• csontritkulás

A csontritkulás kezelése

Megállapították a csontritkulás fennállását. Tudjuk már azt is, mi áll a hátterében. Képet kaptunk a csontépítés és csont­bontás sebességéről is. Mi a további teendő? Meg kell akadályozni a további fokozott csontvesztést, hogy elkerüljük a csonttörés kialakulását!

Kit és mivel kezelnek?

Mivel a csontritkulás kezelése igen költséges és hosszú éve­ken át kell szedni a gyógyszereket, ezért azokat a betegeket kezelik, akiknél a csonttörés kockázata nagy. A tudományos kutatásoknak köszönhetően a csontritkulás kezelésére számos gyógyszeres lehetőség áll rendelkezésre, a keze­lőorvos a vizsgálati eredmények alapján alakítja ki a személyre szabott, optimális kezelést.

Kiknek szükséges a gyógyszeres kezelés?

• akiknél alacsony csonttömeget mértek oszteodenzitometriával
• akiknek kicsi a testsúlya
• akiknek már volt korábban oszteoporózisos törése
• akik tartósan kortikoszteroid kezelésben részesülnek
• akiknél a laboratóriumi vizsgálat fokozott csontbontást mutat

Kalcium

Alapvetően fontos, és mind a kezelés, mind a megelő­zés egyik legfontosabb eleme a szervezet ellátása megfele­lő mennyiségű kalciummal – a megelőzés érdekében már a gyermekkorban, a csontfejlődés időszakában is. A fejlődés időszakában elősegíti azt, hogy erős csontozatunk alakul­jon ki (nagy legyen a csúcscsonttömeg), hiszen a kalcium a csontváz egyik fő alkotórésze.

A csontritkulás kezelésében alkalma módszerek, amelyek optimális kombinációját a kezelőorvos személyre szabottan alakítja ki:

• Kalcium
• D-vitamin
• Egyéb vitaminok, nyomelemek
• A csontbontást gátló és a csontépítést fokozó gyógyszerek
• A háttérben álló más betegségek kezelése
• Fájdalomcsillapítók
• Gyógyászati segédeszközök
• Fizioterápia

A szervezet kalciumigénye életszakaszonként változik. Legcélszerűbb táplálék formájában biztosítani a na­pi kalciumigényt. Elsősorban a tejtermékek gazdagok kalci­umban: Napi 1 liter tej vagy 10 dkg sajt fogyasztása napi 1 g kalciumot biztosít.

A napi kalciumigény az életszakaszok szerint

Gyerekek: 1500 mg
Nők- változókor előtt: 1000 mg
Terhesség, szoptatás alatt: 1500 mg
Nők- a változókor után: 1500 mg
Férfiak: 1200  mg

Ha a kalóriabevitel csökkentése miatt kerül­jük a tejtermékeket, fontos tudnunk, hogy a sovány tej, a zsírszegény joghurt ugyanannyi kalciumot tartalmaz, mint kalóriadús válto­zataik A tej cukor érzékeny éknek a csökken­tett tejcukor (laktóz) tartalmú vagy tejcukor­mentes tejtermékek ajánlottak.

Ha az étrendben ez nem biztosítható, akkor gyógyszer­rel kell pótolni a kalciumot. Számos készítmény áll rendel­kezésre, a legjobb a kalcium-citrát felszívódása, emellett a vizelet vegyhatásának befolyásolásával gátolja a vesekő képződését is.

Az orvosi ellenőrzések során időszakonként mérik a na­pi kalciumürítést a vizeletben, hogy az esetleges mellék­hatásokat megelőzhessék. Ez elsősorban veseköves be­tegeknél fontos. De elmondható, hogy a vesekő jelenléte önmagában nem ellenjavallata a kalciumpótlásnak. Gyak­ran merül fel kérdésként, hogy az érelmeszesedést fokozza-e a kalcium fogyasztása. A megfelelően ellenőrzött kezelés­nek nincsen ilyen kockázata.

D-vitamin

A másik alapgyógyszer. Az egyik hazai felmérés is meg­erősítette azt a nemzetközi irodalomból már ismert adatot, hogy a 60 év feletti lakosság harmada D-vitamin hiányban szenved. Olyanokban gyakori, akik keveset tartózkodnak napon, életük nagy részét lakásban töltik vagy idősottho­nokban élnek. (Ahogy az előzőekben említettük, a D-vita­min a bőrben képződik, napfény hatására.)

