• életmód
• gyereknevelés
• terhesség

Mikor jöjjön a következő gyerek?

„A kislányom hamarosan egyéves lesz. Mindenképpen szeretnénk még egy gyereket, de kérdés, mekkora korkülönbség legyen köztük.”

Az anyatermészettől eltekintve kizáró­lag a szülőktől függ, mikorra tervezik a következő terhességet, és erről a külön­böző házaspárok különböző nézeteket vallanak. Van, akinek szilárd meggyőző­dése szerint a gyerekeknek sorban egymás után kell következniük. Mások szintén szilárd meggyőződése szerint két szülés között néhány – esetleg több – év léleg­zetvételnyi időre (és pihenőre) van szük­ség.

Egy-egy házaspárral is előfordul, hogy előzőleg másképp tervezte volna („jó len­ne, ha csak egy év lenne közöttük”), de a véget nem érő pelenkázások, átalvatlan éjszakák meggondolásra késztetik („talán nem ártana egy kis szünetet tarta­ni, mielőtt újra rászánnánk magunkat”).

Túl sok tényszerű adatot nem tu­dunk fölsorolni a döntés megkönnyí­téséhez. A szakmai többség álláspontja szerint az előző gyerek születése és a kö­vetkező fogamzása között legalább egy év különbség elegendő ahhoz, hogy az anyai szervezet kiheverje a terhesség és a szülés fáradalmait, és indulásra készen álljon a következő szaporodási ciklus­hoz. Az egészségügyi szempontokon kí­vül nincs más tudományos érv, amiből a helyes korkülönbséget le lehetne vezet­ni. Kutatások szerint nem látható össze­függés a korkülönbség és a gyerekek in­telligenciája, érzelmi fejlődése, későbbi kapcsolatai között (az utóbbiak inkább jellemtől függenek, semmint korkülönb­ségtől), és a szülők egymáshoz való viszo­nyát sem befolyásolja.

Tehát abból kell kiindulni, hogy önö­kön áll. Az újabb családtagnak akkor jön el az ideje, ha a szülők és a család készen állnak a fogadására.

Még mindig nincs elég támpont?

A korkülönbség eldöntésénél tegye föl magának a következő kérdéseket:

El tudok-e látni két kisgyereket? Há­roméves kor alatt a gyerekeknek nagy a gondozási igényük, rengeteg törődést, gondoskodást követelnek. Ha a pici ér­kezésekor a nagyobb még nincs kétéves, kétszer annyit kell pelenkázni, még ke­vesebbet lehet aludni, s ha nagyon kicsi a korkülönbség, egyszerre két (jellem­zően hisztis, engedetlen) totyogó visel­kedésével kell megbirkózni.

Az érem másik oldaláról nézve: a hasonló korú gyerekek nevelése eleinte kimerítő, de az első néhány év után túl van a nehezén (hacsak nem vállal egy harmadikat is). A gyerekek nemcsak azért viselkedhet­nek hasonlóan, mert kicsi köztük a kor­különbség – tehát hasonlóképpen fej­lődnek -, hanem azért is, mert jobban megfelelnek egymás természetes játszó­társának. További előny, hogy ugyan­azok a játékok, filmek, szórakozási és nyaralási formák valók nekik.

Valóban újra bele akarok fogni? Ha az ember úgyis „babaüzemmódban” van, néha könnyebb úgy maradni és össze­vonni a gyereknevelésre szánt éveket.

Kiságy fölállítva, popsikendők a helyü­kön, a gyerekkocsit még nem lepte be a por a padláson, a biztonsági zárak még nincsenek leszerelve. Nagyobb korkü­lönbség esetén, mikor a nagyobb már egyedül megy az iskolába, és a mama megint kezd „élni”, újra rá kell állni egy kisbaba nevelésére. Természetesen néhány év különbség esetén hosszabb idő áll az ön rendelkezésére, hogy első gyerekével kiélvezze a helyzetet, és minden figyelmét neki szentelhesse, mielőtt a következő megérkezne. Mivel pedig a nagyobb már nem lesz mindig otthon, a kisebbre is módjában áll ugyanolyan megkülönböz­tetett figyelmet fordítani.

