Babaápolás

Még nem jár a baba? Mikor tanul meg járni?

“A fiam ma egyéves, és még egy lépést sem próbált tenni. Nem kellene már járnia?”

Egy gyerektől rendes dolog lenne (s a fel­nőtt közönség soraiban nagy tetszést aratna), ha első lépéseit az első születés­napján tenné meg, erre azonban nem mindegyik képes vagy hajlandó. Egyesek már hetekkel, esetleg hónapokkal ko­rábban elkezdenek járni, mások viszont ezt a fontos mérföldkövet csak jóval ké­sőbb lépik át (sokszor úgy, hogy anyjuk, apjuk nincs is jelen).

Ha egy gyerek egyet­len lépést sem tesz az első születésnapja sikeréért, lehet, hogy ezzel csalódást okoz a rokonoknak és különösen azoknak, akik élőben szerették volna videóra ven­ni a történelmi pillanatot, a fejlődése szempontjából azonban semmi rosszat nem jelent.

Tény, hogy a gyerekek többsége csak az egyéves kor betöltése után kezd járni

Annak pedig, hogy kilenc vagy tizenöt hónapos korában, esetleg még később szánja rá magát, sem az értelmi képessé­geihez nincs köze, sem ahhoz, hogy mi lehet belőle (az atlétikát is ideértve).

A járás elkezdése az öröklött (gene­tikai) alkattól is függ:

A családokban sok­szor jellemzően korán vagy jellemző­en későn kezdenek el járni a gyerekek. Továbbá függhet a gyerek súlyától és testalkatától is: az inas, izmos gyerekek általában korábban kezdik, mint a nyu­godtabb ducik, a rövid, erős lábszárúak korábban, mint akiknek hosszú, vékony a lábuk, amin nehezebb egyensúlyozni. A jellemétől: amelyik szeret kockáztatni, az bátrabban vállalja az első próbát, mint aki természettől óvatos.

A járást a négy­kézláb mászás is befolyásolhatja. Az ügyet­lenül vagy sehogyan se mászó gyerekek sokszor gyorsabban tanulnak meg jár­ni, mint akik négykézláb száguldoznak, és ezzel be is érik.

Csak óvatosan!

Most, hogy a gyerek már két lábon jár – vagy majdnem -, a szülőket elfoghatja a kísértés, hogy kipróbál­ják a kedvenc gyerekkori szórako­zást, és a gyerek kezét két oldalról fogva a levegőben hintáztassák. Csak ezt ne! Mivel a kisgyerek ízü­letei még gyengék, nem szabad őt sem a karjánál fogva lóbálni, sem a karját hirtelen kifordítani, megrán­tani (hogy gyorsabban repüljön), mert könnyen kificamodhat a kö­nyöke vagy a válla. Ez remélhetőleg nem tesz benne helyrehozhatatlan kárt, de akkor is nagyon fájdalmas.

A kellemetlen tapasztalat – ha pél­dául nagyot estek, amint először el mer­ték engedni az anyjuk kezét – szintén kés­leltetheti az első lépéseket. Az így járt gyerek csak akkor kísérli meg másodszor, ha már biztos magában, ekkor viszont nem úgy indul el, mint egy félszeg kezdő, hanem úgy, mint egy profi. Az olyan gyerek, akit türelmetlen szülei naponta többször is járásgyakorlatra kényszerítet­tek (főleg ha maga is makacs fajta), merő lázadásból képes arra, hogy később kezd­jen egyedül járni, mint ha békén hagyták volna. Ha a gyerek valamilyen betegség­ben (fülgyulladás, megfázás stb.)

Legyen­gült, előfordulhat, hogy az első lépéseket akkorra halasztja, amikor már jól van. Egy időjárási front a már tánclépésben szobáról szobára röpködő gyereket is képes olyannyira visszavetni, hogy min­den második lépésre elbotlik, de aztán megint megy, mint a karikacsapás.

Későn kezd el járni az olyan gyerek, akit állandóan hálós falú járókában tar­tanak (és ezért talán álló helyzetbe se tud fölegyenesedni), babakocsiba szíjaznak, babakompba raknak, vagy más okból nem kap sok lehetőséget állni vagy vala­mibe kapaszkodva járni, mert így se a láb­izomzata, se az önbizalma nem tud megedződni. Az ilyesmi más szempontból is lassítja a fejlődést.

Idő kell a gyereknek a járáshoz…

Adjunk tehát bőséges időt és teret a gyereknek, hogy gyakorol­hassa a fölállást, a kapaszkodva járást, az állást, a lépkedést egy olyan szobában, ahol nincs szőnyeg, ami kicsússzon alóla, nem eshet el a padlón, és a bútorok vi­szonylag közel állnak, így biztonságosan megkapaszkodhat bennük. Legjobb, ha mezítláb hagyjuk, mert az ilyen kisgyere­kek a lábujjaikkal kapaszkodnak, a zokni csúszik, a cipő pedig túl merev és nehéz az első lépésekhez.

Bár egy csomó tökéletesen ép, egész­séges, sőt nagyon okos gyerek másfél éves kora előtt nem kezd el járni, főleg ha mindkét vagy az egyik szülője is későn kezdte, az olyan gyereket, aki 18 hónapos korában még nem jár, meg kell vizsgál­tatni az esetleges testi vagy lelki gátló körülmények kizárása érdekében. Se most, se egy jó darabig nem kell azon­ban megijedni, ha nem jár.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.