Csoportos oktatás gyerekeknek?
„Olyan sok hirdetést látok, amelyben babák oktatását ajánlják, hogy úgy érzem, megfosztom a gyerekemet valamitől, ha nem íratom be őt legalább egy ilyen csoportba.”
Még tizenkét évnyi tanulás áll a gyerek előtt (vagy tizenhat, ha az óvodás éveket is beleszámoljuk, és még több, ha az egyetemet is számításba vesszük), egyáltalán nem sürgős beíratni sehova. A kisbabák amúgy sem utasításokból tanulnak (főleg nem szóbeli utasításokból), hanem sokkal inkább tapasztalatokból, amelyeket felnőttsegítséggel maguk szereznek meg, amikor találomra felfedezik a világot.
A túl korai „oktatás” káros lehet a gyerekre nézve?
Az előre meghatározott módon, időben, helyen és ütemben elvárt tanulás lelohaszthatja a gyerek természetes tanulási vágyát és új tapasztalatok iránti lelkesedését, pedig legjobban az segíti a tanulást. Túl korán túl sok megtervezett tevékenységtől és csoportos tanulástól a gyerek kiég, mire megkezdi az igazi iskolát.
A kisbabának biztosan nincs rá szüksége, hogy művészeti, zenei vagy úszásleckéket vegyen, és akkor sem fog semmiről lemaradni, ha ő az egyetlen baba a környéken, aki nem jár semmilyen szakkörre. (Lehet, hogy ő lesz az a baba a környéken, aki később a legjobban fogja élvezni az efféle tevékenységet – egyszerűen azért, mert nem kényszerítették rá élete ilyen korai szakaszában.) Nem fontos tehát, de azért lehet előnye egy ilyen babák számára szervezett csoportos tevékenységnek.
Mindenekelőtt kellemes lehet a gyereknek, ha más gyerekek mellett játszhat – bár velük együtt játszani valószínűleg még nem képes -, megismerkedhet és együtt lehet más felnőttekkel. Az anya számára még vonzóbb az a lehetőség, hogy más szülőkkel beszélgethet, megoszthatja a gondokat és a tapasztalatokat, és új ötleteket gyűjthet a gyerekjátékokhoz.
Több mód is van arra, hogy a gyerek kihasználja a csoport előnyeit – a túl korai szervezett oktatás hátrányai nélkül:
- Vigyük el egy közeli játszótérre. A gyerekhintát, a kis csúszdát és a homokozót akkor is élvezni fogja, ha még nem tud járni, és örülni fog más gyerekek látványának.
- Kezdeményezzünk játszócsoportot, vagy csatlakozzunk egy meglévőhöz. Ha nem ismerünk olyan embereket, akiknek a mi gyerekünkkel azonos korú babája van, tűzzünk ki hirdetést a gyerekorvos rendelőjében vagy a szupermarketben, hirdessünk a helyi magazinban. A játszócsoportok, amelyek általában hetente egyszer találkoznak valamelyik szülő otthonában vagy a játszótéren, gyakran nagyon közvetlen hangulatúak, és nagyszerű bevezetőt kínálnak a csoportos tevékenységekhez.
- Vonjuk be a gyereket valamilyen, kisbabák számára szervezett kötetlen tevékenységbe, zenei, művészeti vagy mozgáscsoportba. De csak olyan csoportban vegyen részt a kisbaba vagy a tipegő, ahol a játék az elsődleges, és nem a tanulás.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.