• baba játék

Repül, a baba? Játék a pár hónapos3-4 hónapos gyerekkel

„A gyerekem 12 hetes, a férjem imád vele »repül a babát« játszani, és láthatólag neki is tetszik. Viszont tudomásom szerint a sok rázkódás még játékból se tesz jót egy kisbabának, akár meg is sérülhet tőle.”

Ki gondolná, hogy a móka rossz véget ér­het, hiszen a baba arcáról lerí az öröm, miközben szerető szülei a levegőbe do­bálják és elkapják. Kétéves kor alatt a vigyázatlan bánásmód rendkívül veszé­lyes – akár harag, akár játék az oka.

Egyes szülők szerint a pofozásnál jobb módszer nevelési célzattal megrázni a babát, ha rosszalkodik vagy dühöng. Az ilyen nézet igen veszélyes. Egy­részt, a csecsemők még túl kicsik a neveléshez. Másrészt, a testi fegyel­mezés (például pofozás) minden for­mája helytelen. S ami a legfon­tosabb: a baba a rázkódástól súlyos károsodást szenvedhet (függetlenül attól, hogy haragból vagy játékból rázzák-e). Egyszóval, a babát még véletlenül sem szabad megrázni.

A baba feldobálása, rázása, ugráltatása (például ha futás közben az anyja testén zötykölődik a kenguruban vagy a háti hordozóban) többféle bajt okozhat. Sérülés jöhet létre például a tehetetlen­ség vagy az „ostorhatás” következtében (hasonlóan ahhoz, ahogy karambol ese­tén az autóban ülő ember feje előre­ vagy hátracsuklik).

A kisgyerekek nem tudják megtar­tani a fejüket

Mert a testükhöz képest aránytalanul nagy és súlyos, és a nyak­izmaik is fejletlenek. Ha erősen meg­rázzák őket, fejük ide-oda nyaklik, és eközben agyvelejük a koponyacsont­hoz ütődik. Az agy sérülése duzzadás­sal, vérzéssel, nyomással járhat, ami a központi idegrendszerben visszafordít­hatatlan károsodást okozhat, akár szel­lemi vagy testi fogyatékossághoz vezet­het. Szintén fennáll a szemsérülés veszé­lye. A retina leválása vagy a szemidegek megsérülése esetén a gyerek tartós lá­táskárosodást szenvedhet, sőt meg is va­kulhat.

További kockázatok

A kockázatot tovább fokozza, ha ráz­kódás közben a baba sír vagy fejjel lefelé tartják, ugyanis mindegyiktől a fejébe száll a vér, azaz a fejében megnő a vérnyo­más, és ettől könnyen megpattannak a gyönge erek. Ilyen sérülés ritkán fordul elő, de a súlyos következményekre tekin­tettel ne kockáztassuk meg.

Bár a sérülések főleg olyankor kelet­keznek, mikor dühből rázzák meg a gye­reket, játék közben is megtörténhet a baj. Ezért minden olyan játék kerülendő, amely közben a gyerek feje vagy nyaka megtámasztás nélkül rázkódik vagy ki­leng. Kocogásra és más „rázós” tevékeny­ségekhez ne vigyük magunkkal kengu­ruban (ennél még az is jobb, ha a baba­kocsiban toljuk).

Csak gyengén!

Mindez nem azt jelenti, hogy egy­általán nem szabad a babával játszani, hanem csak azt, hogy gyöngéden, finoman kell vele bánni. A kisbabák úgy is imádnak „repülni”, ha deréknál jól meg­fogott testtel siklanak a levegőben, sze­retik, ha hancúroznak velük, s ha már másznak, szeretik a kergetőzést. De mind­két nemből olyan kisbabák is akadnak, akik semmilyen keményebb játékot nem kedvelnek; az ilyenekkel még fino­mabban kell bánni, és ez a szabály a túl­buzgó rokonokra is vonatkozik.

A korábbi akrobatikus játékok miatt fölösleges aggódni. Ha a gyereknek nem lett tőlük baja vagy sérülése, nyilván nem ártottak meg neki. Ha valami mégis nyug­talanít bennünket, forduljunk a gyerek­orvoshoz.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.