Babaápolás

Milyen védőoltásokra lehet számítani a gyerek egyéves koráig?

Nem árt tudni, hogy az injekciós fecs­kendő, amely éppen a gyerekre irányul, mivel van megtöltve. A következőkben tájékoztatást nyújtunk arról, hogy milyen védőoltásokra lehet számítani a gyerek egyéves koráig, illetve egyéves korán túl!

Fontos! Ebben a cikkben “csak” általános tájékoztatást adunk az oltásokról! A védőoltások beadása, azokról a tájékoztatás adása a gyermekorvos feladata és felelőssége!

Diftéria-tetanusz-(acelluláris) pertussis elleni védőoltás (DTPA)

A diftéria, a tetanusz és a pertussis (szamárköhö­gés) elleni immunizálás döntő fontossá­gú, mivel ezek közül bármelyik súlyos be­tegséget, sőt akár halált is okozhat. DTPA-nak (amely diftéria- és tetanusztoxint, va­lamint szamárköhögés elleni acelluláris antigént tartalmazó vakcina) kevesebb sú­lyos mellékhatást tulajdonítanak, mint a régebbi DTP-nek (amely a teljes-celluláris pertussis komponenst tartalmazza), és jelenleg nem tartozik a kötelező oltá­sok sorába. Korábban, ugyan ritkán és megalapozatlanul, kapcsolatot véltek felfedezni a régebbi oltóanyag (DTP) és az agy károsodása között. Mind ez idáig az új DTPA-oltással kapcsolatban hason­ló bejelentést nem tettek.

A gyereknek öt DTPA-oltást kell megkapnia

A DTPA-oltás javasolt idő­pontjai: 2, 4 és 6 hónapos kor, ezt kö­vetően egy oltás 15 és 18 hónapos kor kö­zött, végül az utolsó oltásra 4 és 6 éves kor között kerül sor. A DTPA-val beoltott gyerekeknek mintegy egyharmadánál csak lokálisan észlelhetők enyhe reakciók az oltást követő két napon belül. Ilyenek lehetnek például az oltás helyén fellépő érzékenység, duzzanat vagy bőrpír. Né­hány gyereknél nyűgösség, illetve néhány órás vagy esetleg egy-két napos étvágy­talanság előfordulhat. Gyakori reakció a láz is.

Ezek a reakciók nem az oltássorozat kezdetén, hanem leginkább a negyedik vagy az ötödik dózist követően jelentkez­nek. Előfordulhat az is, hogy az oltást kö­vetően súlyosabb mellékhatásként ma­gas, akár 40 fokot elérő láz jelentkezik. Néha a gyerek akár 3 vagy több órás, fo­lyamatos sírással is reagálhat a DTPA-oltásra. Még ritkábban rángógörcs is előfordulhat, mely azonban nem az ol­tás közvetlen következménye, hanem in­kább az esetenként jelentkező magas láz idézi elő.

Bizonyí­tott, hogy az oltás okozta láz által kivál­tott rohamok nem okoznak maradandó károsodást, például nem mutatható ki összefüggés az ilyen típusú rohamok és az autizmus között. Kutatások arra is rámutattak, hogy nem állapítható meg összefüggés a DTPA és a SIDS magasabb kockázata között sem.

Bizonyos körülmények esetén az or­vos dönthet a szamárköhögés elleni oltás elhagyása mellett (ilyenkor csak a DT-t adja be). A döntés oka lehet az, hogy a gyerek a korábbi DTPA-oltásokra súlyos tünetekkel reagált. Lehetséges az is, hogy az orvos a DTPA-oltás beadását késlel­teti (vagy egyáltalán nem adja be), ha a gyerek a DTPA első dózisára súlyos aller­giás tünetekkel vagy magas lázzal reagált, illetve az oltásra egyéb súlyos reakcióval, például rohammal válaszolt.

