• anyagcsere
• beteg
• betegség
• gyomor

Emésztőszervi, endokrinológiai és anyagcsere-betegségek

A csecsemő-, gyermek- és ifjúkor fontos és különleges életszakasz. A nagy változások jellemzik, hiszen egy 3 kilogrammos, 50 centiméteres újszü­löttből egy éves korára 10 kg-os, 75 cm-es, kapaszkodva lépegető, a kör­nyezetében lévő tárgyakat és személyeket megismerő, örömét, nemtetszé­sét kifejező kisded lesz, aki 3 éves korban szobatiszta, családtól független közösségbe jól beilleszthető, kezével bonyolult mozgásokat is végző (kis tárgyakat egymásba helyező) óvodás lesz. 6-7 éves korban nehéz iskola­táskával a vállán komoly ismeretek elsajátítását kezdi meg. 10-12 évesen önálló véleménye van a világról. 18 évesen termete, tudása, felelősségvál­lalása vetekedhet szüleiével, sőt akár önmaga is családalapítóvá válhat.

Változások testünkben-lelkünkben

A hatalmas változások mindenekelőtt a testméretekben, a mozgásban, az érzelmek és az értelmi képességek szintjén zajlanak. Ha ezeket a válto­zásokat szakszerűen közelítjük meg, sokat tehetünk azért, hogy a gyer­mekeink egészségesen fejlődjenek, és értelmes, sorsukat irányítani tudó, és a társadalom számára is hasznos, tervezni tudó felnőtt emberekké vál­hassanak. így lehet ez akkor is, ha a gyermeknek valamilyen veleszületett vagy szerzett betegsége van. Az élet a fogamzástól a biológiai lét végéig egységes egész. Mégis, az egyén testi, lelki és szellemi egészségét vagy be­tegségét, gondjait a gyermekkor és azt megelőzően a magzati élet döntő­en befolyásolják. Ezen életszakaszok tehát megkülönböztetett figyelmet igényelnek.

Azt is mondhatjuk, hogy ha sikerül a gyermeknek szeretetteljes családi lég­körben eltöltött örömteli gyermekkort biztosítani, melyben egészsége­sen fejlődött, mindent megtettünk az egészséges felnőttkor érdekében.

Elsődleges megelőzések anyagcserénkben

Bővebben, az elsődleges megelőzésen a fejlődést elősegítő, az egészséget megtartó, károsodásokkal, hiányállapotokkal szemben védelmet nyújtó feladatok ellátását értjük. A másodlagos megelőzés során a szülő gyerme­ke akut, szerzett betegségeit az orvos segítségével maradéktalanul meg­gyógyítja. A harmadlagos prevencióra a gyermekek bizonyos százaléká­ban van csak szükség. A hosszan tartó, akár egy életen át is meglévő (pl. idegrendszeri sérülés) következményeinek a lehetőség szerinti elhárítását jelenti (neurohabilitáció, rehabilitáció stb), melynek eredménye az, hogy a gyermek meglévő képességei maximálisan kibontakoznak, és felnőtt kor­ra akár önálló életre is képes lesz.

A szülők, a családok nevelő tevékenysége

A szülők, a családok nevelő tevékenysége, ha azt az egymás és a gyermek iránti szeretet vezérli, többnyire ösztönösen jó. Nem árt azonban bizo­nyos kérdésekben egyeztetni, és tudatossá tenni az elveket. A gyermek nevelésénél fontos szem előtt tartani azt a tényt, hogy a 17 éves korban mérhető intelligencia 50%-ban 4-6, + 30%-ban 8-10 éves korra kialakul. Csupán 20% marad 10 éves kor utánra! Tekintettel kell arra is lenni, hogy egy családon belül is ahány gyermek van, annyiféle megközelítési mód szükséges.

Elemezve a gyerekek speciális adottságait, a képességek folya­matos fejlesztésére kell reális józansággal törekedni. Jó szem előtt tartani, hogy a gyermeknek a felnőtt életre kell felkészülnie, ahol rendszer, rend­szeresség, növekvő feladatok, legyőzendő akadályok várják. Ha gyermek­korát egészen másként éli át, a felnőttkor küszöbén elbizonytalanodik, rosszabb esetben családfüggő marad, netán elkallódik.

A tágabb környezet hatása a gyermekre

Ebből a szempontból az iskola, a barátok és a média szerepe jelentős. Ame­rikai adatok szerint egy ifjú 18 éves koráig 15 ezer órát tölt a TV előtt, míg csupán 11 ezer órát az iskolában. Nyilvánvalóan a szülőnek kell válogat­nia, és a passzív szemlélődés helyett olvasásra, aktív tevékenységre, fizikai munkára, hobbiválasztásra kell ösztökélnie gyermekét. Megjelent egy új „elektromos drog” is, a számítógép, mely okos használat esetén számos is­méret forrása. A harmadik évezred embere nélküle nem élhet, de vigyázni kell, hogy ne szorítson vissza egyéb értelmes, gyermekkorban nem nél­külözhető tevékenységeket, például a sportot, kirándulást, színházat, a jó barátokkal való együttlétet.

