Verekedés gyerekeknél – Hogyan kezeljük?
„A fiam nála kissé idősebb gyerekekkel egy csoportba jár játszani. Néhány gyerek azonnal verekszik, ha valami nem tetszik neki, s már a fiam is kezdi őket utánozni Mi ilyenkor a teendő?”
Először is meg kell érteni a verekedés okát
Az egyévesek gyakori verekedését és egyéb agresszív megnyilvánulásait több okra is vissza lehet vezetni. Egyrészt ez is egy közlési mód. Így is meg lehet mondani: „Az agyamra mész!” „Add vissza a kamionomat!” Amit szóval nem tud kifejezni, azt megmondja ököllel. Másrészt levezeti a frusztrációt. A tehetetlenségi érzést, hogy az ember egy kicsike hal egy egyre nagyobb tóban; hogy nem képes befolyásolni a környezetét (és a benne lévőket); hogy még mindig nem elég ügyes (mintha soha nem érne fel a maga elé tűzött feladathoz).
Ha ehhez hozzáadjuk a kisgyerek természetes öntörvényűségét (ami miatt a kortársait tárgynak nézi, és ami kéz a kézben – pontosabban szólva ökölben – jár a másokkal szembeni érzéketlenséggel), az önuralom teljes hiányát (előbb üt, aztán gondolkodik), a közösségi viselkedésben való járatlanságot (az ember nem ezekkel az ismeretekkel felszerelve születik, hanem hosszú tanulás árán szerzi meg), és végül az utánzási hajlamot (bokszolótudását valószínűleg másoktól tanulta), érthető, ha a gyerek és társai ringbe szállnak. Az érdekes reakció (többnyire bőgés) csak újabb mérkőzésekre serkent.
Mindazonáltal az, hogy a verekedés érthető, nem jelenti azt, hogy el is fogadható!
A gyerek sokkal korábban meg tudja érteni azt, hogy senkit nem szabad megütni, mint azt, hogy az ütése fájdalmat okoz. Ha üt (harap stb.), nyugodt határozottsággal azonnal szóljunk rá.
A harag csak olaj a tűzre
Ha megpofozzuk vagy a fenekére húzunk, azt fogja leszűrni belőle, hogy az erőszak (vagy a harag) a viták megoldásának hatásos eszköze. Ha túl nagy ügyet csinálunk belőle, azért fogja megismételni, hogy jobban felhívja magára a figyelmet.
Elég határozott hangon ennyit mondani: „Nem szabad megütni, mert fáj neki”, és nyomban eltávolítani a tetthelyről. Ne szidjuk tovább, hanem tereljük el a figyelmét valamilyen játékkal vagy tevékenységgel. Ezt a műveletet még számtalanszor meg kell ismételni, mire a munka gyümölcse beérik. (Különben amíg nem tud magán uralkodni, hiába érti meg, hogy ütni nem szabad, időnként el fog járni a keze.)
Addig is jobb, ha felügyelet nélkül nem játszik más gyerekekkel. Bár egy jobbhoroggal még nem tud kárt tenni a játszótársaiban, fennáll a veszély, hogy a gyerekek nem csak puszta kézzel esnek egymásnak. Rúgástól, játékszertől, hintától, bottól már sérülést is szenvedhetnek.
Mivel a normális gyerekkori agresszivitást a kialvatlanság, az éhség fokozhatja, csak akkor vigyük a játszókörbe a gyereket, ha pihent és evett.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.