• félelem

Félelem az éjszakai magánytól (gyerekeknél)

„A gyerek azelőtt könnyen elaludt, és reggelig föl se ébredt Most hirtelen elkezdett ragaszkodni hozzánk, bőg, ha lefektetem, sőt éjszaka is felsír.”

Az elhagyatástól való szorongás réme nemcsak nappal kísért, főleg 12-14 hó­napos korban, hanem éjszaka is. Ami­kor a külön alvó gyereket éjszakára le­fektetjük, gyakorlatilag teljesen magára marad, s ez még nagyobb rémületet kelthet benne, mint a nappali elhagyatás.

Újabb szakasza következik a meg­próbáltatásoknak. Szerencsére ez a sza­kasz nem tart sokáig. A szülőkkel egy ágyban alvó gyerek esetében fel se me­rül a probléma, hiszen nincs elhagyatva.

Az olyan szülők, akik az ágyukat meg­tartják maguknak, többféle módon segít­hetik a félelem leküzdését:

• Tudni kell, hogy ez normális. A leg­több kisgyerek, aki nappal fél, ha a szülei otthagyják, éjszaka is félni fog. Egyálta­lán nem arról van szó, hogy nem kap elég törődést és szeretetet, vagy rosszul bánunk vele. Mindössze azt jelenti, hogy már nagyobb, de még nem elég nagy.
• Vezessük be békésen a lefekvést. Az utol­só egy-két órában biztosítsunk a gyerek számára minél nagyobb nyugalmat és táplálékot, különösen ha egész nap a munkahelyünkön vagy a háztartásban dolgoztunk. Lehetőleg szenteljük neki teljes figyelmünket, csak vele foglalkoz­zunk, a többi dolog várhat, amíg a gyerek ágyba kerül (pl. A saját vacsoránk elkészí­tése és elfogyasztása, a papírmunka stb.). Így a lefekvés előtt megnyugszik, és fel­töltődhet apja és anyja figyelmességével.
• Aknázzuk ki, hogy a gyerekek a szo­kás rabjai. A lefekvés szertartása nemcsak álmosít, hanem nyugtat is, ami különö­sen ebben az életkorban fontos, amikor biztos állandóságra van szükség. A gye­rek minden este nyugodt, hogy ismét ugyanaz fog történni, ugyanabban a sor­rendben (ha nem kell meglepetésre számítani, nincs mitől tartani). Így a lefektetési szertartás egy olyan éjszakai ciklus kezdetévé válhat, amelyet a gyerek már vár (ahelyett, hogy félne tőle), s amely kiszámíthatóan a fürdéssel kezdődik, az alvással folytatódik, és a reggeli ébre­déssel végződik.[brbr]Vigyázat, a szabályok­tól a legkisebb mértékben sem ajánlatos eltérni, például nem szabad a fürdetést felcserélni a vacsorával, kihagyni az al­tatódalt stb. A gyereknek az a megnyug­tató tudat, ha pontosan tudja, mikor minek kell következnie.
• Segítsük át a szakadékon valamilyen mankóval. Az első születésnap körül, amikor egy kisgyereknek annyi baja van az átállásokkal, sokat segíthet, ha van va­lamije, amiből erőt vagy vigaszt meríthet (például egy maci vagy egy pelus, ami­nek a csücskét szopogathatja; nagyobb méretű takarót még most sem szabad rátenni). Jól jöhet, mond­juk, egy póló, amelyet a mama viselt szop­tatáskor, és amely még őrzi az illatát. Ennyi érzékeny tárggyal felszerelkezve jobban bírja, ha magára hagyjuk, könnyebben siklik át az ébrenlétből az álomba.
• Viselkedjünk megnyugtatóan, de nem érzelgősen. Öleljük, csókoljuk meg a gyereket, mielőtt az ágyába tennénk, aztán kívánjunk neki jó éjszakát. Ebben is fontos a következetesség, tehát a bú­csúszavak legyenek ugyanolyan szabály­szerűek, mint a lefekvési szertartás többi része (például: „Jó éjt, aludj jól, reggel találkozunk!”). A szeretetteljes, de könnyed hangvétel is hasznos: ha megérzi, hogy nem akaródzik elválnunk tőle, ne­ki se fog menni.
• Ha sír, csöndesen nyugtatgassuk, ha feltornássza magát, gyöngéden fektes­sük vissza. Ne vegyük fel, ne kapcsoljuk fel a lámpát, és ne is maradjunk vele, míg el nem alszik. Ugyanezt a stratégiát alkalmazzuk éjszaka is, ha fölébred. A vi­gasztalás módja is legyen következetes: mindig ugyanazokkal a szavakkal és mód­szerekkel nyugtassuk, de estéről estére egyre visszafogottabban (kezdetben a kiságy mellől, majd néhány lépéssel tá­volabbról, végül a küszöbről).
• Legyünk következetesek. És ez szaka­datlan ismétlésből áll. Következetesség nélkül összekuszálódik a gyerek élete. Következetesség nélkül a nevelési mód­szerek kudarcra vannak ítélve. Ha a ma­gunk részéről eltökéltek vagyunk, a gye­rek megtanulja legyőzni az éjszakai ma­gánytól való félelmét, és attól fogva küszködés nélkül megy aludni.
• Ne legyen bűntudatunk. Azzal nem segítenénk megszabadulni a félelemtől, ha egész éjszaka vele maradnánk. Ehhez csak a szeretettel megerősített, követke­zetes rutin segíti hozzá.

Kiegészítés: sok baba csak akkor kezd éjszaka feléb­redni, mikor az őrlőfogai jönnek.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.