A legtöbb orvos az oltás elhalasztá­sa mellett dönt, ha a baba súlyosan beteg

Indokolatlan módon az orvosok közül néhányan még enyhe megfázás esetén is jobbnak látják a DTPA- (vagy más) oltás késleltetését. Az orvosnak eme döntése a gyerek hiányos immunizálását eredmé­nyezheti. Megfázás esetén az oltás elha­lasztása annál is inkább indokolatlan, mert a bölcsődébe járó gyerekek több­sége, valamint azok, akiknek idősebb test­vére van, gyakran elkapják egymástól a betegséget, és szinte egyik megfázásból a másikba kerülnek az év hűvösebb idő­szakában. Az esély, hogy a babák teljesen tünetmentesek legyenek az oltások beadá­sának tervezett időpontjaiban, igen cse­kély. Az oltások elhalasztása hőemelkedés, fülgyulladás vagy gyomor- és bélpanaszok miatt nem indokolt és nem is ésszerű.

Járványos gyermekbénulás (polio) elleni védőoltás (IPV = inaktivált polio-vakcina)

Az immunizálás gyakorlatilag felszámolta az egykor oly rettegett beteg­séget, a gyerekbénulást. A szájon át adott, úgynevezett élő vakcinát (OPV = orális polio-vakcina) ma már nem alkalmazzák, mivel az OPV-vei immunizált gyerekek­nél, elenyészően csekély arányban (körül­belül 1 : 8,7 millió) ugyan, de a paralízis kialakulásának kockázatával kellett szá­molni. A szájon át adott OPV helyett ma már az úgynevezett inaktivált polio-oltást (IPV) alkalmazzák, melyet a gyerek injekció formájában kap meg.

Az IPV-ből a gyerekeknek négy dó­zist kell kapniuk – az elsőt 2 hónapos korban, a másodikat 4 hónapos korban, a harmadikat 6 és 8 hónapos kor között, a negyediket 4 és 6 éves kor között. Rend­hagyó esetekben (például amikor olyan országba utazunk, ahol gyerekparalízis még mindig előfordul) az oltás beadásá­nak üteme gyorsítható.

Az IPV általában nem okoz mellék­hatásokat, kivéve az enyhe fájdalmat és bőrpírt az injekció helyén, valamint a ritka esetekben előforduló allergiás reak­ciót. Az orvos minden valószínűség sze­rint elhalasztja az oltást, ha a gyerek ko­molyabban beteg. Amennyiben az ol­tássorozat első dózisa súlyos allergiás re­akciót váltott ki, a gyerek a további oltá­sokat általában nem kapja meg.

Kanyaró, mumpsz, rubeóla (rózsa­himlő) elleni védőoltás (MMR)

A gye­rekek két dózist kapnak az MMR-ből -az elsőt 12 és 15 hónapos kor között, a másodikat pedig 4 és 6 éves kor között (bár a második dózis bármikor beadható az elsőtől számított 28 nap elteltével). Annak ellenére, hogy a kanyaró tünet­együttesének részeként a bőrön megjele­nő kis pöttyökkel kapcsolatban gyakran viccelődünk, ne feledjük, hogy valójában komolyan veendő betegség, melynek né­ha súlyos komplikációi is lehetnek, és akár halálos kimenetelű is lehet.

Ezzel szemben a rubeóla, melyet rózsahimlő­nek is nevezünk, gyakran annyira enyhe lefolyású, hogy még tünetek sem jelent­keznek. Mivel azonban a rubeóla a fertő­zött várandós asszony magzatánál fejlődé­si rendellenességeket okozhat, az immu­nizálás már a korai gyerekkorban javaik. Az oltással egyrészt a leánygyerekek jö­vendő magzatát védjük a betegséggel szemben, másrészt csökkentjük azt a koc­kázatot, amit a fertőzött gyerekek jelen­léte jelent a várandós anyák számára, be­leértve saját édesanyjukat is. A mumpsz gyerekkorban ritkán veszélyes, de mivel felnőttkorban súlyos következményei lehetnek (meddőség, süketség), a beteg­séggel szembeni védettség létrehozása már korai gyerekkorban kívánatos.

Az MMR általában csak nagyon enyhe reakciót vált ki, amely az oltástól számított egy vagy két hét elteltével je­lentkezhet. Körülbelül öt gyerekből egynél észlelhető néhány napig tartó bőrkiütés vagy hőemelkedés, amely az MMR-vakcina kanyaró komponensé­nek tulajdonítható. Általában hét gye­rekből egynél tapasztalható bőrkiütés és a nyaki mirigyek duzzanata. Az oltás rubeóla elleni komponense körülbelül 100 : 1 arányban idézhet elő ízületi fáj­dalmakat és duzzanatot. Utóbbi esetben a tünetek akár az oltástól számított há­rom hét elteltével is jelentkezhetnek. Ritkán a nyálmirigyek duzzanata is elő­fordulhat az oltás mumpsz komponen­sének következményeként.