Táplálás, táplálkozás, táplálkozásfüggő betegségek

A mennyiségileg elegendő, minőségileg megfelelő összetételű (fehérjék, zsírok szénhidrátok, víz, ásványi anyagok előírt aránya) táplálás az egész­séges csecsemők, kisdedek és gyermekek jó ütemű fejlődésének záloga. A táplálásnak alkalmazkodnia kell nem csak a fejlődő szervezet szükség­leteihez, de tűrőképességéhez is. Akár minőségi, akár mennyiségi hibát ejtünk, átmeneti vagy életre szóló betegségek kialakulását segíthetjük elő az adott betegségre veleszületetten hajlamos gyermekünkben. A korán bevezetett tehéntejfehérje tejallergiát, a liszt nem megfelelő életkorban történő bevezetése korán megjelenő lisztérzékenységet okozhat, a mennyiségi túlzások a gyermekkori kövérséget, a hiányos táplálás a kóros so­ványságot alapozzák meg.

A csecsemőtáplálás irányelvei

A csecsemő számára 4-6 hónapos korig egyetlen ideális táplálási forma létezik, ez az édesanyafüggő szoptatás. Emésztőrendszere azt feltételezi, hogy szopni fog, emésztő funkciói fokozatosan válnak egyre érettebbé. Az édesanyjára azért van szükség, mert a saját anyatej a csecsemő igényei, életkora, és testsúlya szerinti összetételben és mennyiségben termelődik. Kezdetben igény szerinti mellre tevés szükséges, majd miután az anyatej mennyisége megfelelő, 6×3, majd 5×4 óránként táplálunk, éjszakai hosszabb szünetekkel. (Az éjszakai nyugodt alvásra mind a csecsemőnek, mind az édesanyának szüksége van.) A tartós és kizárólagos szoptatás nemcsak az allergiás betegségek kivédésének vagy a tünetek későbbi élet­kori kitolásának a legfontosabb eszköze, de a manapság népbetegségnek számító kövérség megelőzésének is fontos eleme. Az anyatej mennyisé­gétől függően 4-6 hónapos korban elsőként a lisztet és a zöldfőzeléket vezetjük be.

Mikortól „kell” elindítani az elválasztás folyamatát?

Az elválasztás megkezdésének több célja van. A csecsemő kezdi tanulni a szoptatástól független táplálást, azaz kialakítjuk a tole­ranciáját (tűrőképességét), másrészt az anyatejből hiányzó ásványi anya­gokat és rostot viszünk be a főzelékkel. Egy teljes adagú déli főzelék evése után vízzel, teával vagy natúr gyümölcslével kell megkínálni a csecsemőt. A kizárólagos szoptatás idején nincs szükség plusz folyadékbevitelre, ki­vételt képeznek a lázas állapotok, hányás, vagy gyakoribb székletürítések. A főzeléket 6 hónapos kor után fehérjefeltéttel dúsítjuk (máj, baromfi és száraz húspépek). A főzelék sűríthető burgonyával. A veszélyeztetett csa­ládokban a tojást csak egy éves kort követően javasoljuk, ami az allergia prevencióját szolgálja.

Nem megfelelő mennyiségű anyatej esetén mi a teendő?

A kellő motiváció során ez az édesanyák igen kis százalékában fordulhat elő, a gyógyszertárakban kap­ható anyatejpótló, elválasztó, követő tápszerek szerezhetők be, a csecse­mőnk életkorának megfelelő típust választva, orvosi tanács alapján. Ma már 1 éves kor felett is akár két-három éves korig célszerű tejszerű táp­lálék céljára tápszert használni. Ezeket a 3-as jelű tápszereket a kisdedek igényeinek megfelelően dúsítják vitaminokkal, ásványi anyagokkal, és fe­hérje komponensük is sokkal finomabb összetételű.

A csecsemő gyarapodása

Az újszülött az első héten visszanyeri – átmenetileg csökkenő – születési súlyát. A későbbiekben a gyarapodás mértéke:

• 2- 4 hét hetente 150-200 g
• 3 hó havonta 600-900 g
• 6 hó havonta 500-800 g
• 6- 9 hó havonta 300-500 g
• 9-12 hó havonta 200-250 g

A fehérjeszükséglet kezdetben 2-2,5 g/kg majd kisiskoláskorig csökken 1,5 g/kg-ra. Az állati és növényi eredetű fehérjék aránya is betartandó. Ez az arány csecsemő- és kisdedkorban 3:1 kisgyermekkorban 2:1, iskolás­korban 1:1-hez, míg felnőttek esetében 1:2-höz közelít.

A felnőttek fehér­jebevitele az olcsóbb növényi eredetű fehérjével fedezhető, míg a fejlődő szervezetnek elsősorban az állati eredetűekre van szüksége. A csecsemő­kori zsírszükséglet 3-4 g/kg. A szénhidrátok iránti igény 12-14 g/kg. A cse­csemők számára a szénhidrátbevitelt folyamatosan kell biztosítani, mert a hiányállapotot rosszul tűrik, szervezetük még nem rendelkezik gyorsan mozgósítható készletekkel.

