• D-vitamin
• kálcium

A kalcium és a D-vitamin dinamikus kettőse sokat javíthat az életünkön

Szinte mindenki ismeri a tejipar kampányának jelmondatát: a tej élet, erő, egészség. Ezen igen kedvező hatás nagyrészt a tej magas kalcium­tartalmának köszönhető. A kalcium az emberi testben legnagyobb mennyiségben jelen lévő ásványi anyag – e mennyiség 99%-a a cson­tokban és a fogakban található.

Az egészséges csontok kialakulásához és fenntartásához elengedhetetlen a megfelelő kalciumbevitel; könnyen csontbetegség, például csontritkulás alakulhat ki, ha a kalcium-veszteséget nem ellensúlyozza az étrend megfelelő kalciumtartalma. A kalcium azonban nemcsak a csontok szempontjából fontos, hanem az izmok működésében, a véralvadásban, az izmok egészségében és sok más területen is megvan a maga szerepe.

A kalcium és a D-vitamin különleges kapcsolatban állnak, amely az erős cson­tok létrehozására és fenntartására való képességtől kezdve az izmok megfelelő idegi vezérlésén át egészen az agy működéséig szinte min­den részletre hatással van. Arra biztatjuk önöket, hogy a kalciumbevitelre ugyan­olyan nagy figyelmet fordítsanak, mint a D-vitaminéra!

A hiányzó láncszem a D-vitamin és a csontok egészsége között

Az a felfedezés, hogy a napfénynek van egy titkos összetevője, amely segít az angolkórhoz hasonló csontbetegségek megelőzésében és keze­lésében, nagy dolog volt, ám annak megértése, hogy mindez hogyan is történik, hogyan lesz az UV-B-sugártól egészségesebb az emberi szervezet, nyilvánvalóan egészen más kérdés. A tudósoknak évtize­dekig kellett dolgozniuk, hogy megismerjék azokat a mechanizmuso­kat, amelyek segítségével a bőrben termelődő D-vitamin ennyire sok kedvező egészségügyi hatást tud kifejteni.

Az egyik ok, amiért ilyen sokáig tartott a D-vitamin összetett bio­lógiai hatásmechanizmusának megfejtése, az, hogy sokáig egyszerűen nem álltak rendelkezésre megfelelő eszközök a vitamin nyomon köve­tésére. Csak az 1960-as évek derekán jelentek meg azok a radioizotópos laboratóriumi vizsgálati módszerek, amelyek segítségével a kutatók megfigyelhették a D-vitamin bonyolult hatásait.

Nagyjából ugyanekkor Ragnar Nicolaysen norvég biokémikus, aki évek óta vizsgálta különféle étren­dek hatását az állatoknál, arra a következtetésre jutott, hogy a kalcium táplálékból való felvételét valamilyen ismeretlen „endogén faktor” sza­bályozza. Úgy vélte, ez az endogén faktor üzenetet küld a beleknek arról, hogy a szervezetnek kalciumra van szüksége. Utóbb kiderült, hogy ez az üzenet a D-vitamin. Ezt követően a D-vitamin aktiválódá­sára vonatkozó kísérletek is egyre több kérdésre adtak választ.

D-vitamin fontossága és kutatása

Amikor kiderült, hogy az aktivált D-vitamin ilyen fontos szerepet játszik, és az is világos lett, hogy miként jön létre egy különböző szer­vekben zajló, bonyolult átalakulás-sorozat eredményeként, nyilván­valóvá vált, hogy ez a vegyület nem ugyanolyan, mint a többi vitamin. Kezdték tisztábban látni azt a korábban homályos és torznak tűnő képet, amely a „D-vitamin” szervezetben kifejtett hatásait ábrázolta, és az előttünk feltáruló igen összetett és alapvető hatások alapján ha­mar rájöttünk, hogy a vegyület inkább a hormonok közé tartozik.

Alig azonosították a D-vitamin aktív formáját, az 1,25-D-vitamint, máris átminősítették a kalcium anyagcseréjét szabályozó hormonná (vagyis olyan vegyületté, amely segít a szervezet megfelelő kalcium­szintjének fenntartásában – erről később még bővebben is lesz szó), így kezdték el megérteni nemcsak azt, milyen kapcsolatban áll a D-vi­tamin a szervezet endokrin rendszerével és a kalcium-anyagcsere sza­bályozásával, hanem azt is, hogyan idézhet elő a D-vitamin kedvező változásokat számtalan biológiai folyamatban – az immunrendszer működésének serkentésétől kezdve a bőrsejtek pikkelysömört okozó túlszaporodásának a gátlásáig.

