Betegségek és megelőzésük

Szívbetegségek, tünetei fajtái és megelőzése

Veleszületett szívbetegségek

A veleszületett szívbetegségek gyakoriságát az élve születettekre vonatko­zóan 4-10 ezrelékre becsülik. Ebben szerepet játszik, hogy egyes szerzők csak a súlyosabb, előreláthatóan korai kezelést igénylő szívbetegségeket sorolják ide. Hazánkban az élve születettekre vonatkozó gyakoriságot 7 ezrelékre becsüljük. Tudni kell, hogy a halva születettek között tízszer gyakoribb a veleszületett szívfejlődési rendellenesség előfordulása. Ma­gyarországon – a legtöbb szerző szerint – ma körülbelül évi 800-1200 új szívbeteggel kell számolni

Halálozási kockázatok

A veleszületett szívbetegségeknek népegészségügyi jelentősége nagy, hiszen még ma sem elhanyagolható a halálozási kockázatuk. Számos szer­ző szerint a szívhibával született gyermekek 26-48%-a 15 éves koráig meg­hal, míg az összes élve szülötteknek csak 5%-a. A szívhiba miatti halálozás 80%-a az első életévre esik, ennek fele az első élethónapra. A veleszületett szívbetegségek oka szerteágazó, 80-90%-ban összetett, „multifaktoriális” öröklődésű és csak 10% vezethető vissza bizonyos kromoszóma-rendel­lenségekre, illetve 5-10%-ban egyszerű, úgynevezett „monogén” ártalom következményei.

Kimutatott, hogy a terhesség első harmadában az anyát ért teratogén ártalmak, egyes fertőzések (például rózsahimlő) oki szere­pet játszanak a szívbetegség kialakulásában. Az esetek többségében a ki­váltó ok ismeretlen maradhat.

Megelőzhető-e a szívbetegség?

A veleszületett szívbetegség úgynevezett primer prevenciója nehéz feladat. Az egészséges életmód, fertőzések kerülése, különösen a terhesség első heteiben fon­tos. A szekunder prevenció lehetőségei ma már egyre inkább adottak. A terhességi ultrahangvizsgálatok során a magzati szív strukturális rendellenességének gyanúja (nem szabályos négy szívüreg, nagy erek rendellenes lefutása) esetén mód van spe­ciális központba irányítani a kismamát, ahol a jelentős strukturális rendellenessé­gek egyértelműen megállapíthatók

Mit tegyünk terhesség esetén?

Összetett, előreláthatóan rossz életkilátásokat jelentő rendellenesség idő­ben való felismerése (például gyengén fejlett, hypoplasiás bal szívfél) ese­tén az anya dönthet a terhesség kiviseléséről vagy megszakításáról. Mód van kiviselt terhesség után a szülést speciális gyermek szívközpont közelében levezetni, megkímélve a súlyos beteg újszülöttet a hosszú szállítás­tól. A gyors első ellátásra felkészülve az újszülött életkilátásai jelentősen javulhatnak.

Jegyezzük meg! Feltétlenül szükséges olyan családban az anya speciális inté­zetben történő ultrahangvizsgálata, ahol vagy a szülőknek volt veleszüle­tett szívbetegségük vagy az anya szült már szívbeteg gyermeket.

A vele­született szívbetegségek esetében nagyon fontos a korai időben történő felismerés, hiszen bizonyos rendellenességek már az első életnapokban vagy órákban sürgős beavatkozást igényelhetnek.

Melyek a vezető tünetek, melyek szívbetegség gyanúját kelthetik?