Mi a teendő a nem megfelelő gyarapodás esetén?

Szakember segítségével a bevitt kaló­ria mennyiségén túl a minőségi összetételt is ellenőrizni, és a talált eltéré­seket azonnal korrigálni kell. Ha e téren minden rendben van, betegséget kell kutatni. Végül nem feledkezhetünk meg arról, hogy vannak vékony testalkatú, amúgy egészséges gyermekek is. Az evés erőltetése soha nem vezet célra. Legyen az evés öröm a gyermek számára.

Ha meggyőződtünk arról, hogy nincs a csökkent étvágy hátterében táplálási hiba vagy beteg­ség, engedjük, hogy addig egyen csak a gyermek, amíg neki jól esik.

Hogyan előzhetjük meg ezeket a problémákat?

A túlzott gyarapodás, a kövérség prevenciója helyesen már csecsemőkorban kez­dődik. Tartsuk be a szabályokat: az egyszeri adag a csecsemőkor végére se legyen több mint 200-250 ml. Kerüljük a fölösleges kalóriákat, például ne adjunk napi 1-2 dl gyümölcslénél többet, mellőzzük az etetések közötti „nassokat”. Helytelen az a felfogás, amely szerint a kövérség hormonális eredetű. Ez ugyanis igen ritka forma. Valójában a háttérben az igényeket meghaladó kalóriabevitel áll, mely sok­szor társul mozgásszegény életmóddal.

Már a kisdedkori kövérség is kezelendő, két lényeges elemmel csökkentett, nem egyoldalú, kalóriabevitellel és rendszeres testmozgással, a fizikai aktivitás növelésével.

Meddig figyeljünk oda gyermekünk étrendjére?

A csecsemőkor után rágni, járni, beszélni tudó gyermek táplálását már nem kell szigorú szabályok szerint végezni. Lényeges azonban a rend­szeres (napi ötszöri, ezen belül 3 főétkezés, 2 mellékétkezés) és vegyes táplálás. A magyar évszakfüggő táplálási hagyományok erre lehetőséget is teremtenek. Ekkor is kerüljük az üres kalóriákat, az étkezések közötti édességet, rágcsálni valókat. Jutalmazzuk a gyermeket cukrászsütemény vagy csokoládé helyett gyümölccsel. Cola, gyümölcslé, különösen liter­szám fogyasztva egészségtelen, és a szomjúságot sem csillapítja. Fontos viszont, amennyiben azt allergia nem akadályozza, a tej és tejtermékek rendszeres fogyasztása, öt, serdülőkorban akár hat deciliter naponta. Ha­zai viszonyok között a tej fontos állati eredetű fehérjeforrásunk, de magas kalciumtartalma miatt fontos kalciumforrás, mely nélkülözhetetlen az egészséges csonttömeg kialakulásához.

Táplálkozási fehérje-intoleranciák tökéletesen vezetett táplálás esetén is kialakulhatnak. A két leggyakoribb ilyen betegség a tehéntejfehérje­érzékenység vagy tejallergia és az úgynevezett coeliakia. Míg a tejaller­gia a tehéntej kiiktatása mellett 70%-ban két éves korra gyógyul, addig a coeliakia vagy lisztérzékenység az esetek zömében életre szóló állapot, melyben a búza-, árpa-, rozs- és zablisztmentes táplálás biztosítja az egészséges életet.

Mik lehetnek a tehéntejfehérje-érzékenység tünetei?

A tehéntejfehérje-érzékenységre az hívhatja fel a szülő figyelmét, ha a tehéntejala­pú tápszer bevezetése után a gyarapodás vontatottá válik, és/vagy bőrkiütések, hasmenés, esetenként láztalan állapotban nehezített légzés jelentkezik. A tünetek azonnal megszűnnek, ha a csecsemőtől megvonjuk a tehéntejalapú táplálékot, és terápiás céllal erősen hidrolizált tápszert kap.

A coeliakia a lisztet tartalmazó ételek adása után fél évvel szintén gya­rapodási zavarral, a kisded rossz hangulatával, és nagytömegű, zsírfé­nyű székletürítéssel jelentkezik A kisded sápadt, esetleg oedémás, hasa telt, végtagjai lesoványodnak, izomereje csökken. A liszttartalmú ételek kiiktatása itt is rövidesen javít az állapoton. Miután azonban ebben az esetben a vékonybél felszívó felszíne súlyosan sérül, a hiányállapot teljes felszámolása sokszor hetekbe, esetleg hónapokba kerül. Nehezíti kez­detben a kisded etetését, hogy tejcukor-felszívódási zavara is van, így 6 hétig tejet sem ihat. Ma már ismert, hogy a coeliakiának enyhébb, sőt akár csak egy tünettel jelentkező formái is léteznek (például vashiányos anaemia, késői serdülés), s az élet későbbi szakaszában is jelentkezhet a betegség.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.