• sírás

Hasfájás kisbabáknál? Van megoldás?

„A párom és én nem tudjuk együtt megenni a vacsorát a kisbabánk háromhetes kora óta. Felváltva kell bekapnunk az ételt, és fel-alá sétálni vele, mert minden este órákon át sír.”

Hasfájós baba szüleinél még a bélszín­vacsora is gyorskajává válik, amelyet gyo­morfájást kiváltó sikoltások közepette gyömöszölnek magukba. Csekély vigasz, hogy az orvos szerint a baba ki fogja nő­ni a hasfájást…

Mit nevezünk hasfájós sírásnak?

A baj csőstül jön, a hasfájós baba szü­leinek is jut belőle. A becslések szerint öt baba közül egynél fellépő, általában késő délután kezdődő és lefekvésig tartó, súlyos sírási rohamokat nevezzük hasfá­jós sírásnak. Ez a sírás annyiban más, mint a szokásos, hogy a babát nem lehet megvigasztalni, a sírás fültépő sikításba fordul, és a szen­vedés vagy három órán át, esetleg még tovább tart, sőt néha éjjel-nappal nem szűnik.

A hasfájós időszakok többnyire a nappalokra jellemzők, de egyes babák­nál olykor éjjel is előjönnek. Az orvo­sok a következő „hármas szabály” alap­ján diagnosztizálják a hasfájást: három­órás sírás a hét három napján három héten át.

A baba a hasfájás tankönyvi esete szerint felhúzza a térdét, ökölbe szorítja a kezét, és általában nő az aktivitása. A szemét szorosan lezárja vagy tágra nyit­ja, összevonja a szemöldökét, sőt rövid ideig visszatartja a lélegzetét. A bélműkö­dés fokozódik, szelek is távoznak. Az evé­si és alvási periódusok felborulnak a sírás miatt, a kisbaba őrülten keresi a mellbim­bót, de csak azért, hogy visszautasítsa, amikor a szoptatás kezdődne. Esetleg szundít néhány pillanatot, majd sikítva felébred.

A tankönyvi leírást azonban csak néhány csecsemő követi pontosan

Nincs két baba, aki pont egyformán és azonos intenzitással produkálná a sírás és az egyéb társult viselkedések sorozatát, és nincs két szülő, aki hasonlóan reagálna.

Mikor kezdődik?

A hasfájás általában az élet második vagy harmadik hetében kezdődik (kora­szülött csecsemőknél később), és általá­ban a hatodik hétig rosszabbodik. Egy ideig úgy tűnik, soha nem ér véget, de a tizenkettedik hétre általában csökkenni kezd, és három hónapos korban (a ko­raszülött babáknál később) a legtöbb has­fájós csecsemő csodálatos módon meg­gyógyul, csak néhányuk folytatja a sírást a negyedik és az ötödik hónapban is. A hasfájás megszűnhet hirtelen vagy fo­kozatosan, jó napok és néhány rossz nap váltakozásával, amíg minden jóra nem fordul.

Ezeket a napi sírási időszakokat – füg­getlenül attól, hogy maratoni vagy elvi­selhetőbb hosszúságúak – kólikás hasfá­jásnak nevezik, noha nincs egyértelmű definíciója sem a kólikának, sem annak, hogy mennyiben különbözik a más jel­legű sírási problémáktól. A meghatáro­zások és a különbségek vajmi kevéssé érdeklik a szülőket, akik kétségbeesetten próbálják csitítgatni porontyukat az ilyen elhúzódó sírási rohamok alatt.

Rejtély, hogy mi okozza a hasfájást!

Elméletek akadnak szép számmal. Az alább következők részben vagy egészben már megdőltek.

A hasfájós babák azért sírnak, hogy a tüdejüket fejlesszék (nincs rá or­vosi bizonyíték); olyan gyomorpanaszok miatt sírnak, amelyeket szoptatott babá­nál az anya étrendjének valamely elemé­re való érzékenység vagy allergia vált ki, cumisüvegből etetett babánál pedig a táp­szerben lévő anyag (az ilyesmi csak ritkán lehet oka a hasfájásnak); a szülői gyakor­latlanság miatt sírnak (pedig hasfájás a második vagy későbbi gyermekeknél nem kevésbé gyakori, és azt a sírást a szülők már nagyobb hidegvérrel kezelik); a has­fájás örökletes (nem úgy tűnik, hogy családok különböző generációiban hal­mozódna).

