• csontritkulás

A csontritkulás kivizsgálása

A csontok elnyelik a testen áthaladó röntgensugár egy ré­szét, ezért a röntgenfelvételen jól kirajzolódik a csontok alakja és bizonyos mértékben a szerkezete is. Azokat a csontokat vizsgálják, amelyek a csontritkulás szempontjá­ból nagyon jelentősek, ezért először is a háti és ágyéki ge­rincről, valamint a csípőkről készül felvétel. A tünetmentes csigolyatörések kiszűrésére a magas kockáza­ti csoportba tartozóknak 2-3 évente ellenőrző röntgenvizs­gálat ajánlott.

A kezdeti elváltozások kimutatására a röntgen nem elég­gé érzékeny módszer, és több zavaró tényező is befolyásol­ja az eredményt. A röntgenfelvételen akkor látható elváltozás, amikor már a csonttömeg kb. 30%-a hiányzik.

Oszteodenzitometria elvégzése előtt fontos szempontok

• Volt korábban ilyen vizsgálata? (Az adatokat összehasonlítják.)
• Ruházatában van-e fém (kapocs, zipzár, kulcs stb.)? (Ez zavarja a vizsgálatot.)
• Volt-e valamelyik testrészén törés? (Nem azt a végtagot fogják vizsgálni, mert az már módosítja az eredményt.)
• Van-e a testébe helyezett fém, protézis, törést rögzítő csavar? (Zavarja a vizsgálatot, illetve protézis esetén más módon készül a felvétel.)
• Van-e a testébe helyezett szívritmus-szabályozó készülék? (Nem akadály!)
• Történt-e az előző napokban röntgen kontrasztanyagos vagy izotópvizsgáiat? (Ezekben az esetekben nem lehet a vizsgálatot elvégezni, amíg az anyag ki nem ürül a szervezetből.)

Fiatal betegen és terhesség esetén nem vég­zik el a vizsgálatot!

Az alkart, a gerincet vagy a csípőt vizsgáljuk. Többfaj­ta készülék is forgalomban, amelyek a mérés módszerében különböznek. Általában vékony röntgensugár pásztáz­za végig a vizsgált csontot. így minimális sugárterhelés éri a szervezetet (pl. a mellkas röntgensugárdózisának tizede). A vizsgálat azon alapul hogy a csont – ásvá­nyi-anyag-tartalmától függő mértékben – el­nyeli a rajta áthaladó röntgensugár egy ré­szét A gép az elnyelt sugármennyiséget méri, ezért jóval pontosabb, mint a hagyományos röntgenvizsgálat.

A kapott érték a csont ásványianyag-tartalmát (gramm) és ásványianyag-sűrűségét (gramm/cm²) mutatja. Az értékek az életkortól és a nemtől függenek, ezért azokat az azonos életkorú és nemű emberek értékeihez viszonyítva értékelik (a viszonyításhoz használt adatok a számítógépben megta­lálhatók).

A kapott eredmény megmutatja azt is, mennyivel tér el a mért érték az azonos életkorú és nemű egyének értékétől (Z-score), illetve a csúcscsonttömegtől (T-score). A T-score érték a törési kockázatot is jelzi, ez alapján az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározta az oszteoporózis fokozatait.

Az oszteoporózis WHO-beosztása (Az oszteodenzitometriás vizsgálat során mért T-értékek alapján)

• Normális csonttömeg: nagyobb mint -1
• Kalcipenia (csökkent kalciumszint): -1 és -2,5 között
• Oszteoporózis: kisebb mint -2,5
• Súlyos oszteoporózis: kisebb mint -2,5

A csontsűrűség-vizsgálatot az oszteoporózis kockázati tényezőinek fennállása vagy a betegségre utaló gyanújelek esetén végzik, valamint a kezelés eredményességének köve­tésére 1-1,5 évente megismétlik a mérést. Az eredmény azt mutatja, hogy a vizsgált személy csonttömege megfelel-e az életkornak és a nemnek megfelelő értékeknek.