Két fő betegségcsoport, tünetcsoport van:

  • Csökkent tüdőkeringés tünetcsoport
  • Fokozott tüdőkeringés, illetve keringési elégtelenség tünetei

A csökkent tüdőkeringés jellemző fő tünete a gyermek feltűnő színváltozása: szür­ke, majd kék bőrszín (cianózis) kialakulása. Oka, hogy a szívhiba következtében a szervekbe, szövetekbe oxigénben szegény vér kerül, mert vagy nem tud az elhasz­nált vér kellő mennyiségben a tüdőbe kerülni és oxigént felvenni, vagy rendellenes áramlás miatt az oxigénben szegény elhasznált vér a friss vérrel keveredve kerül a nagyvérkörbe, így a szervekbe, szövetekbe.

Mik lehetnek a következményei?

A következmény bizonyos szervi károso­dások kialakulása (vese, máj, illetve agyi vérellátási zavar), súlyos esetekben eszmé­letvesztés. Fokozott tüdőkeringés, illetve keringési elégtelenség (utóbbi érintheti a kis- és nagyvérkört) esetén nehézlégzés, szapora légvételek, fáradékonyság, szopási nehezítettség vagy képtelenség jön létre. Nagyvérköri elégtelenség esetén májduz­zanat, illetve látható vizenyő (ödéma) alakulhat ki a lábakon, kezeken. A nem súlyos szívhiba enyhébb tünetekkel járhat, mint a gyengébb testi fejlettség, fáradékonyság, a terhelhetőség csökkenése. Ezekre a tünetekre kell a szülőnek figyelni ismert szívbeteg gyermekeknél is, hogy az esetleges állapotrosszabbodást felismerhesse.

Mi az a kötelező státusvizsgálat?

Nagyon fontos a gyermeket minden esetben elvinni a kötelező stá­tusvizsgálatra, ez egyben a szívbetegségek szűrővizsgálata is. Szívzö­rej észlelése esetén minden esetben szükséges a társuló tünetektől függő sürgősséggel speciális gyermek szívgyógyászati szakvizsgálat.

Gyermekkardiológiai vizsgálat és EKG alapján – amennyiben szívbe­tegség nem zárható ki – szív-ultrahangvizsgálat is feltétlenül indokolt. A gyermekkardiológus feladata az úgynevezett ártalmatlan (akcidentális) zörej és szívhiba okozta zörejek elkülönítése, a pontos diagnózis és keze­lési terv megállapítása.

Csecsemőkorban szívbetegség?

Az ártalmatlan szívzörej a csecsemőkorban ritka, így az észlelt szív­zörej szinte minden esetben szívbetegséget jelent. Egy részük ugyan „ki­nőhető”, mert a két szívpitvar sövényen keresztüli közlekedése, vagy az úgynevezett Eotaz-vezeték nem teljes záródása spontán is megszűnhet. Nagyobb gyermekeknél a frissen észlelt szívzörejek jelentős része ártal­matlan hangjelenség. Az iskoláskorú gyermekek 60-80%-ának van átme­neti szívzöreje, ezt kell a szívgyógyásznak elkülöníteni a szívhibák okozta kóros áramlási zörejektől. Ugyanakkor súlyos szívbetegség is előfordulhat szívzörej nélkül, különösen az újszülöttkorban. Ilyenkor az egyéb tüne­tek mellett a magas légzésszám, színromlás kelthetik fel a szívbetegség gyanúját.

Gyógyítható a szívbetegség csecsemőkorban is?

Ma már a veleszületett szívbetegségek jelentős része gyógyítha­tó, vagy műtéttel és belgyógyászati kezeléssel javítható. Fontos az időben való felismerésen kívül a gyermek rendszeres szívgyógyászati ellenőrzése és a szülővel, háziorvossal, védőnővel a kezelési terven kívül a védőoltá­sok, életmód, pályaválasztás vonatkozásában a rendszeres megbeszélés. Ma már ezeknek a szempontoknak a betartatása mellett az esetek jelentős részében jó életminőség biztosítható a szívbeteg gyermekek számára is.