Az évszaktól függően is ingadozik a D-vitamin termelése. A téli hónapokban jelentősen csökken a szervezet D-vita­min-szintje. Az idős, csontritkulásos, combnyaktörést szen­vedett betegek mintegy felében kimutatható D-vitamin­hiány. Érdekességként említjük, hogy a fényvédő krémek túlzott használata is gátolja a természetes D-vitamin képző­dését a szervezetben, így hiányállapotot eredményezhet.

Az ablaküveg, a ruházat és a légszennyezés nagyban csökkenti a napfény jótékony hatását, időskorban pedig csökken a D-vitamin-képző képesség. A D-vitamin-terme­lés függ a bőrszíntől is – minél világosabb a bőrszín, annál több D-vitamin termelődik.

Napfény

Heti 2-3-szor 10-15 perc közvetlen napfény (kar és arc) már elegendő a szervezet D-vitaminigényének kielégítésére. D-vitaminban gazdag táplálék a máj, a ten­geri halak, a tojássárgája.

A napi D-vitamin-igény 400 egység. Megelőzésre 600-800 egységet adnak. A terápiás szükséglet magasabb: napi 800-1000 egység. Bizonyos esetekben (pl. idült vese- vagy májbetegségben) nem elegendő a hagyományos D-vitamin-pót­lás, hanem ún. aktivált D- vitamint kell alkalmazni. Ezek a készítmények már olyan (aktív) formában tartalmazzák a D-vitamint, amit a vesének, májnak nem kell hatásos molekulává alakítani. Figyelni kell a táplálékkiegészítők D-vitamin-tartal­mát, mert a túlzott D-vitamin-bevitel káros is lehet!

Egyéb vitaminok és nyomelemek

Táplálékunkból ne hiányozzon a C-vitamin, a K-vitamin, a B6-vitamin, a folsav és a magnézium sem. Az utóbbi időben a nyomelemek – pl. a bór és a cink – megfelelő szintjének szükségességére is figyelmeztetnek a tudományos vizsgá­latok. Ha egyoldalú a táplálkozás, ezen anyagok pótlása is szükségessé válhat gyógyszer formájában.

A hormonpótló kezelés

A közelmúltban nagyon sokat lehetett hallani erről a témáról a médiában. Az előző fejezetekben már olvastunk arról, hogy a nemi hormonok milyen fontos szerepet játszanak a csont­képződésben. A változás kora után a nemihormon-termelődés megszűnése miatt a csontok ásványianyag-tartalma rohamosan csökken. Logikusnak látszott az elgondolás, hogy gyógyszer formájában tovább kell biztosítani a nőknek ezeket a hormo­nokat.

A kezdeti eredmények jónak látszottak: a kezelt nőknél megszűntek a hőhullámok és a klimax egyéb tünetei, valamint a csontritkulás üteme is lelassult. Számos klinikai vizsgálatot végeztek a hormonpótló kezeléssel kapcsolatban és a legutób­bi eredmények alapján a hormonpótlással kapcsolatos állás­pontot át kellett értékelni.

Az elmúlt évben fejeződtek be ugyanis azok a vizsgála­tok, amelyek nagyszámú beteg hormonkezelésének tapasz­talatait összegezték. Azoknál, akik ún. kombinált hormon­kezelést (ösztrogén + progeszteron) kaptak, emelkedett az emlődaganat, a szívkoszorúér-betegség, az agyvérzés és az epekövesség gyakorisága, ugyanakkor csökkent a csípőtáji törések száma és a vastagbéldaganat megjelenése.

Értékelések

Az előnyök és hátrányok felelős értékelése alapján az a vélemény alakult ki, hogy hor­monpótlást a szükséges legkisebb adagban, csak néhány évig és elsősorban a klimax okozta panaszok kezelésére alkalmazzanak A csontritkulás megelőzésére és kezelésére csak rövid ideig, egyedi esetekben jön szóba.

Új adatok is várhatók ezen a területen, ugyanis a csak ösztrogénkezelésben részesülő nők körében (akiknek vala­milyen okból a méhét eltávolították nem kell progeszteront is adni) végzett kezelési tapasztalatok közzététele a közeljö­vőben várható, és ez módosíthatja a mai álláspontot. El kell mondanunk azt is, hogy Magyarországon kisebb dózisban al­kalmazzák a hormonkészítményeket, mint az Egyesült Álla­mokban, ahol ez a vizsgálat készült, és sokkal inkább egyénre szabott módon folyik a hormonpótló kezelés, ami egyébként sok esetben nem nélkülözhető.

