• baba fejlődése
• baba játék
• két hónapos baba

Praktikus tanácsok tanuláshoz és játékhoz babák részére

Az alábbiak tanácsok jórészt  egy két hónapos babára vonatkoznak!

Egyesek sohasem olvastak könyveket a csecsemőfejlődés ösztönzéséről, előadá­sokra sem jártak, mégis könnyebben bol­dogulnak, mint más, elméletileg képzett szülők. A babák között is akadnak, aki­ket könnyebben be lehet vonni a tevé­kenységbe, mert aktívabban reagálnak környezetük eseményeire, mint társaik. Tudvalevő azonban, hogy egy kis segít­séggel minden szülő és baba képes sike­reket elérni a tanulásban és a játékban.

Ízlelés

Egyelőre nem kell különösebb erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a babának ezt az érzékét fejlesszük, ízlelőbimbóit elegendő inger éri az etetések során, mellből történő szop­tatásnál és cumisüvegből történő táplálásnál egyaránt. A későbbiekben azon­ban az ízlelésnek egy másik funkciója is megjelenik: a dolgok felfedezését is szolgálja majd, hiszen minden, ami a baba keze ügyébe kerül, végül a szájában köt ki.

Bármekkora késztetést érezhe­tünk, hogy leszoktassuk erről a babát, mégse tegyük. Természetesen figyelni kell, hogy mit vesz a szájába, hiszen az adott tárgy lehet akár mérgező is, vagy élével felsértheti a száját, vagy méreténél fogva fulladást okozhat.

Szaglás

A baba környezetében előfor­duló illatok és szagok számos ingert köz­vetítenek a baba kifinomult szaglószer­vének, és így bőven van lehetősége a szagérzékelés gyakorlására. Gondoljunk csak az anyatej illatára vagy a papa bo­rotválkozás utáni arcszeszére, az utcán beindított autóból dőlő benzingőz sza­gára vagy a sütőben sülő csirke illatára. Ha a baba nem mutat ezekkel szemben túlérzékenységet, úgy nagyszerűen segí­tik őt környezete megismerésében.

Látás

Bár valamikor úgy hitték, hogy a csecsemők születésükkor szinte nem látnak semmit, ma már tudjuk, hogy látnak, és képesek tanulni abból, amit a szemükkel érzékelnek. A látás e korai ké­pessége révén hamarosan különbséget tesznek a tárgyak és az emberek között (valamint a különböző tárgyak és a kü­lönböző emberek között). Továbbá ké­pesek értelmezni a testbeszédet és egyéb, nem verbálisan kifejezett jeleket, így nap­ról napra egyre többet értenek meg az őket körülvevő világból.

Élénk színek, látványos formák

A tapéta, a takaró, a fali képek, a já­tékok vagy a könyvek kiválasztásakor tart­suk szem előtt, hogy a babák szeretik az éles kontrasztokat, és a feltűnő, élénk színű, látványos formák ilyenkor még jobban tetszenek nekik, mint a később kedvelt, finomabb formájú, lágyabb szí­nű játékok. (Hozzávetőlegesen az első hat hétben nagyobb érdeklődést mutat­nak a fekete-fehér és más kontrasztos színek iránt, később azonban inkább a pasztellszíneket részesítik előnyben.)

A környező tárgyak, játékok a látás­érzékelés szempontjából ösztönzőleg hat­nak a babára (de ügyelni kell arra, hogy egyszerre ne legyen túl sok tárgy vagy játék körülötte, mert azok egyszerre túl sok információt jelenthetnek számára, és összezavarják).