Ritkán ugyan, de előfordulhat a kéz vagy láb bizsergése, zsibbadása és fájdal­ma. Ezeket a tüneteket azonban csecse­mők esetében nagyon nehéz észlelni. Az MMR kanyaró elleni komponense ritkán allergiás reakciókat is kiválthat. Az idevonatkozó jelentősebb tanulmá­nyok nem találtak összefüggést az MMR-védőoltás és az autizmus kiala­kulása között.

Különleges óvatossággal kell eljárni az MMR-oltás beadásakor olyan esetek­ben, amikor a gyerek enyhe megfázáson kívül más betegségben is szenved, im­munrendszere legyengült (valamilyen gyógyszer, daganatos vagy más betegség következtében), vagy nemrégiben vérát­ömlesztést kapott. Körültekintést igényel­nek azok az esetek is, amikor a gyerek­nél súlyos allergiás reakciót válthat ki az oltóanyag zselatintartalma vagy a neo-mycin nevű antibiotikum, illetve ha a gyerek az MMR első dózisára is súlyos allergiás reakcióval válaszolt.

Varicella (bárányhimlő) elleni védő­oltás

A varicella, más néven bárányhim­lő egyike a leggyakoribb gyerekbeteg­ségeknek, általában enyhe lefolyású, és súlyos komplikációkkal nem jár. Szövőd­mények azonban ezzel a betegséggel kap­csolatosan is előfordulhatnak, mint pél­dául a Reye-szindróma vagy különböző bakteriális fertőzések (beleértve az A cso­portú streptococcusfertőzéseket). Ezen­felül, különösen veszélyeztetett gyerekek esetén, a bárányhimlő akár halálos kime­netelű is lehet. Idesorolhatók például a leukémiában vagy immunhiányos beteg­ségekben szenvedők, illetve azok a gyere­kek, akiknek édesanyja közvetlenül a szü­lés előtt fertőződött meg varicellavírussal.

A bárányhimlő elleni védőoltás egyszeri dózisban történő beadása 12 és 18 hónapos kor között javasolt. A betegségen már egyszer átesett gyerekek szá­mára a védőoltás nem szükséges. A be­oltott gyerekek 70-90%-a válik védetté a betegséggel szemben. Az igen csekély százalékot képviselő gyerekek, akik az oltást követően lesznek betegek, a nem immunizáltaknál sokkal enyhébb tüne­teket mutatnak.

A varicella elleni védőoltás nagyon biztonságos. Ritkán előforduló mellékha­tás az injekció helyén keletkező bőrpír vagy az ugyancsak lokálisan fellépő fájda­lom. Előfordulhat, hogy az oltást követő néhány hét elteltével a beoltott gyerek bő­rén elvétve apró pöttyök jelennek meg.

B típusú Haemophilus influenzae-fer­tőzés elleni oltóanyag (HIB)

E védő­oltás a B típusú Haemophilus influen­záé (HIB) baktériumok okozta fertőzés következményeitől véd (a korábbi hiede­lemmel szemben ez a betegség semmi­lyen kapcsolatban nincs az influenzával). Csecsemőknél és kisgyerekeknél ez a bak­térium okolható számos súlyos fertőző betegség kialakulásáért. A védőoltás be­vezetését megelőzően rengeteg gyerek betegedett meg (az 5%-ban halálos ki­menetelű) agyhártyagyulladásban, és az epiglottitis (azaz gégefedő-gyulladás, mely a légutak elzáródását előidézve akár halálos kimenetelű is lehet) előfordulá­sát is csaknem minden esetben B típusú Haemophilus influenzáé baktériumok okozzák. Gyakran ezt a kórokozót tart­ják felelősnek kisgyerekeknél a szepszis, a cellulitis (a bőr és a kapcsolódó szö­vetek fertőzése), a csontvelőgyulladás (osteomyelitis) és a szívburok gyulladása (pericarditis) kialakulásáért.

