• gyermek
• gyermekorvos
• védőoltás

Védőoltások gyermekkorban, miért fontos?

Az orvostudomány legnagyobb eredményei a védőoltások, és az egész emberiség történetében olyan szintű felfedezésnek tekinthetők, amihez csak a víz ihatóvá tétele hasonlítható.

Gyermekkorban nagyon fontosak, mert ez az első lehetőség arra, hogy meg­óvjuk őket a veszélyes fertőző betegségekről. Az UNICEF és az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott mozgalomba kapcsolódunk bele, amikor beoltat­juk a gyermekünket. A védőoltások célja a veszélyes fertőző megbetegedések számának csökkentése, illetve megszüntetése.

Miért fontos a védőoltás?

Ennek egyik konkrét példája a mára már feledésbe merült rettenetes beteg­ség, a himlő. A széles körű beoltás nemcsak a beoltottat védi, hanem az egész közösséget. Elég nagyszámú gyerek beoltása esetén megakadályozzuk a mikrobák terjedését, amelyek ez által így nem találnak talajt a fejlődéshez. Ez a mechanizmus (az átoltottság) a megbetegedések számának csökkenéséhez vezet, sőt esetenként teljes eltűnéséhez, így történt ez a himlővel, és történik mostanában a járványos gyermekbénulással.

Az átoltottság előnyei között szerepel az is, hogy azok a gyerekek is védettséget szereznek, akik egyébként nem beolthatok, mint a súlyos betegségben szenve­dők, az AIDS-esek, az immunrendszert megtámadó betegségben szenvedők, vagy a daganatos betegek, sőt néhány gyermek nem reagál megfelelően az oltásokra, de így ők sem kapják meg a betegségeket. Vannak kötelező és ajánlott védőoltások.

Hogyan hat az oltás?

Az oltás tulajdonképpen egy „kontrollált fertőzés”. Ha a természetben egy fertőző mikroorganizmus bekerül a testbe, a test megpróbálja megsemmisíteni, s eközben megbetegíti.

Antitestek…

Láz, légzési zavarok és/vagy gyomorpanaszok, kiütések és sok más egyéb tünet jelzi, hogy harc indult meg, aminek gyászos kimenetele lehet. Ha sikerül megnyerni az ütközetet, akkor a termelt antitestek meggátolják, hogy ugyanaz a mikroorganizmus megtámadja a szervezetet, és ugyanaz a betegség kialakul­jon. Ezt a természetben történő folyamatot utánozza a védőoltás.

A védőoltás különleges módon ösztönzi a szervezetet védekező mechanizmus indítására és antitestek termelésére, így később képes lesz a fertőző mikroorganizmusok támadása ellen védekezni anélkül, hogy megbetegedne. A mikroorganizmu­sok – amik ellen a védőoltások készültek – tulajdonságai szerint különböző oltástípusok léteznek.

Oltástípusok:

• Gyilkos oltás: hőhatással vagy különféle anyagok bevitelével hat. Ilyenek a kolera, a gyermekbénulás, a veszettség és a Hepatitis A elleni oltás.
• Legyengített organizmusokkal történő oltás: Különleges laboratóriumi körülmények között előállított oltóanyag. Kevésbé agresszív és virulens kórokozókat tartalmaz, amelyek nagyon hasonlóak az eredetihez. Ilyen pl. a sárgaláz, mumpsz és rózsahimlő elleni oltás.
• Inaktivált oltás: hatástalanított toxinokkal, azaz olyan anyagokkal történik, amelyek a mikroorganizmusokat felszabadítják a testben a betegség közben, s azután ezeket megmérgezik. Ilyen a tetanusz és a diftéria elleni oltás.
• Fehérjékből álló oltás: Ezek az oltóanyagok fehérjékből állnak. Ilyeneket adnak például a Hepatitis B és a papilloma vírus ellen.

Egymáshoz kapcsolt oltások. Ezek olyan termékek, amikben a normálisan ártalmatlan baktériumokhoz kapcsolnak speciális fehérjéket, amik ellen reakciót indít a test. Ilyen pl. az influenza B vírus és a pneumococcus elleni oltás.

A beadásuk szerint a következő típusú oltások vannak:

• Egy hatóanyagú oltás: az immunrendszert csak egy betegség ellen védi.
• Több hatású oltás: egy mikroorganizmus több törzse ellen vagy akár több mikroorganizmus ellen is véd.

Az oltóanyagok mellékhatásai

Az oltások általában jól tolerálhatóak, és nem okoznak semmi problémát, esetleg egy-két zavaró, de csak időleges mellékhatást. A leggyakoribb mellékhatások a bőrpír, a duzzanat a szúrás helyén; ilyenkor nincs semmi tennivaló, idővel elmúlik. Felléphetnek általános tünetek is, mint láz, nyugtalanság és aluszékonyság, de ezek is mind múló problémák. A lázra adhatunk lázcsillapítót, az aluszékonyságot és a nyugtalanságot pedig fogadjuk türelemmel, néhány óra alatt elmúlik.

A súlyosabb mellékhatások, mint az anafilaxiás sokk, illetve néhány neurológiai probléma, egészen rendkívüliek, és sokkal ritkábban okoznak bajt, mintha bekö­vetkezne az a megbetegedés, amely ellen a védőoltás szól. Az oltások haszna mind az egyén, mind a közösség szempontjából sokkal nagyobb, mint amekkora a kockázat.

Természetesen minden oltás – ahogyan minden gyógyszer – mellé tartozik egy papírlap, amely leírja a szükséges információkat a lehetséges mel­lékhatásokkal együtt. Minden más reakciót jelezni kell a gyerekorvosnak, aki az oltást beadta, aki aztán továbbítani fogja a megfelelő szervnek, ahol minden esetleges mellékhatást figyelemmel kísérnek.

Ellenjavallatok, mikor ne oltassuk be a gyereket

 Az ellenjavallat olyan körülmény vagy helyzet (zavar, akut vagy krónikus betegség), ami miatt nem tanácsos vagy egyenesen tilos egy meghatározott orvosi gyakorlat (egy gyógyszer vagy gyógynövény beadása, oltás, beavatkozás) elvégzése. Nagyon fontos, hogy a gyerekorvos vagy az orvos, aki beadja az oltást, tudja, hogy van-e valamilyen ellenjavallata az oltásnak, és ezért dönthet úgy, hogy elhalasztja, vagy egyáltalán nem adja be.

*A jövőben változhatnak ezen oltások rendje, a gyermekorvos mindig tudni fogja, mikor és mit kell kapnia  a gyermeknek!

Természetesen a beoltás előtt tájékozódnia kell az egészségi állapotáról, a családi körülményekről. Feküdt-e már kórházban, van-e valamilyen betegsége, volt-e az előző oltások után valamilyen mellékhatás. Jó, ha a szülők minden részletet elmesélnek, hogy az orvos megfelelően tudjon dönteni.

Védőoltások rövidítései

• BCG – tuberkulózis elleni oltás
• DTPa – diftéria, tetanusz, szamárköhögés elleni oltás (korábban Di-Per-Te néven volt ismert)
• IPV – inaktívak (=elölt) vírust tartalmazó gyermekbénulás elleni oltóanyag
• Hib – a Haemophilus influenzae baktérium elleni oltóanyag
• MMR – mumpsz, kanyaró, rubeola elleni oltóanyag
• Hepatitis B – fertőző májgyulladás elleni oltóanyag

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.