Szerzett szívbetegségek

A szerzett szívbetegségek miatt gondozott gyermekek száma világszerte csökkenő tendenciát mutat. Az összes gondozott közül 60-80% a vele­született szívfejlődési rendellenesség, 10-20% anatómiai szívhiba nélküli szívritmuszavar, mely legtöbb esetben születéskor még nem észlelhető, így „szerzettnek” is tekinthető. Ezen kívül a különböző típusú szívizombeteg­ségek szerzett esetei bírnak még jelentőséggel. A reumás láz és ennek kö­vetkezményeképpen kialakult szívbetegségek száma világszerte évek óta lényegesen csökken, a gondozott betegeknek legfeljebb 1-2%-át teszi ki.

Szívritmuszavarok

A szívritmuszavar oka különböző lehet:

  1. Veleszületett vagy szerzett szívhiba következtében valamelyik szív­üreg terhelése kóros ingerképzést vált ki.
  2. Gyulladásos folyamat – az egész szervezetet, vagy speciálisan a szí­vet érintő gyulladás például vírus myocarditis következtében inger­képzési vagy vezetési zavar.
  3. Rendellenes ingerpálya a szíven belül, mely kóros ingerületlefutást és kóros ritmus kialakulását okozhatja.
  4. Ismeretlen, a szíven belül kialakult elektromos instabilitás.

Ritmuszavar lehet gyors, rendellenes helyről kiinduló vagy lassú pulzus­számmal járó szívműködés, valamint normális frekvenciájú „rendetlen szívverés” (aritmia). Ezek hátterében legtöbbször a szervezet aktuális betegsége (láz, hasmenés stb.), fizikai terhelés, stresszhelyzet áll, de sok esetben az ok ismeretlen.

Jegyezzük meg! Enyhe esetben bizonytalan mellkasi panaszok, rendetlen szívverésérzés, gyengeség. Súlyos esetben kritikusan magas (200/perc feletti) vagy alacsony (50/perc alatti) pulzusszám esetén ájulás, görcsroham is előfordulhat. Csecsemőnél figyelmeztető lehet az indokolatlan nyugtalanság is.

Hogyan előzhetjük meg a szívritmuszavart?

Szervi szívbetegségek időben való helyes kezelése a megfelelő életmód kialakítása. Aktuális betegségek esetén a só- és vízháztartás egyensúlyban tartása, hiányállapo­tok rendezése (pl. kálium-, magnéziumpótlás).

Jegyezzük meg! Kezelés: A kritikusan alacsony és magas kamrafrekvencia (pulzusszám), valamint a ritmuszavar fennállásának időtartama és a szívizom állapota határozza meg. A kezelés célja a ritmuszavar által megromlott szív telje­sítőképességének helyreállítása.

Nem minden ritmuszavar igényel gyógy­szeres kezelést, de annak módját a rendszeres gyermek szívgyógyászati ellenőrzésen szükséges megállapítani. A kezelést önkényesen elhagyni nem szabad. A kezelést nem igénylő esetekben is fontos a rendszeres el­lenőrzés, mert a ritmuszavar változhat. Fontos a helyes életmód, a terhelhetőség meghatározása és a pályaválasztás célzott irányítása. A helyes életmód kialakítása a kiújulás lehetőségét is csökkenti.

Szívizom betegségek

A szívizombetegségeknek több formája ismert, gyermekkori jelen­tősége leginkább az úgynevezett dilatatív formának van. Jellemzője a szívizom összehúzódó ereje jelentősen csökken, a szív hatalmasan megnagyobbodik, dilatál és szívösszehúzódás (systole) alatt sem ké­pes a vért kellő mennyiségben és erővel továbbítani. Oka ritkán vele­született, gyakrabban a szívizom szerzett betegsége, mely legtöbbször vírus okozta szívizomgyulladás vagy egyéb károsító ok miatt alakul ki. Öröklött hajlam is szerepet játszhat a kialakulásában, több gén hibá­ja következtében jön létre a hajlam a betegség kialakulására. Okként szerepelhet még tartósan kritikusan magas pulzusszámmal járó, nem kezelt ritmuszavar fennállása is. Gyakorisága 36,5/100 000 szemben az úgynevezett hipertrófiás formával, melynek előfordulása gyermek­korban csak 2,5/100 000.