A HIB védőoltással kapcsolatosan nem lép fel nem kívánt reakció, vagy csak igen kevés mellékhatásról számolnak be. Az oltott gyerekeknek csak kis százaléká­nál jelentkezhet láz vagy bőrpír és/vagy érzékenység az injekció helyén. A gye­reknek 2, 3 és 6 hónapos korában, vala­mint 12 és 15 hónapos kora közt java­solt e védőoltást beadni.

Hasonlóan más oltásokhoz a HIB-et sem szabad súlyosan beteg gyereknél vagy az oltás bármely összetevőjére eset­legesen allergiás reakcióval válaszoló gye­rekeknél alkalmazni (enyhébb betegsé­gek azonban nem indokolják az oltás elhagyását), de ezzel kapcsolatban érde­mes az orvos véleményét kikérni.

Hepatitis elleni védőoltások

A hepa­titis B-vírus fertőző, krónikus májgyul­ladást okoz, amely a későbbiekben máj-elégtelenséghez, illetve a máj daganatos megbetegedéséhez vezethet. A védőol­tásból három dózis szükséges. A hepa­titis B elleni védőoltás első dózisának beadása a baba születésekor esedékes (koraszülött gyerekek esetén későbbi idő­szakra halasztható) a második 4 hóna­pos korban, majd a harmadik dózis 6 és 18 hónapos kor között javasolt.

Magyarországon az oltást 8. osztá­lyosoknak adják kötelezően. Az oltással kapcsolatos mellékhatások – enyhe fájdalom és nyűgösség – ritkák, és ha egyál­talán jelentkeznek, rövid ideig tartanak.

Pneumococcus elleni kombinált vak­cina (PCV7)

A pneumococcus baktériu­mokat számos gyerekbetegség legfőbb okozójaként tartják számon. A leggya­koribb ilyen kórképek például a közép­fülgyulladás, a tüdőgyulladás, szepszis, agyhártyagyulladás és egyéb betegségek. Bár a PCV7 viszonylag új védőoltás, mégis számos figyelemre méltó tanul­mány és kísérlet bizonyította már, hogy rendkívül hatékony bizonyos típusú pneumococcusok által okozott fülgyul­ladás, agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás és más, ezekkel kapcsolatos életveszélyes fertőzések megelőzésére.

A gyerekek PCV7 oltása 2, 4, és 6 hónapos korban javallt, emlékeztető oltás 12 és 15 hónapos kor között szükséges. Ritkán ta­pasztalható mellékhatás a hőemelkedés, illetve az injekció helyén bőrpír és a bőr érzékenysége, melyek azonban a gyerek egészségét tartósan nem befolyásolják.

Influenza

Az influenza elleni védőol­tást ma már minden egészséges, 6 és 12 hónapos kor közötti gyereknek ajánlják. A múltban ezt a védőoltást elsősorban azoknak a gyerekeknek ajánlották, akik az influenza nyomában esetlegesen fel­lépő szövődményekkel szemben külö­nösen veszélyeztetettek voltak.

Az ide­vonatkozó tanulmányok azonban rávilá­gítanak arra, hogy az influenzával kap­csolatban fellépő komplikációk a két­éves kor alatti gyerekekre nézve olyan magas kockázatot jelentenek, hogy a be­tegek az esetek többségében kórházi ápo­lásra szorulnak. A védőoltás a veszélyez­tetett gyerekek számára különösen fon­tos. Idetartoznak azok, akik súlyos szív­ vagy tüdőelégtelenségben szenvednek, illetve akiknek immunrendszere gyen­gült, az asztmások, HIV-fertőzöttek vagy cukorbetegek, illetve a sarlósejtes vér­szegénységben vagy más vérképző rend­szeri betegségben szenvedő gyerekek.

Az influenza védőoltását nem kaphat­ják meg azok, akik a tojásra súlyos aller­giás reakciót mutatnak. Ehelyett az inf­luenza kialakulásának megakadályozása érdekében a veszélyeztetett gyerekeket érdemes antivirális szerekkel kezelni.

Jegyezzük meg! Ha valamilyen okból a gyerekünk bár­mely oltását későbbre kell halasztani, az immunizálás ott folytatható, ahol éppen abbamaradt; az újrakezdés nem szüksé­ges. Beszéljük meg az orvossal, hogy a gyerek milyen ütemben pótolhatja az elmaradt oltásokat.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.