A kezelés alatt rendszeres el­lenőrzés történik, ami jelentős biztonságot ad. Ha szövőd­mény jelentkezik, az idejében felismerésre kerül, és a súlyos következmény ezáltal elkerülhető. Tehát nem kell elvetnünk a hormonpótló kezelést (mely sok esetben nélkülözhetetlen), csak más szempontokat kell figyelembe venni alkalmazásá­nál.

Olyan mint a hormon, mégsem az

Ennek a gyógyszercsoportnak a szakmai elnevezése kissé bonyolult, ezért könyvünkben ezt a szemléletes megjelölést választottuk.

Mit is jelent ez?

Az idetartozó gyógyszerek a csontokra olyan jótékony hatást gyakorolnak, mint az ösztrogén, tehát növelik a csonttömeget, csökkentik a csigolyatörés kockázatát.

Az emlő szövetén viszont nem jelentkezik az említett ve­szélyes hatás – sőt a szer alkalmazása során csökken az emlő­rák előfordulása! A szív- és érrendszerre is kedvezően hatnak e szerek azáltal, hogy a vérzsírok szintjét csökkentik. A ko­szorúér-betegségben szenvedőknél tehát védő hatásúnak bizo­nyultak. Csak olyan nőknél alkalmazhatók, akik már túlestek a menopauza időszakán, ugyanis e szerek fokozhatják a kli-maxos tüneteket. Olyan betegnek sem adható, aki trombózis­ra hajlamos.

Biszfoszfonátok

A csontritkulás kezelésének egyik leghatásosabb vegyülete. Több gyógyszer is tartozik ebbe a csoportba, amelyek ha­sonló módon fejtik ki hatásukat. Szinte kizárólag a csontban halmozódnak fel, és igen ellenállóak az enzimekkel szem­ben. Elsősorban a csontbontó sejtek működését gátolják. Alkalmazásuk során nem csupán a csontbon­tás üteme lassul, hanem az ásványianyag-tar­talom évi 8-10%-os emelkedése is mérhető. A legfontosabb azonban az, hogy a csigolya és csípőtörések kockázata jelentősen csök­ken. Hatása éveken át tartó kezelés során is megmarad.

A gyógyszer bevétele után csak kis mennyiség szívó­dik fel. A táplálék egyidejű elfogyasztása jelentősen rontja a felszívódását, ezért éhgyomorra kell bevenni. Csak vízzel szabad lenyelni (legalább 2 dl víz) és utána nem javasolt a lefekvés 1-2 óráig, mert így elkerülhető, hogy a nyelőcső­ben megtapadjon, és ott esetleg fekélyt okozzon. A tapasz­talat szerint ilyen szabályok betartása mellett csak ritkán okoz panaszt a használata. Ha mégis jelentkezik, arról tájé­koztatni kell a kezelőorvost.

A leggyakoribb mellékhatások a hasi fájdalom, a nyelőcső­égés, a nyelési zavar, de csontízületi fájdalom is jelentkezhet.

Kalcitonin

A molekulát élettani körülmények között a pajzsmirigy ter­meli. Gyógyszerformában lazac-kalcitonint használunk, amelyet ma már szintetikus úton állítanak elő. Hatását a csontbontó sejtek gátlása révén fejti ki. A kalcitonin tehát lassítja a csontbontás ütemét, így csökkenti a törési kockáza­tot. Kedvező hatást gyakorol a csontok mikroszerkezetére, ezáltal javítja a csontok szilárdságát és teherbíró képessé­gét. További kedvező hatása, hogy a csontritkulással oly gyakran együtt járó csontfájdalmat is csökkenti.

Injekció mellett orrpermet formájában is alkalmazható, mely utóbbi alig okoz mellékhatást, és egyszerű a használa­ta a beteg számára. Az injekció kipirulást, hőhullámot, eny­he hányingert okozhat, ami általában az első néhány injek­ció után elmúlik, vagy B-vitamin adásával csökkenthető.

Fluor

Alkalmazása azon a megfigyelésen alapult, hogy olyan te­rületeken, ahol az ivóvíz fluortartalma magas, lényegesen ritkább az oszteoporózis előfordulása. A fluor nyomelem, amely fokozottan kötődik azokhoz a szövetekhez, ahol csontosodás zajlik.

