• oltás
• védőoltás

Védőoltás babáknál, fontosabb tudnivalók

„A gyerekorvosunk szerint a védőoltás teljesen biztonságos. Hallottam azonban olyan történeteket, amelyek súlyos következményekről számolnak be. Félek beadatni a lányomnak ezeket az oltásokat.”

Védőoltás  hatásai

Olyan társadalomban élünk, amelyben úgy tartják, ha nincs hír, az jó hír. A védő­oltások pozitív hatásáról szóló informá­ciók hírértéke nem vetekedhet azon ritka esetekével, amikor az oltások nyomán súlyos komplikációk lépnek fel. Valószí­nű tehát, hogy a mai szülők többet hal­lottak a védőoltások veszélyeiről, mint jótékony hatásairól.

Oltás nélkül

Nem is olyan régen a legtöbb cse­csemő halálát valamilyen fertőző beteg­ség okozta, mint például a diftéria, a tí­fusz és a himlő. A kanyaró és a szamár­köhögés olyan gyakoriak voltak, hogy szinte minden gyerek átesett e betegségeken. Az említett betegségek következ­ményeként gyerekek ezrei, főleg csecse­mők, haltak meg vagy váltak életre szó­lóan fogyatékossá.

A szülők rettegtek a nyár beköszön­tétől és a járványos gyerekbénulástól, amely halmozottan jelent meg az évnek ebben a szakában, és gyerekek, csecsemők ezreinek halálát okozta, vagy a betegek élethosszig tartó rokkantságá­hoz vezetett.

A  himlő eltűnt!

Napjainkra a himlő jóformán telje­sen eltűnt, a diftéria és a tífusz pedig na­gyon ritkán fordul elő. Évente a gyerekek csupán igen kis százaléka kap kanyarót és szamárköhögést. A szülők a gyerek­bénulástól ma már nemcsak hogy nem félnek, de igen gyakran nem is ismerik ezt a betegséget.

A fejlett országokban egy kisgyerek halálát a fertőző betegségeknél nagyobb valószínűséggel okozhatja az, hogy az autóban nem kapcsolták be a biztonsá­gi övet.

Oltások alapja az immunizáció

Az immunizáció azon alapul, hogy az oltással a beoltandó személynek gyen­gített vagy elölt formában beadjuk az adott fertőző betegséget okozó mikro­organizmusokat, illetve az általuk termelt toxinokat, amelyeket hő- vagy kémiai kezeléssel ártalmatlanná tettünk (toxinok esetében toxoiddá alakítottunk). Az oltás hatására a beoltott személy szervezetében olyan antitestek termelődnek, amilyene­ket az adott fertőző betegséggel történő találkozás váltott volna ki. Ily módon az immunrendszerre jellemző memória által az antitestek később képesek felis­merni és elpusztítani a szervezetet meg­támadó mikroorganizmusokat.

Már régen is ismert volt!

Már a régi görögök és rómaiak is felismerték: az emberek bizonyos súlyos betegségekből felépülve ugyanattól a kór­tól nem betegedtek meg újra. Így fordult elő, hogy a pestisből felgyógyult embe­reket bízták meg a betegség újabb áldo­zatainak ápolásával.

Kezdetleges kísérle­tek után a modern immunizálás kezde­tei Edward Jenner skót orvos nevéhez köthetők. Ő volt az, aki ellenőrizte an­nak a régi megfigyelésnek a valóságtar­talmát, mely szerint az enyhe betegség­tüneteket okozó tehénhimlőn átesett emberek sohasem kapják el a feketehim­lőt. Jenner 1796-ban váladékot vett egy tehénhimlővel megfertőződött fejőnő se­béből, és azt egy egészséges, nyolcéves gyerek karján ejtett két kicsiny vágásra kente. Egy héttel később a gyerek belá­zasodott, és néhány varasodó heg keletke­zett a karján. Amikor később fekete him­lőnek volt kitéve, egészséges maradt. Védetté vált a himlővel szemben!

Az immunizálás sokat fejlődött az el­ső kísérletek óta

Az első, széles körben alkalmazott immunizálási eljárás, a him­lő elleni védőoltás olyannyira hatásos volt, hogy ma már nem is tartják szük­ségesnek a beadását. Úgy tűnik, ezt a betegséget világszerte sikerült kiirtani. Az orvostudomány jelentős előrehaladást ért már el más veszedelmes betegségek leküzdésében is, és remélhetőleg a vé­dőoltások segítségével egy napon leg­többjüket végképp sikerül felszámolni. Jóllehet az oltások évente fiatal életek ezreit mentik meg, még tökéletesítésre szorulnak.

Oltás után jelentkező tünetek

Bár a gyerekek többsége bizonyos védőoltásokra csupán enyhe tünetekkel reagál, néhányuk megbetegedhet, és igen csekély számban ugyan, de egye­seknél súlyos tünetek is előfordulhatnak. Feltételezik, hogy bizonyos típusú védő­oltások tartós egészségkárosodást és igen ritkán halált okozhatnak. Ennek ellenére, a veszélyeztetettek kivételével, a védőol­tások minden gyerek számára biztosítják az egyébként igen súlyos betegségekkel szembeni védelmet, melynek előnye messze felülmúlja az immunizálással kapcso­latos csekély kockázatot.

Mindez világosan mutatja, hogy az immunizálás jó választás a gyerek egész­ségének megőrzésére. Jóllehet a védőol­tások veszélye minimális, a kockázatokat tovább csökkenthetjük.

Kockázatok csökkentése:

• A gyerekorvos minden bizonnyal ala­posan megvizsgálja a gyereket, mielőtt be­oltaná. Megbizonyosodik például arról, hogy az oltás idején nem mutatkoznak valamilyen súlyosabb betegség jelei. Ha a baba komolyabban beteg, az oltást el kell halasztani. (Enyhe lefolyású beteg­ségek esetén, mint például a megfázás, az oltás elhalasztása nem indokolt.)
• Az oltást követő 72 órában (különösen az első 48 órában) a gyerek egészségi ál­lapotát kísérjük fokozott figyelemmel, és azonnal jelentsük az orvosnak, ha a baba bármilyen szokatlan viselkedést mutat. A kevésbé súlyos reakciókról is érdemes beszámolni a következő vizit alkalmával.
• Kérjük meg az orvost, hogy a védőol­tás gyártójának nevét, valamint a védő­oltás tétel- vagy sorozatszámát, illetve gye­reknek a védőoltásra adott reakcióit je­gyezze fel a gyerek egészségügyi könyvé­be. Bizonyosodjunk meg róla, hogy az adatokról mi is kaptunk másolatot saját nyilvántartásunkhoz.
• A következő védőoltás alkalmával em­lékeztessük az orvost a gyereknél a ko­rábbi oltások után tapasztalt reakciókra.
• Amennyiben kétségeink vannak a vé­dőoltás biztonságosságát illetően, beszél­jük meg őket a gyerekorvossal.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.