Büntetés a gyermeknevelésben
A büntetés
Minden szülő tudja, hogy akadnak nehéz helyzetek, amikor nem tudjuk, hogyan bánjunk a gyerekünkkel. Ki kell találnunk valamilyen nevelési stratégiát, amivel befolyásolhatjuk a viselkedését. Ezért aztán minden szülő eljut arra a pontra, hogy elgondolkozik, miként büntessen.
A büntetés hasznosságát a nevelők nagy része elismeri, mégis számos eltérő vélemény akad. Abban megegyeznek, hogy a büntetés ne legyen túlságosan megalázó, mert aláássa a gyerek önbecsülését, se túl kegyetlen, vagy súlyos, mert törést okozhat a gyerek-szülő kapcsolatban és súlyos károkat okozhat a gyerek fejlődésében.
Büntetés előtt…
Ha elkerülhetetlen, hogy megbüntessük gyermekünket, a büntetés előtt figyelmeztetnünk kell őt arra, hogy milyen következménye lesz a helytelen viselkedésének, a büntetés kiszabása után pedig ismételten igyekezzünk elmagyarázni, milyen hibát követett el a gyerek, és megkérni, hogy ez ne forduljon elő többet. Ha a gyerek hibás viselkedése gyakran megismétlődik, a szülőknek el kell gondolkodniuk azon, mi ennek az oka, már csak azért is, hogy elkerüljék a gyakori büntetéseket.
Ha a büntetés megszokottá és állandóvá válik, akkor haszontalanná lesz, értelmét veszti, ezen kívül meggátolja a bizalmas kapcsolat kiépülését a szülők és a gyerekek között, és megakadályozhatja, hogy a gyerekben autonóm erkölcsi magatartás alakuljon ki. Aláaknázza a független életmódot és a felelősségérzet kialakulását.
Büntetés módjai
Ha a testi fenyítéshez folyamodunk, akár csak a legkisebbhez is (popsira verés), utána ne mutassunk bűntudatot, és ne kérjünk bocsánatot a gyerektől. Igyekezzünk elkerülni ezeket az erőszakos megnyilvánulásokat, mert rontja a szülő-gyerek kapcsolatot. Mindenképpen kerüljük a fej, az arc és a kéz megütését, mert ezek nagyon megalázóak.
Ha megfelelő és szükséges pillanatban rácsapunk a fenekére, annak nevelő értéke lehet, és nem kell utána még más büntetésnek is követnie. A legjobb, ha nyugodt és derűs beszélgetést kezdünk, ami megérteti a kisgyerekkel, mit hibázott, és arra serkenti, hogy többet ne tegye.
Fontos, hogy a szidás után megpusziljuk, hogy biztosítsuk őt afelől, hogy szeretjük, még akkor is, ha helytelenkedett. A gyereknek azonban meg kell értenie, hogy ez a szeretetteljes gesztus nem teszi meg nem történtté a hibáját, és a büntetés nem gonoszságból történt, hanem a rá és a többiekre nézve veszélyes magatartásának javítására.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.