Szemben az előző gyógyszerekkel, a csontépítő sejtek működésére hat, fokozza azok működését. Az első fluor­készítményekkel az volt a probléma, hogy bár jelentősen növelték a csont ásványianyag-tartalmát, a csonttörések gyakorisága mégis nőtt. Ezért háttérbe szorult a haszná­latuk. Az újabb, lassan felszívódó készítményeknél nem ész­lelték a törési kockázat növekedését.

Stroncium

Új hatású csontritkulás elleni gyógyszer, ami abban külön­bözik a korábbi gyógyszereinktől, hogy mind a csontkép­zésre, mind a csontbontásra hatása van. Egyrészt csökkenti a csontbontás ütemét, másrészt fokozza a csontépítést. El­sősorban az idős, nagy törési kockázatú betegeknél jön szó­ba az alkalmazása.

Parathormon

Már említettük a csont élettanát bemutató fejezetben. Ott azt emeltük ki, hogy hatására a csontokból kalcium áram­lik ki, tehát csontritkulást okoz. Hogyan lett a csontritkulás ma ismert leghatásosabb gyógyszere? A tudományos vizs­gálatok kimutatták, hogy az állandóan magas parathormon-szint alatt valóban csökken a csonttömeg, azonban naponta, kis adagban adagolt hormon ezzel ellentétesen hat.

Növeli a csontsűrűséget javítja a csont szerke­zetét, és gátolja a csonttörések kialakulását. Géntechnológiával állítják elő a hormon hatásos fehérjemolekuláját. A súlyos oszteoporózisos betegek kezelésé­re használható. Hátránya, hogy injekció formájában, naponta kell adagolni.

Más gyógyszerek

Az anabolikus hatású anyagok, mint doppingszerek vál­tak ismertté (hírhedtté). Az anabolikus hatású férfihormont azonban gyógyításra, férfiak oszteoporózisában alkalmaz­zák, bár már vannak hatásosabb szerek is. Nőbetegek­ben általában más szerekkel kombinálják. Izomzatnöve­lő, izomerő-javító hatása révén csontritkulásban az esések kockázatát csökkenti.

A vízhajtók egyes típusai a kalcium vizelettel történő ürítését csökkentik, így a kalciumegyensúlyra kedvező ha­tást fejtenek ki. Kiegészítő kezelésként használatosak. Mint tudjuk, a csontritkulás hátterében (okozójaként) valamilyen betegség is állhat. Ilyen esetben az adott beteg­ség kezelése az első feladat. Emellett természetesen a csont­rendszerre ható gyógyszerek is szükségesek.

Fájdalomcsillapítás

A csontritkulás fontos tünete a fájdalom, amelynek csilla­pítása, megszüntetése a kezelés alapvető célja. Szerencsé­re számos lehetőség áll rendelkezésre a fájdalomcsillapító gyógyszeres kezeléstől a fizioterápián át a segédeszközök alkalmazásáig.

A fájdalom erősségétől függően határozzák meg a gyógyszeres fájdalomcsillapítás módját, részben a gyógyszer hatáserősségének megválasztásával, részben az alkal­mazás módjával (tabletta, kúp, tapasz, a fájdalom helyére vagy általánosan adott injekció).

A fizioterápiás kezelési eljárások előnye a kisebb gyógy­szerfogyasztás, a más gyógyszerekkel együttadás kockázatá­nak hiánya és a tartós hatás. A fizioterápiás kezelés során az izomzatot is lehet erősíteni, ami a járásbiztonságot növelve csökkenti az elesés kockázatát.

Segédeszközök

A gyógyászati segédeszközök közül a fűző a gerincet stabilizálja, tehermentesíti, így javul az állóképesség, csök­ken a fájdalom. A csípővédő nadrág az esetleges esés esetén a csípőtájat védi, így a legsúlyosabb törésforma (a csípőtáji törések) megelőzését szolgálja. Támbot vagy járókeret a já­rásbiztonság mellett tehermentesítést is biztosít.

Számos segédeszköz orvosi receptre felírható, ezt ren­delet szabályozza. Reumatológus, traumatológus, rehabi­litációs, és ortopéd szakorvos írhat fel segédeszközöket. (Magas fűzőt, WC-emelőt reumatológus nem írhat fel.) Mindezek sokat könnyítenek a beteg mindennapi életén.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.