában így stabilabb a tartása. Bizonyos idő elteltével spontán megoldódik a probléma.
  • Befelé forduló lábfej: a lábujj befelé irányul, holott kifelé kellene. Ez a lábtartás hároméves korig nagyon gyakori, és normálisnak tekinthető.

Térdtartások

Még egy tanács:

A baba lábfeje olyan testrész, amely szintén a „tanulást” szol­gálja, ne kényszerítsük mindenáron cipőbe. Hagyjuk, hogy a földdel mezítláb vagy zokniban érintkezzen. A lábfej esetleges problémáiról és speciális cipőkről hároméves kor után lehet beszélni

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.