Nevük a görög hormaó (serkent, felkavar) szóból származik. A belső jelzések­ként működő hormonok nem csupán az anyagcsere különböző részle­teit szabályozzák, hanem a szervezet számos egyéb funkcióját is, a sej­tek és szövetek növekedésétől kezelve a vércukorszinten, szívritmuson és vérnyomáson át egészen a reprodukciós szervek működéséig.

Definí­ció szerint a hormonok egy bizonyos szervben termelődnek, majd a vér közvetítésével jutnak el egy másik szervbe, ahol specifikus biológiai ha­tást váltanak ki. A D-vitamin aktív formájának más vegyületkategó­riába sorolásával együtt érkezett a felismerés, hogy az 1,25-D-vitamin a vesékben termelődik, majd a vérbe kerül, és a vékonybélbe szállítódik, ahol a bélsejtek sejtmagjaiban halmozódik fel, és a táplálékban lévő kalcium felszívódását szabályozza. 1975-ben aztán Mark H. Haussler, az Arizonai Egyetem kutatója bejelentette, hogy megtalálta azt a recep­torfehérjét, amely a bélsejtek sejtmagjában megköti az aktív D-vitamint.

Miután fény derült a D-vitamin jelenlétére a bélben, a tudósok el­kezdtek a kalciumszínt-szabályozás kérdésével foglalkozni

Észrevet­ték, hogy az étrendi kalcium mennyiségének növekedésével párhuza­mosan csökken a szervezet aktív D-vitamin-szintje, és vice versa. Ez a visszacsatolásos hurok jelleg tovább erősítette azt az elképzelést, hogy az aktív D-vitamin valójában hormon, egészen pontosan a kal­ciumszint szabályozásának hormonja.

A következő feladat annak kide­rítése volt, miféle kapcsolatban áll ez a különleges hormon a szerve­zet endokrin rendszerével (a hormonokat termelő belső elválasztáséi mirigyek rendszerével). Megállapították, hogy a mellékpajzsmirigy hormonja, a parathormon kulcsfontosságéi szere­pet játszik a vér megfelelő aktív D-vitamin-szintjének a fenntartásá­ban.

Amikor kalciumra van szükség…

A mellékpajzsmirigy kibocsátja ezt a hormont, amely a vesébe kerülve kiváltja a D-vitamin-hormon termelését. Ez azután arra készteti a beleket, hogy a táplálékban lévő kalciumot a vérbe szívják fel. Ha a kalciumbevitel kevés a szervezet normális működésének a fenntartásához, a D-vitamin és a parathor­rnon egy olyan folyamatot indítanak el, amely felszabadítja a csontok­ban raktározott kalciumot (amint azt Arvid Carlsson már ötven éve felfedezte).

Ennek érdekében az osteoblastok néven ismert csontkép­ző sejteket arra utasítják, hogy a felszínükön jelenjen meg a RANKL nevű fehérje (az NF-kappaB-ligandum receptoraktivátora), és e fehérje segítségével hozzákapcsolódnak a fehérvérsejtek közé tartozó, a csont­velőben lévő monocitákhoz. A folyamat eredményeként óriási, több sejtmagvú sejtek születnek, amelyek savakat és enzimeket kibocsátva feloldják a csontot, és a benne lévő kalciumot a vérbe juttatják.

Kalcium mindennapi szerepe

Az emberek sajnos túlságosan gyakran alábecsülik – vagy nem is ismerik – a kalcium mindennapi életműködésben betöltött szerepét. Szükség van rá például a vázizmok és a szívizom összehúzódásaihoz, az erek kitágulásához és összehúzódásához, egy sor hormon és en­zim elválasztásához, valamint az idegi impulzusok továbbításához is.

A szervezet arra törekszik, hogy állandó kalciumszintet tartson fenn a vérben, az izmokban, a szövetekben és a szövetnedvekben, bár mind­eme funkciókhoz a szervezet kalciumtartalmának mindössze 1%-ára van szükség. A fennmaradó 99%-nyi kalcium a csontokban és a fogak­ban raktározódik, és fontos szerepet játszik azok szerkezeti felépíté­sében. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy  a csontok folyamatosan átépülnek, ahogy a régi csontanyagok lebomlanak, az újonnan képződő csontszövet kollagénmátrixában pedig kalcium rakódik le. A csont lebomlásának és újjáépülésének az egyensúlya az életkorral változik.