A legújabb vizsgálatok az alábbi okokra mutatnak rá:

Túlterheltség

Az élet első néhány he­tében a babák általában kizárják a kör­nyezetből jövő külső ingereket, valószí­nűleg így tudnak az alvásra és az evésre koncentrálni. Amint azonban egyre in­kább tudatosul bennük az őket körül­vevő világ, gyakran több ingert vesznek fel, mint amennyit képesek feldolgozni. Álló napon át érzékelések bombázzák őket (új hangok, vizuális ingerek, szagok) így a kora esti órákra felfokozott, érzé­kileg túlingerelt állapotba kerülhetnek. Ennek következménye az ingerekre ér­zékeny vagy különlegesen éber babáknál a hasfájás.

Szerencsére a babák (általában három, de esetleg csak öt hónapos korra) megtanulják kikapcsolni még a túltelítődés előtt a környezetet, így a hasfájós rohamok véget érnek. Ha a hasfájás oka­ként erre a tényezőre gyanakszunk, a túlgondoskodás (ringatás, dajkálás, hintáz-tatás, éneklés) csak ronthat a helyzeten. Helyette figyeljük, hogyan reagál a baba bizonyos ingerekre, és kerüljük azokat, amelyek ártanak.

Éretlen emésztés

Egy másik elmélet szerint a kisbaba fejletlen emésztőrend­szere erősen összehúzódik, amikor a sze­lek távoznak, ez fájdalmat okoz, és nem meglepő módon sok sírást. Ha a bélgá­zok tűnnek a hasfájás kiváltó okának, gyógyszerekkel lehet segíteni rajta .

Reflux

Újabb vizsgálatok szerint a hasfájás gyakori oka a reflux. A reflux ezen formája a nyelőcsövet ingerli (a fel­nőtteknél jelentkező gyomorégéshez ha­sonlóan), nagyon kellemetlen érzést és sírást vált ki.

Környezet

A hasfájáshoz hozzájárul­hat, bár még ismeretlen okból, ha do­hányfüst van a lakásban. Minél több do­hányos van a háztartásban, annál nagyobb a valószínűsége a hasfájásnak, és annál súlyosabb a panasz.

Tej utánpótlási gondok

Nem elegen­dő tej vagy más szoptatási problémák is kiválthatnak hasfájást. A tej utánpótlás gyakran a kora esti órákban csökken, abban az időben, amikor a baba sírni kezd. Ha ez az oka a hasfájós viselkedés­nek, a jobb szoptatási technika vagy a leszívott tejjel történő kiegészítés megold­hatja a gondot.

Szülői feszültség

Egy meglehetősen vitatott elmélet szerint a baba azért has­fájós, mert a szülők idegesek. Sok szakér­tő szerint valószínűbb, hogy a baba sírá­sa váltja ki a szülők feszültségét, mások szerint a nagyon ideges szülő akaratla­nul is átadja szorongását a gyereknek, és megríkatja vele. Lehetséges, hogy a szü­lői feszültség nem okozza, de súlyosbít­ja a hasfájást.

Megnyugtató hír a hasfájásról

A sírási rohamokkal küszködő babák látható­lag nem gyengülnek le (ugyanez nem mondható el a szüléikről) sem érzelmi­leg, sem fizikailag, ugyanúgy fejlődnek, gyarapodnak, mint azok a babák, akik keveset sírnak, vagy esetleg még jobban is, és később sem lép fel náluk több vi­selkedési probléma, mint más gyer­mekeknél

Azokból a gyerekekből, akik csecsemőkorukban hevesen sírnak, na­gyobb valószínűséggel lesz élénk és ak­tív problémamegoldó tipegő, mint azok­ból, akik erőtlenül sírnak. És a legmeg­nyugtatóbb az a bizonyosság, hogy ez az állapot nem tart az örökkévalóságig. A következő oldalon található ötletek segíthetnek kezelni a problémát.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.