Az oszteoporózis formái

I. Elsődleges – korral járó csontritkulás, amikor más betegség nem áll fenn a csontritkulás hátterében:

• posztmenopauzás oszteoporózis
• idős emberek csontritkulása

II. Másodlagos – a csontritkulás hátterében ismert kórállapot áll fenn:

• fokozott mellékveseműködés, vagy mellékvesekéreg­-hormon szedése
• fokozott pajzsmirigyműködés
• májbetegség okozta csontritkulás
• cukorbetegség
• vesebetegség
• idült gyomor- és bélbetegség
• tartós véralvadásgátló kezelés

A csont ultrahang-vizsgálata

A csonton áthaladó ultrahang sebessége és gyengülése arányos az ásványianyag-tartalommal. Az ultrahang vizsgálat a csont ásványianyag-tartalmáról tájékoztató jellegű információt szolgáltat, főleg szűrési célokat szolgál. Mindemellett a csont szerkezetétől is függ az ultrahang áthaladási sebessége, ezért a vizsgálat a csont mi­nőségéről is felvilágosítást ad, ami a törési kockázat megítélésében fontos.

Rendszerint a sarokcsontot, a kézujjat, a térdkalácsot vizs­gálják. Az ultrahangot elsősorban az oszteodenzitometria kiegészítéseként alkalmazzák. Alkalmas a törési kockázat becslésére. A csont ultrahangos vizsgálata jól kiegészíti az oszteo­denzitometria eredményét.

CT-vizsgálat

A teljesség kedvéért megemlítendő a komputer-tomográfiás csontmérés is, hiszen vannak ilyen készülékek forgalomban, de drágák és a vizsgálat magas sugárterheléssel jár, ezért kevéssé elterjedt módszer, mint az előzőekben ismertetett eljárások.

Laboratóriumi vizsgálatok csontritkulásban

A csontmennyiség csökkenésének megállapítása után a kö­vetkező lépés a kiváltó okok felderítése, amire a laboratóri­umi vizsgálatok elvégzése ad lehetőséget. A laboratóriumi vizsgálatok segítségével fény derül a csontritkulás hátterében álló té­nyezőkre.

Gondoljunk vissza arra, hány szervünk működése be­folyásolja a csontokat (vese, máj, bélműködés, belső el­választása mirigyek stb.). Általános laboratóriumi vizsgá­lat felfedezhet olyan betegséget, mely másodlagosan vezet csontritkuláshoz. Ha semmilyen eltérést nem találnak e szervek működésében, akkor a csontritkulásnak ún. elsőd­leges formáját állapítják meg.

A csontok élettani folyamatát több oldalról közelítjük meg

• Először is a vér kalciumszintjét mérik meg. Mint korábban említettük, a csont a kalcium raktáraként is szerepel – az emberi test kalciumtartalmának 99%-a a cson­tokban található. A vérben a kalcium mennyisége igen szűk határok között ingadozik, a szervezet mindenáron igyekszik fenntartani ezt az egyensúlyi állapotot. Például, ha valamilyen okból csökken a vér kalciumszintje, a hiány azonnal pótlódik a csontból. Ha túl sok a kalcium a vérben, akkor a vesében foko­zódik a kalcium kiürülése (a vizelettel több kalcium ürül). A kalcium igen fontos elem a szervezetben. A vérben ta­lálható kalcium a sejtek működésében, a véralvadásban, az izomműködésben nélkülözhetetlen szerepet játszik. A vér kalciumszintje csontritkulásban normális, de pl. mellék-pajzsmirigy-túltengésben jelentősen emelkedhet.
• A foszfor szintje oszteoporózisban normális, azonban vesebetegségben megemelkedik, míg pl. a bélben jelentke­ző felszívódási zavarban csökken.
• Hormonmeghatározások szükségesek esetenként a belső elválasztású mirigyek működésének vizsgálatára (pe­tefészek, here, pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy mellékve­se).
• Csontépítés, csontbontás. Az utóbbi évek kutatási eredményeivel lehetővé vált a csontépítés és csontbontás ütemének megállapítása is. Korábban már említettük, hogy a csontépítő és csontbontó sejtek működésekor felszabadul­nak bizonyos anyagok (oszteokalcin, kollagén termékek). Ezek a vérben és a vizeletben mérhetők, így megállapítha­tó, milyen gyors a csontépítés és csontbontás, sőt ellenőriz­hető, hogy hatásos-e az adott gyógyszer.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.