Babaápolás

Félénkség gyerekeknél? Kinövi?

“Kissé meglepő a kislányom félénksége, hiszen sem a férjem, sem én nem vagyunk gátlásosak.”

Ebben a korban az új helyzetekkel, új em­berekkel szembeni tartózkodó viselkedés nem a félénkség jele, hanem a gyerek érettségének megfelelő, normális jelen­ség. Több olyan tényezőből tevődik össze, amelyek a majdnem vagy már járó kis­gyerekek többségére érvényesek:

  • Félelem az idegenektől: van olyan gye­rek, aki már hét hónapos korától ki tud­ja mutatni, hogy apján és anyján kívül mindenkitől idegenkedik, de a többség csak valamivel egyéves kora előtt kezd félénken elfordulni az idegenektől.
  • Félelem az elhagyatottságtól: a társa­dalmi élet helyzetei gyakran azzal járnak, hogy a gyerek elszakad a szüleitől. Ha a játszótéren megközelíti egy jó ismerős, és fel akarja venni, nem félénkségből kapaszkodik belénk, hanem mert most van abban a korban, amikor minden gyerek fél, hogy eltéved vagy elveszti a szüleit.
  • Félelem az ismeretlentől: az immár helyváltoztatásra képes gyerek számára a világ nemcsak az érdekes felfedeznivalók terepe, hanem az ijesztő dolgoké is. A járásnak köszönhető függetlenség lel­kesíti, de vissza is riasztja. Ekkora válto­zások közepette nem csoda, ha a nagyobb csecsemők és a már járó gyerekek visszahúzódnak az ismeretlen dolgoktól, és a megszokottból, az állandóságból próbálnak erőt meríteni. Az ilyen visszahúzódó viselkedést szokták összeté­veszteni a félénkséggel.
  • Társasági (szociális) félénkség: a lát­szólagos bátortalanság többnyire nem más, mint egyszerű tapasztalatlanság. Ennek még nagyobb a valószínűsége, ha a gyerek szokásai kizárólag az anyja vagy egy másik felnőtt társaságában ala­kultak ki, és nem került emberek közé (például bölcsődébe). Még korai volna lemondani róla, hogy a csemete – sok tapasztalat és némi biztatás után – gya­korlott társas lény legyen. Sok, eleinte „félénk” kisgyerek hároméves korára re­mekül beletanul a társasági életbe.

Természetesen vannak alkatilag félén­kebb és alkatilag bátrabban barátkozó gyerekek

Tudományos vizsgálatok sze­rint a személyes jellemvonások legalább részben genetikailag meghatározottak. Egyes kutatók szerint a félénkség 10 szá­zalékban alkat kérdése (90 százalékban pedig a neveltetéstől függ), mások az örökletes tényezőknek még nagyobb sze­repet tulajdonítanak. A gyerek akkor is megérzi a szülők félénkségét, ha egyéb­ként nem látszik meg rajtuk.

A szülők sokat tehetnek gyerekük félénkségének enyhítése érdekében, rávehetik, hogy be­lemenjen a játékba, sőt akár a lelke le­gyen, de alaptermészetét teljesen kioltani nem lehet. Ám erre nem is szabad töre­kedni. A félénkségét mint a gyerek egyé­niségének részét tiszteletben kell tartani.

Bár sok „félénk” gyerek élete végéig megőriz egy belső tartózkodást, többsé­gük felnőtt korára extrovertált lesz. A félénk gyereket nem szülői noszoga­tással és kényszerrel lehet kicsalogatni a csigaházból, hanem szeretetteljes és bá­torító neveléssel. Ha állandóan az orra alá dörgölik („Ne bántsátok szegénykét, úgyis félénk!”), csak megerősödik benne a zárkózottság;

Ha egyfajta fogyatékos­ságnak tüntetik fel, az aláássa az önbizal­mát, és végül még bizonytalanabbul fog mozogni az emberek között. Ha viszont erősítik az önbecsülését, könnyebben meg­barátkozik magával. Ezután már mások­kal is könnyebben fog barátkozni, és vé­gül nem fog olyan félénken viselkedni.

Egyelőre mi adjunk neki bátorítást, ha társaságban vagyunk

Telepedjünk le mellé a földre, hogy a születésnapi bulin bátrabban játszhasson, fogjuk erősen, ha egy ismerős felénk tart köszönni. És ne erőltessük. Hadd reagáljon az emberekre a maga módján és tempójában, de úgy, hogy közben tudja: az anyja mindig mel­lette van, hogy ha kell, belekapaszkodhat a lábába, vagy a vállába temetheti az arcát.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.