Babaápolás

Az első születésnap megünneplése babáknál

„Az egész család izgatottan készül a lányom első születésnapjára. Jó, de nem fárasztó bulit szeretnék neki rendezni.”

Az első születésnap megünneplésére készülődő szülők hajlamosak elvetni a sulykot, megfeledkezni róla, hogy sok szempontból mégiscsak egy kisbabáról van szó. A pénzt, fáradságot nem kí­mélve megrendezett gálaestet ritkán szabják a kis ünnepelthez, aki végül össze is roppanhat a teher alatt (túl sok vendég, túl nagy izgalom, nem neki való műsor stb.), és a születésnapja a könnyeibe fúlhat.

Ha azt szeretnénk, hogy a gyerek első születésnapi bulija emlékezetes és ne gyor­san feledendő eseménnyé váljon, köves­sük az alábbi stratégiát:

Csínján a meghívókkal:

A vendégek­kel zsúfolásig megtelt szoba akkor is nyo­masztó, ha az ünnepelt ismeri az arcokat, s valószínűleg az lesz az eredmény, hogy szegényke végig a mamáján lógva sírdo­gál. A vendégsereg névsorát tegyük el az esküvőjére, erre az eseményre érjük be néhány családtaggal és jó baráttal. Ha szokott hasonló korú gyerekekkel lenni, kettőt-hármat meg lehet hívni, ellenkező esetben viszont nem az első szülinapon kell bevezetni a társasági életbe.

Szintúgy a díszítéssel:

Ne szerezzük be a szoba feldíszítéséhez a dekorációs bolt teljes választékát, mert ami nekünk olyan, mint az álom, az a kicsinek láz­álom. Neki a túl sok léggömb, girland, zászló, maszk, kalap éppoly nyomasztó, mint a tömeg. Úgyhogy bánjunk csín­ján a dekorációval, szorítkozzunk arra, amiről tudjuk, hogy szereti (például egy kedvenc figura, színes maci stb.). Ha a lufi elengedhetetlen kellék, a buli után feltétlenül meg kell tőlük szabadulni, mert az utánuk maradó gumidarabok­tól egy kisgyerek akár meg is fulladhat.

Jó időzítés:

A siker az időzítésen áll vagy bukik. Igyekezzünk úgy levezényelni a nagy napot, hogy a gyerek előtte pi­henhessen, nem sokkal korábban egyen (ne halasszuk el az étkezést azzal, hogy majd úgyis eszik a bulin), és ne borul­jon fel a napirendje. Ha reggel szokott szundikálni, ne tervezzünk matinét, ha ebéd után szunyókál, ne tegyük az eseményt kora délutánra. A fáradt ba­ba a buli réme. Fogjuk rövidre a ven­dégséget, ne tartson tovább egy-más­fél óránál – így a gyerek nem lesz hul­lafáradt a végére, de félidőben se fog kidőlni.

Ehessen a tortából:

Ne olyan tortát tegyünk az asztalra, amiből a gyereknek nem szabad ennie (pl. Csokis, diós, mé­zes). Csináljunk neki sárgarépa- vagy banántortát, díszítsük nem cukros tej­színhabbal vagy krémsajttal, s művészi hajlamainkat éljük ki valamilyen ked­ves formán, vagy tegyünk rá dísznek egy kedvenc figurát. Adhatunk pl. Fagy­laltot piskótával. Lehetőleg akkor vágjuk fel a tortát, amikor egyébként is evésidő lenne, s ne tegyünk a gyerek elé nagyobb adagot, mint amennyivel meg tud bir­kózni.

A különféle rágcsálnivalóknak is veszélytelennek és egészségesnek kell lenniük. Még egy születésnap kedvéért sem szabad vállalni a kockázatot, hogy a gyerek fuldokoljon a pattogatott ku­koricától, torkára akadjon a mogyoró, az aprósütemény, a szőlő, a nyers zöld­ség vagy a ropimorzsa. A balesetek elke­rülése érdekében ragaszkodjunk ahhoz, hogy a kiskorú vendégek ülve egyenek.

Ne eresszünk bohócokat az ünne­peltre:

Se bűvészt, se más bérelhető elő­adóművészt, mert a gyerek vagy valame­lyik kis barátja megijedhet tőle. Az egy­évesek hírhedten érzékeny és kiszámítha­tatlan teremtések. Ami az egyik percben tetszik nekik, a másikban halálra rémisz­ti őket. A bulikon szokásos társas mu­latságokban se akarjuk szerepeltetni, az ilyesmihez még túl kicsi. Ha azonban kis vendégek is vannak, készítsünk elő játékszereket, amikkel kötetlenül játsz­hatnak – csak aztán legyen mindenfélé­ből elég, nehogy összevesszenek rajta.

A legjobbak a bevált, veszélytelen kedven­cek, például a nagy, színes gumilabdák, kemény képeskönyvek; külön mókát jelenthetnek a fürdőkádba való játékok, amiket ajándékcsomagok felbontása előtt oda lehet adni a többi gyereknek.

Ne produkáltassuk:

Szép volna, ha a baba belemosolyogna a kamerába, a tár­saság kedvében járna, minden ajándékot egyforma kíváncsisággal bontogatna és elismeréssel nyugtázna – de ne számít­sunk rá. Ha az előző hónapban gyako­roltattuk vele, a gyertyát talán sikerül elfújnia, de szolgálatkész együttműkö­dést se elvárni, se erőltetni nem szabad. Jobb, ha hagyjuk a maga módján visel­kedni – még ha ez azzal jár is, hogy a családi fotózás közben kisiklik a mama öléből, a két lábán megállni se hajlandó, pedig járásbemutatót kellene tartania, és hogy a drága ajándék helyett inkább az üres dobozával játszik.

Örökítsük meg az utókornak:

A buli gyorsan elszáll, csakúgy, mint a gyerek­évek. Megbánnánk, ha nem lenne róla néhány fénykép- vagy videofelvétel.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.