Játékok és tárgyak a baba körül

• Mozgó játékok. A baba ágya fölé ló­gatott játéknak elsősorban alulról (a ba­ba nézőpontjából) kell jól látszania, nem pedig oldalnézetből (ez a beállítás in­kább a felnőtteknek kedvezne). A beló­gó tárgynak legalább 35-40 centiméterre kell lennie a baba arca felett, de nem kö­zépen, hanem inkább a látóterének jobb vagy bal oldalán (a legtöbb baba elősze­retettel irányítja a tekintetét jobb oldal­ra, de a legcélszerűbb, ha megfigyeljük, hogy melyik oldalt kedveli).
• Egyéb mozgó tárgyak. Mozgassunk a baba szeme előtt csörgőt vagy bármilyen egyéb játékot, amivel arra ösztönözzük, hogy kövesse a tekintetével. Vigyük el egy állatkereskedésbe, és mutassunk neki ak­váriumban mozgó halakat, vagy figyel­tessünk meg vele kalitkában repdeső madarat. Jó ötlet az is, ha buborékokat fújunk neki.
• Mozdulatlan tárgyak. A babák sok időt töltenek a tárgyak szemlélésével. Ez fon­tos tanulási folyamat, nem tévesztendő össze a tétlenséggel. Az első kedvencek közé általában geometriai alakzatok tar­toznak, saját kézzel rajzolt vagy boltban vásárolt, egyszerű fekete-fehér képek, de olyan hétköznapi és megszokott tár­gyakban is örömét lelheti, melyeket mi már észre sem veszünk.
• Tükrök. A tükröt a babák nagyon ked­velik, elvarázsolja őket a bennük megje­lenő képek állandóan változó látványa. (Különösen nagy örömet szerez nekik, amikor meglátják a tükörben feltűnő „babát”, és „barátkozhatnak” vele: termé­szetesen ekkor még fogalmuk sincs arról, hogy ki az a másik baba.) Ügyeljünk arra, hogy a tükör biztonságos legyen, és a baba testi épségét ne veszélyeztesse – gondosan erősítsük fel a gyerekágyra, a babakocsira vagy a pelenkázóasztalra.
• A babát örömmel tölti el, ha arcunkkal közel hajolunk hozzá, és ha a családtagok sok időt töltenek a köz­vetlen közelében. A későbbiek során mu­togassunk neki családi fotókat is, egyen­ként mutassunk rá a család tagjaira, és nevezzük meg, ki kicsoda.
• Könyvek. Mutassunk a babának egy­szerű képeket más babákról, gyerekek­ről, állatokról vagy játékokról, és nevez­zük meg őket. A rajzok legyenek egy­szerűek és könnyen kivehetők, és ne tartalmazzanak a baba számára nehezen felfogható túl sok részletet. Az élénk szí­nekkel illusztrált, kemény, lapos köny­vek kiválóan megfelelnek erre a célra.
• A világ. A gyerek hamarosan piciny orrocskáján túl is érzékel sok mindent, és egyre nagyobb érdeklődést mutat a külvilág iránt. Ennek megfelelően egy­re több lehetőséget kell biztosítanunk neki ahhoz, hogy a babakocsiból vagy az autó gyereküléséből többet láthasson környezetéből. Szállításkor érdemes arc­cal előre fordítani, így hozzásegítjük, hogy még jobban táguljon a látótere. Ilyenkor mutassunk rá az utcán látható tárgyakra, például autókra, fákra, embe­rekre, és nevezzük is meg őket. Vigyáz­zunk azonban, ne tömjük tele a fejét minden séta alkalmával túl sok infor­mációval, mert ettől mi is hamar elfára­dunk, és egy idő után már a baba sem képes figyelni ránk.

Hallás

A csecsemő hallás útján ismer­kedik meg a beszélt nyelvvel, ezen ke­resztül érzékeli a ritmust, ismeri fel a veszélyt, vesz tudomást érzelmekről, érzésekről és még sok minden másról, ami a környezetében történik. A baba auditív stimulációjának forrását szinte bármi képezheti:

• Az emberi hang. Természetesen egy újszülöttnek a környezetben tapasztalt hangok közül ez a legfontosabb. Hasz­nálnunk kell tehát a hangunkat a baba érdekében – beszéljünk hozzá, énekel­jünk neki és gőgicséljünk vele együtt. Dudorásszunk neki altatódalokat, gye­rekversikéket, magunk költötte, akár értelmetlen szövegű dalocskákat. Utánoz­zunk állathangokat, különösen olyanokat, melyeket gyerekünk egyébként gya­korta hall, mint a kutyaugatás vagy a macskanyávogás. Nagyon fontos, hogy a baba az általa kiadott hangokat tő­lünk is visszahallja.
• A háztartás zajai. Sok csecsemő elra­gadtatással figyeli a háztartás zajait, pél­dául a háttérben hallatszó lágy vagy erőteljesebb zenét, a porszívó vagy a háztartási robotgép bugását, a teafőző sípolását vagy a folyó víz csobogását, a papír zizegését, a csengő csilingelését vagy a szél zúgását. Később azonban -a baba egy- vagy kétéves korában – ezek a hangok félelmet is kiválthatnak.
• Csörgők és más finom hangú játékok. Ne várjuk meg, amíg a baba képes lesz önmaga megrázni a csörgőt. Az első hó­napokban rázzuk mi magunk az ilyen játékszereket, később adjuk a kezébe, és segítsünk neki a működtetésében, vagy tegyünk rá egy csuklócsörgőt. A látás és a hallás koordinációja akkor fejlődik ki, amikor a baba képes a hang irányába fordulni.
• Zene és dallamok. Meglepő, hogy a ba­bák milyen gyorsan képesek felismerni egy dallamot. Különösen kedves játékuk a zenedoboz. Ezek nemcsak a dallamok­kal szereznek örömet a babának, hanem vizuális élményt is nyújtanak érdekes színükkel és formájukkal. Amennyiben azonban könnyen elérhető helyre tesszük a zenedobozt, győződjünk meg arról, hogy nincsenek rajta olyan apró, kiálló részecskék, melyek könnyen letörhetnek, és melyeket a baba a szájába vehet.
• Zenélő játékok. Különösen kedveltek azok a játékok, melyek zenei hangokat adnak ki, egyben vizuális élményt nyújta­nak, és kis motoros szerkezettel mozgás­ba hozhatók (mint például a felhúzható nyuszi, amely mozog és közben zenél, ha a baba meghúzza a zsinegjét). Kerüljük a hallásra káros, túl zajos játékokat, de ke­vésbé hangos játékot se helyezzünk köz­vetlenül a baba füle mellé. Győződjünk meg arról is, hogy ezek a játékok nem je­lentenek veszélyt a baba testi épségére.

A tapintás érzékelése

A tapintás érzé­kelésének képességét gyakran alábecsül­jük, pedig ez a baba egyik legértékesebb eszköze, hogy felfedezze és megismerje a körülötte lévő világot. Az érintés segít a babának abban, hogy megismerje a mama gyengédségét és a papa viszonyla­gos keménységét, hogy megtanulja azt, hogy a plüssmackó érintése örömet jelent, a merev szőrű kefe megsimítása pe­dig kellemetlen.

A legfontosabb azonban az, hogy a baba az érintésen keresztül megtanulja a rá gondot viselők szeretetét, amelyet ki is mutatnak minden alkalom­mal, amikor fürdetik, pelenkázzák, etetik, a karjukban tartják vagy ringatják.

Az alábbi felsorolásból vett ötletek­kel további lehetőségeket nyújthatunk a babának arra, hogy a világot megismerje az érintés élményén keresztül.

Érintés élményének fokozása:

• A szerető kéz érintése. Ki kell tapasztal­nunk, hogy a baba milyen érintést szeret: vajon határozottan vagy inkább gyen­géden kell őt megfogni, gyorsabb, neta­lán lassúbb mozdulatokkal kell bánni vele? A legtöbb baba örül, ha ölelgetik és csókolgatják, a hasát csiklandozzák, puszilgatják, ujjacskáit és lábujjait fújo­gatják. Nem bánja, sőt örömét leli benne, hogy a mama és a papa érintése külön­bözik egymástól. Szereti, ahogyan testvé­re játékosan megöleli, de el van ragad­tatva attól a könnyed szakértelemtől is, amit a nagymama tanúsít a ringatásban.
• Masszírozás. Ha a koraszülött babát na­ponta legalább húsz percig masszírozzák, gyorsabban gyarapodik és általában job­ban fejlődik, mint ha nincs része ilyen élményben (még nem tisztázott, hogy va­jon a masszírozás van-e ilyen jótékony hatással a fejlődés ütemére, vagy, hogy többet foglalkoznak vele). Az viszont biztos, hogy azok a csecsemők, akiktől megvonják az érintés kellemes élmé­nyét, nem fejlődnek normális ütemben. Figyeljük meg, hogy gyerekünk a simo­gatás mely formáit szereti, és kerüljük az olyan érintést, amely láthatóan za­varja őt.
• Különféle anyagok. Dörzsöljünk a ba­ba bőréhez különféle textileket (szatént, bársonyt, gyapjút, szőrmét vagy vattát), hogy megismerje érintésük érzését. Ké­sőbb ösztönözzük arra, hogy segítségünk nélkül, önállóan derítse fel környezetét.[brbr]Tegyük a babát hason fekve (természe­tesen felügyelettel) különböző textúrájú felületekre, például a nappali szőnyegé­re, egy bolyhos törülközőre, műszőrmé­ből készült kabátra, a papa gyapjúpuló­verére, a mama kordkabátkájára vagy a márványtetejű dohányzóasztalra, a lehe­tőségek száma végtelen.
• Szövetből készült játékok. Adjunk a baba kezébe érdekes anyagokból készült játékokat. Ilyen például a plüssből ké­szült játék mackó, a durvább anyagból készült játék kutya, a keményfából ké­szült, illetve a puha anyaggal kitömött játékok, az érdes és a sima felületű fém­tál, a sima tapintású selyempárna és a durvább, érdes díszpárna.