Testileg fel vagyok-e készülve egy újabb terhességre? Sok nő érzi úgy, hogy nem tud még egy terhességet vé­gigcsinálni, különösen ha az első nehéz volt. Görögdinnye hassal nem könnyű dolog egy totyogót cipelgetni, reggeli hányinger közben egy tizenöt hónapos vágtázó gyerek után szaladgálni, mikor az embernek a fürdőszobában volna a helye. Azt is gondolja meg, szeretne-e az egyik terhességből-szoptatásból egy másik terhességbe-szoptatásba kerülni. Előfordul­hat, hogy szívesen adna a szervezetének némi szünetet, egy kis gyerekmentes fizi­kai létezést, mielőtt újra vállalná. Más­részt azok a nők, akiknek a terhesség és a szoptatás egyaránt öröm, nem látják okát az újabb örömforrás halogatásának.

Családtervezés

Ismét a családi létszám növelését fon­tolgatja? Párjával együtt számos olyan előrelátó lépést tehetnek, amely a si­keres fogamzáson kívül a veszélytelen terhesség és az egészséges gyerek szü­letésének esélyét is javítja.

Az olyan szülőknek, akik elhatározták, hány éves korukra legyenek meg a gyere­keik, vagy az olyan anyáknak, akik nem pazarolhatják az időt, mert ketyeg a bio­lógiai órájuk, már csak emiatt is a kis kor­különbség mellett kell dönteniük.

Mi a legjobb a gyerekeknek?

Ebben a kérdésben távolról sincs egységes állás­pont – de az eredmények is tág határok között változnak a gyerekek jellemétől, a testvérek közötti konfliktusok megol­dásától, a családban uralkodó légkörtől és még sok egyéb tényezőtől függően. Például túl nagy korkülönbség esetén úgy nőhetnek fel, mintha nem is testvérek volnának – vagy éppen hogy különleges érzelmi kapcsolatba kerülnek.

Nagyobb korkülönbség esetén kevesebb a testvér­harc, hiszen a nagyobbnak már a házon kívül is megvan a maga élete (iskola, sport, barátok), jobban értékeli a kis­testvért, és szívesen segédkezik körülötte. De olyan is van, akinek nem akaródzik vállalni a sokkal nagyobb testvér szerepé­vel járó felelősséget.

A kis – két évnél kevesebb – korkü­lönbség nem feltétlenül jelent szoros test­véri viszonyt. Mivel hasonló fejlődésen mennek keresztül, eredendően alkalmas játszótársat, de még valószínűbben vere­kedőtársat látnak egymásban. Az a körül­mény, hogy valószínűleg ugyanazokat a játékokat kedvelik, részben jó dolog (kevesebb játékot kell venni), de borzasz­tó is tud lenni (állandó ok a verekedésre). Kis korkülönbség esetén a nagyobb könnyebben alkalmazkodik a kisebbhez, nincs olyan erős és határozott benyomá­sa, mintha kitúrták volna, mert nem em­lékszik, milyen volt „az egyetlennek” len­ni. Viszont az anyja ölében tért veszít, holott az a tér még nagyon fontos neki.

Mi illik jobban az egyéniségemhez?

Ha ön könnyed személyiség, majdnem mindegy, hogy kicsi-e vagy nagy a gye­rekei közti korkülönbség. Feltehetőleg se azt nem bánná, ha egymás után kö­vetkeznének, se azt, ha hosszabb szünet után kellene visszakapcsolni a baba­üzemmódba. Ha viszont nehezen tűri a káoszt és a felfordulást, a nagyobb kor­különbség a célszerűbb.

Milyen korkülönbség legyen a gyere­kek között?

Az ideális családról alkotott elképzelés attól is függ, milyen család­ban nőtt fel az ember. Aki másfél évvel idősebb bátyja védelmében nevelkedett, azt szeretné, hogy a gyerekei is hasonló szerencsében részesüljenek. Aki utálta, hogy már középiskolába jár, mikor a kishúga még csak alsó tagozatos, valószí­nűleg a kisebb korkülönbségre szavaz. Akinek viszont majdnem egykorú test­vére volt, és állandóan verekedett vele, saját gyerek esetén a nagyobb korkülönb­séget favorizálja.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.