Jegyezzük meg! Tünetek: leggyakrabban 1-6 hónapos kor között jelentkeznek, de kiváltó októl függően később is kialakulhatnak. A halálozás magas, különösen a csecsemőkori esetekben.

Hogyan előzhető meg?

A fertőzésektől való fokozott védelem, elhúzódóan gyógyuló, ba­nálisnak tűnő vírusfertőzés után indokolatlan fáradékonyság, szapora légzés, izzadékonyság esetén kardiológiai vizsgálat, EKG, mellkasfelvétel készítése indo­kolt. A folyamat időben való felismerése és kezelése a gyógyulás esélyét jelentő­sen növeli.

Kezelés

A szívizom összehúzódását fokozó gyógyszerek adása (melyek segítik a meggyengült szívizomzat hatékony munkáját), értágítók adása (melyek a szívre háruló terhelést csökkentik), vizelethajtó gyógyszerek, gyulladáscsökkentők, és egyéb tüneti szerek. Fontos a pontos gyógyszerelés, a szakszerű ellenőrzés, a további fertőzésektől való fokozott védelem. Javuló esetekben is több éves utókezelésre lehet szükség, mely kiterjed a speciális szívgyógyászati és szív-ultrahangvizsgálatokra, a szívizom telje­sítőképességének pontos megítélésére.

Egyéb szerzett szívbetegségekről (mint pl. a reumás láz), továbbá a szívsérülésekről előfordulásuk ritkasága miatt itt nem szólunk. A kerin­gési rendszer megbetegedéseinek rizikótényezőiről – szénhidrát- és zsír­anyagcsere eltérések, elhízás -, illetve ezek megelőzéséről.

Gyermek- és serdülőkori cukorbetegség

A cukorbetegség (diabetes mellitus) a leggyakrabban előforduló endokrin megbetegedés csecsemő- és gyermekkorban. Gyakorisága az utóbbi évti­zedekben folyamatosan emelkedik. Hazánkban az l-es típusú (ld. később) cukorbetegségben évente megbetegedett gyermekek száma 1978 és 1988 között megduplázódott, napjainkra megháromszorozódott. Ma Magyar­országon hozzávetőlegesen 2000-2500 gyermek- és ifjúkorú cukorbete­get tartanak nyilván.

Mi is a cukorbetegség?

Olyan magas vércukorszinttel járó állapot, mely károsodott inzulinelválasztás vagy az inzulin iránti érzékenység csökke­nése következtében alakul ki. Az inzulin a hasnyálmirigy szigetsejtjeiben termelődő hormon, mely a szénhidrát- és zsíranyagcsere legfőbb szabályo­zója.

Jegyezzük meg! Gyermekkorban 90-95%-ban az elégtelen inzulinelválasztás követ­keztében kialakuló cukorbetegséggel találkozunk, ezt inzulin-dependens (függő), vagy l-es típusú diabetes mellitusnak szokás nevezni.

Kiknél figyelhető meg?

A nem inzulin-dependens vagy 2-es típusú diabetes mellitus elsősorban a felnőttkorra jellemző, de az utóbbi években egyre gyakrabban találkozunk serdülőkorúaknál is ezzel a formával. A továbbiakban, gyakorisága miatt, az l-es típusú cukorbetegségről szólunk.

Jegyezzük meg! A cukorbetegség pontos oka nem ismeretes, kialakulásában genetikai és környezeti tényezők játszanak sze­repet. Veleszületett fogékonyság talaján különböző környezeti hatások olyan úgynevezett autoimmun folyamatokat indítanak el, melyek eredmé­nyeként a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei elpusztulnak.