Szociális fejlődés

A gyerek azáltal vá­lik társadalmi lénnyé, hogy figyeli az any­ját, kapcsolatot próbál teremteni vele és a család többi tagjával, valamint később a vele azonos korú gyerekkel. Most még természetesen nem érkezett el annak az ideje, hogy megtanítsuk a gyereket a par­tiszervezés vagy a körbekínált szendvicsek mellett folytatott érdekes beszélgetés min­den csínjára-bínjára.

Annak viszont már most elérkezett az ideje, hogy elkezdjük okítani arra, miként kell viselkedni má­sokkal. Néhány év múlva, amikor a nö­vekvő gyerek beszélgetést kezdeményez barátokkal, nevelőkkel, szomszédokkal, és papás-mamást játszik a többi gyerek­kel, a mi példánkat fogja követi. Remél­hetőleg az ekkor hallottak megelégedés­sel, nem pedig csalódással fognak minket eltölteni.

A kitömött játékok, a felhúzható szerkezetű mozgó játékok és a játék ba­bák nagyban elősegítik a gyerekek szociá­lis fejlődését. Kétségtelen, hogy hosszú hónapoknak kell még eltelniük ahhoz, hogy képesek legyenek megfogni, szere­tetük jeléül akár átölelni ezeket a játéko­kat és rendeltetésszerűen játszani velük. Bizonyos azonban, hogy már most képe­sek az ilyen játékokkal kapcsolatot ki­alakítani, és ezt gyakorta meg is teszik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ami­kor azt látjuk, hogy a baba a gyerekágy sarkában ágaskodó vagy a szeme előtt mozgó játék állatokhoz „beszél”. Később a könyvek, a szerepjátékok és a jelmezek tovább segítik a baba szociális készségei­nek fejlődését.

A finommotoros mozgás fejlődése

A baba kézmozdulatai egyelőre teljesen összerendezetlennek tűnnek, de néhány hónap elteltével ezek a kicsiny kezek sokkal célirányosabban és szabályozottabban fognak működni. Mindehhez hozzásegíthetjük a babát, ha keze moz­gásának nagyobb teret és szabadságot adunk.

Ne tartsuk hosszú ideig a kezét a pólyában vagy a takaró alatt (kivéve ha kivisszük a hidegbe). Adjunk neki olyan tárgyakat, amelyeket könnyebben meg tud fogni, és amelyeknek a kezelése nem igényel nagy kézügyességet. Mivel a fia­tal csecsemők nem mutatnak hajlandó­ságot arra, hogy a közvetlenül a szemük előtt lévő tárgyakat megragadják, érde­mes azokat oldalról nyújtani feléjük.

Ilyen eszközökkel teremtsünk lehe­tőséget a gyereknek, hogy a kezével meg­tapasztalja a tárgyakat:

• A kis kezekben elférő csörgők. Azok a csörgők, melyek két kis fogantyúval vannak ellátva, vagy felületükön hely van kialakítva az ujjacskák számára, egy fon­tos készség elsajátításában segítik a babát: abban, hogy a csörgőt egyik kezéből a másikba áttegye. A fogzás kellemetlen időszakában megkönnyebbülést hoz az olyan csörgő, amelyet szájba lehet venni.
• A bölcső fölé keresztben rögzíthető (vagy a babakocsi, a játszóhely vagy a gyerekágy fölé helyezhető) ügyességi sze­rek legkülönbözőbb változatai alkalma­sak arra, hogy a baba megragadja, for­gassa, húzza, lökdösse őket. Óvatosnak kell azonban lenni azokkal a szerekkel, melyeken 15 centinél hosszabb zsinór van, ha pedig a baba képes önállóan felülni, minden ilyen eszközt el kell tá­volítani a közelből.
• Ügyességi játékok, melyeken kézmoz­dulatok egész sorát lehet gyakorolni. Elképzelhető, hogy kezdetben a baba nem tudja iránytani a játék bábuk mozgását, de véletlenszerűen ez még egy nagyon fiatal csecsemőnek is sikerülhet. Ezek a játékok jelentős mértékben segítenek abban, hogy a baba megtanulja, miként kell egy tárgyat forgatni, megfordítani, meglökni vagy megnyomni. Mindezeken túl a baba felismeri az ok-okozati össze­függés elvét is.