Ezek közé a hatások közé sorolhatjuk a korai tehéntejalapú táplálást, a különböző nitrózamin tartalmú élelmiszerek nagymértékű fogyasztását, valamint a szervezetet érő különböző vírusfertőzéseket, melyek elindítói lehetnek a nemkívánatos immunológiai folyamatoknak. Ezek a folyamatok már évekkel a betegség megjelenése előtt a hasnyálmirigy szigetsejtjeinek fo­kozatos pusztulását okozhatják.

Mik a lehetséges tünetek?

A klasszikus tünetek és panaszok alapján általában egyértelmű a diag­nózis. A szülőnek leghamarabb a gyermek jelentősen fokozott folyadékforgalma tűnik fel többet iszik, többet vizel, mint korábban, esetleg a már szobatiszta gyer­mek éjszakánként bepisil. Megtartott, sőt fokozott étvágy mellett több kilogram­mos fogyást tapasztalnak. Fáradtság, gyengeségérzés, hasfájás, serdülő leányoknál hüvelyi viszketés is előfordulhat.

Kutatási eredmények! A laboratóriumi vizsgálatok – emelkedett vércukorszint és vizeletcukorszint a diagnózist megerősítik. Előrehaladott esetben súlyos anyagcserezavar léphet fel, ez a ketoacidosis, mely tudatzavarhoz, esetleg kómához vezethet, életveszélyes állapotot okozva.

Ilyenkor az aluszékony, bágyadt gyermek légzése mély, szapo­ra, lehelete aromás, úgynevezett acetonos illatú. A diagnózis megszületése után azonnal elindítandó a megfelelő kezelés, melynek legfontosabb összetevői az inzu­linterápia, az étrendi ajánlás és a rendszeres fizikai aktivitás.

Inzulinterápia

Az 1990-es évek elejétől minden gyermek humán inzulint kap, melyet kényelmes és biztonságos inzulinadagoló készülékekkel, úgy­nevezett „penekkel” adagolhat. A korszerű terápiához nélkülözhetetlen a rendszeres otthoni vércukor-ellenőrzés. Az ehhez szükséges vércukormé­rő készüléket minden cukorbeteg ingyenesen megkapja. Az adagolandó inzulin fajtáját, mennyiségét, az alkalmazás gyakoriságát a beteg kora, anyagcsere-stabilitása, inzulinérzékenysége és betegségtartama alapján határozza meg a kezelőorvos.

Kutatási eredmények! Bár a diabétesz kutatás óriási léptekkel halad, és egyik fő iránya a fájdalmatlanabb inzulinadagolás kifejlesztése, egyelőre a gyermekek kezelésére alkalmazható eljárást (mint pl. inzulin­tapasz, inhalációs inzulin) még nem sikerült biztonsággal kifejleszteni.

Mit tehetnek a gyerekek?

Cukorbeteg gyermekek kezelésére is kiválóan alkalmas és ma már hazai viszonylatban is elérhető az úgynevezett hordozható inzulinpumpa-keze­lés, mellyel az inzulin előre beprogramozható algoritmus szerint a szerve­zet igényeinek megfelelően adagolható és a napi többszöri injekciózás ki­váltható. Ennek az újfajta kezelésnek az elterjedését hazánkban azonban még viszonylagos drágasága korlátozza.

Jegyezzük meg! Az elvi lehetőségként felmerülő transzplantációt, illetve sejtterápiás eljárásokat – a veszélyességet és a ma még szerény várható előnyöket figyelembe véve – gyermekekben jelenleg sehol sem alkalmazzák.

Étrendi célkitűzések

Legfőbb szabály a szervezet szükségleteinek meg­felelő energia és tápanyag biztosítása, mely a gyermek korától, tápláltsági fokától, mozgásigényétől, korábbi étkezési szokásaitól függ. Fontos, hogy az energiát adó tápanyagok (szénhidrátok, fehérjék, zsírok) megfelelő arányban legyenek jelen a napi étrendben. Emellett szorgalmazni kell a rostban gazdag zöldségfélék, gyümölcsök fogyasztását, az étkezési idő­pontok betartását, a napi hatszori – három fő és három „kis” – étkezést és természetesen kerülni kell a cukortartalmú ételeket, italokat.

Fontos a testmozgás

A kezelés másik igen lényeges pillére az egészséges életmód­ra való nevelés, a rendszeres testedzés, melynek anyagcsere-stabilizáló és inzulinmegtakarító hatása van. A jól beállított diabéteszes gyermeket az iskolai testnevelés alól nem kell, sőt nem szabad felmenteni, és a verseny­sportoktól sem szükséges eltiltani (néhány veszélyes sportágat kivéve).

Jegyezzük meg! A diabétesszel kapcsolatos ismereteknek, a kezelés technikai részle­teinek elsajátítása, a betegség elfogadása a szülő és a gyermek részéről komoly erőfeszítést, önfegyelmet, együttműködési hajlamot kíván, s mindezekhez a gondozó teamtől nagyfokú empátiát és türelmet követel.

A betegoktatás a krónikus beteggondozás alapvető része. Ennek során a gyermek és családja tájékoztatást kap a betegség lefolyásáról, a kezeléssel és a mindennapi élettel összefüggő problémákról, a szövődményekről.

Késői szövődmények

A 18. életév előtt a tüneteket, panaszokat okozó szövődmények ritkán fordulnak elő, de a felnőttkorban jelentkező szervi károsodások eredete gyakran a gyermekkora nyúlik vissza. Ide tartozik a látásromlás, veseműködési zavar, a környéki idegrendszer betegségei, ér­szűkület az alsó végtagokon stb.

Ezért szükséges, hogy a gyermekkorban kialakult, néhány éve fennálló cukorbetegség esetén, illetve a serdülőkor­ban időről időre célzott vizsgálatokat végezzünk a korai szövődmények felismerésére, mivel ezen kezdeti elváltozások jó része gondosabb anyag­csere-vezetéssel, esetleg gyógyszeres kezeléssel még visszafordítható.

Tehetünk-e valamit a cukorbaj megelőzése érdekében?

Az életmódbeli változta­tások (egészséges táplálkozás, testmozgás, elhízás megelőzése stb.) elsősorban a 2-es típusú diabetes megelőzésében játszanak szerepet. Az 1-es típusú diabétesz primer prevenciójában a fokozottan veszélyeztetettek, a genetikailag fogékonyak felmérése az első lépés. Az elsőfokú rokonok közt előforduló diabétesz esetén a kockázat tízszeresére emelkedik a családtagok között. A magas kockázatú csalá­dokban törekedni kell a csecsemők minél hosszabb ideig, de legalább hat hóna­pos korukig, történő anyatejes táplálására.

Amennyiben ez nem valósítható meg, úgy tehéntejfehérje-mentestáplálás javasolt, fél-egy éves korig. Egyéb prevenciós próbálkozások (bizonyos immunológiai beavatkozások) ez idáig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Rendszeresen mérjünk!

A már klinikailag érvényre jutott diabéteszben a legfontosabb teendő a betegség súlyosbodásának megakadályozása, a szövőd­mények kialakulásának megelőzése vagy késleltetése. Az inzulin, étrend és fizikai aktivitás alkalmazása mellett kitüntetett szerepe van a rendszeres, naponta több alkalommal történő vércukor-meghatározásnak, mely a cukorbeteg gyermekek számára teljes mértékben támogatott hordozható vércukormérő készülékkel és eldobható tesztcsíkokkal valósítható meg. Az eredmények birtokában lehetőség nyílik a normális vércukorszint fenntartására törekvő anyagcsere beállítására, mely a késői szövődmények megelőzésének leghatásosabb módja.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.