A nagymotoros mozgás fejlődése

Gyerekünket nem azzal segítjük erős izomzathoz, nem azzal gyorsítjuk fel mozgásfejlődésének ütemét, ha egy cse­csemőknek szóló videós torna utasításai szerint végeztetünk vele gyakorlatokat. A csecsemő mozgáskészségének megfe­lelő fejlődése, az erős testi és fizikai álla­pot a következők függvénye: helyes táplálkozás, megfelelő orvosi ellenőrzés (mind egészséges, mind pedig beteg gye­reknél), bőséges lehetőség biztosítása a gyerek által kedvelt (de rá nem kényszerített) fizikai tevékenységekre.

Hinták és gyerekülések?

Azoknak a csecsemőknek, akiket állandóan hin­tába vagy gyerekülésbe kötve ringatnak vagy kerekes járókában tartanak, illetve a pólya, vagy a pólyazsák által kikényszerített mozdulatlanságra ítélnek, aligha lesz lehetőségük arra, hogy megtanulhas­sák testük működését. Azok a csecse­mők, akiket soha nem fektetnek a ha­sukra – természetesen a felügyelt játék­időben -, csak lassan tanulják meg fel­emelni a fejüket és a vállukat, és hosszabb időre lesz szükségük ahhoz is, hogy megtanuljanak a hasukról a há­tukra fordulni.

Az ilyen csecsemőknél előfordulhat az is, hogy a mászás kész­ségét egyáltalán nem képesek elsajátíta­ni. A nap során változtassuk gyakran a baba helyzetét (támasszuk ki ülő hely­zetben, fektessük hasra – felügyelet mel­lett -, helyezzük a hátára), így több lehe­tőséget biztosíthatunk neki különböző fizikai aktivitásra.

Segítsük a baba fizikai fejlődését!

Például azzal, hogy ülő pozícióba helyezzük, így lehetővé tesszük számára, hogy kezét és karját szabadon mozgathassa. Az is jó megoldás, ha a sípcsontunkra helyezve lovagoltatjuk. A megfordulásra azzal ösztönözhetjük, ha az oldalához egy ér­dekes tárgyat helyezünk, amikor a hátán fekszik. Amikor már egy kevéssé elfor­dult a tárgy irányába, segítsünk neki a teljes átfordulásban. A hason fekvő ba­bát úgy vehetjük rá a mászásra, hogy elé tesszük a kezünket, és hagyjuk, hogy az így állított akadályt a fejével eltolja.

Értelmi fejlődés

Az érzékszervek sti­mulálása, valamint a finom- és nagy­motoros mozgás fejlődésének ösztön­zése a baba intellektuális fejlődéséhez is hozzájárul. Már a kezdetektől igyekez­zünk minél többet beszélni vele. Nevez­zük meg a tárgyakat, az állatokat és az embereket, mutassunk rá a testrészekre, és magyarázzuk el, hogy éppen mit csi­nálunk.

Olvassunk fel gyerekverseket, egyszerű történeteket

Közben tegyük a szeme elé az ezekhez készült illusztrá­ciókat. Mutassunk be a babának minél több helyet abból a környezetből, ahol él (a bevásárlóközpontot, az áruházat, a múzeumot, a parkot). Utazzunk bu­szon, autóban, taxiban.

Fontos, hogy a baba az otthoni környezetnek is többfé­le vetületét ismerje meg!

Helyezzük az ülőkéjét az ablak mellé (de csak bizton­ságos helyre, és úgy, hogy mi is felügyel­jünk rá) vagy a tükör elé, fektessük a nappali közepére, a szőnyegre, hogy követni tudja a családi eseményeket; tegyük az ágy közepére, hogy lásson min­ket, amint összehajtogatjuk a megszá­radt tiszta ruhát; vagy toljuk a babako­csit a konyhába, hogy figyelhessen ebéd­főzés közben.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.