Csontképződés és a kalcium

A fejlődő gyermekekben a csontkép­ződés gyorsabb a visszaszívódásnál, a fiatalokban és középkorúakban pedig a két folyamat nagyjából egyensúlyban van. Az idősödő felnőt­teknél, és különösen a menopauzán túl lévő nőknél, illetve a 60 év feletti férfiaknál a csontok lebomlása már gyorsabb a felépülésüknél, ami összességében a csonttömeg csökkenését eredményezi, és idővel megnöveli a csontritkulás kockázatát.

Az élethez ugyanúgy szükségünk van kalciumra, mint vízre

Meg kell azonban találni a megfelelő egyensúlyt, az úgynevezett homeosztázist. A szervezet kalciumionjainak homeosztázisát úgy is el lehet képzelni, mint egy sor élettani folyamat „egyensúlyközpontját. Ha a vérben túl kevés a kalcium (ez az úgynevezett hipokalcémia), a lágy szövetek – különösen az izmok és az idegek alkotta neuromuszkuláris rendszer, amelynek feladatai ellátásához kalciumra van szükség – mű­ködése rendellenessé válik.

Az ideg- és izomrendszer túlérzékeny lesz, és önkéntelen izom-összehúzódások kezdődnek. Ilyenkor az izmok – a légzőizmokat is beleértve – megakadályozhatatlan összehúzódá­sa miatt az egész szervezet görcsbe rándulhat, és az érintett személy légzésleállás miatt életét vesztheti. A szív szabályos összehúzódásai­hoz is kell a kalcium, így annak hiánya esetén a szívritmus szabályta­lanná válhat, ami szintén végzetes lehet. Ha viszont túl sok kalcium van a vérben (hiperkalcémia), a szervek elmeszesedhetnek, és idővel működésképtelenné válhatnak. Ez különösen gyakori a vesék esetében.

Most már nyilvánvaló, mennyire fontos a szervezet megfelelő kal­ciumszintjének folyamatos fenntartása

Az is érthetővé válik, miként segíti a D-vitamin közvetett módon a csontok egészségének fenntar­tását azáltal, hogy a vér kalcium- és foszforszintjét a normális tarto­mányban tartva elősegíti ezen ásványi anyagok beépülését. A D-vita­min szabályozza a vér kalciumszintjét is. Ha az étrend nem tartalmaz elég kalciumot, a szervezet a csontokból vonja ki ezt az ásványi anya­got. Magas D-vitamin-szint (akár étrendi, akár napfény segítségével termelt vitaminról van szó) a csontok ásványianyag-tartalmának csök­kenéséhez vezet, ha nincs elegendő kalciumbevitel.

A lüktető, sajgó jellegű csontfájdalomra panaszkodó nők néha olyan orvosokhoz kerülnek, akik képtelenek megérteni panaszaikat. Amikor az orvos megnyomja a csontjaikat – szinte bárhol -, összerándulnak a fájdalomtól, aminek az az oka, hogy olyan helyen éri őket a nyomás, ahol a csont felszíne nem mineralizálódott megfelelően (azaz nem épült be elegendő ásványi anyag). Csak kocsonyaszerű anyag van, aminek a meg­nyomása igen kellemetlen érzést okoz.

A csontot borító csonthártyában nagyon sok az idegvégződés, és ha alatta nem kemény csont, hanem gumiszerű „kocsonya” van, az orvos által kifejtett nyomás összepréseli a csonthártyát, ingerli az idegvégződéseket, és ez okozza a fájdalmat. A kollagénmátrix – akárcsak a kocsonya – fokozatosan megduzzad a csonthártya alatt, és lüktető, sajgó csontfájdalmat okoz. Amikor a be­tegek sajgó csípőjük miatt csak ülni vagy lüktető lábuk miatt csak fe­küdni tudnak, az orvosoknak általában nem a D-vitamin-hiány jut először az eszükbe – pedig sok esetben éppen ez a baj oka.

Új távlatok a gyógyászatban

A kalciumszint szabályozása és a D-vitamin közötti rendkívüli összefüggés felismerése egész sor új távlatot nyitott a tudomány­ban és a gyógyításban. Amellett, hogy megváltoztatta a csontbetegsé­gek kezelési módját, új lehetőségeket adott az egyéb betegség miatti kalciumanyagcsere-zavarokban szenvedőknek. így például egy csa­pásra lehetővé vált a mellékpajzsmirigyeiket vagy veséiket elveszített, és emiatt a vérük kalciumszintjének szabályozására képtelen betegek kezelése.

Mivel képessé váltunk az aktivált D-vitamin mesterséges előállítására, az ilyen pácienseken e szintetikus hormonnal és kalcium­mal végzett terápiát alkalmazhattunk. Az eredmények igen látványo­sak voltak, hiszen a kezelés véget vetett fájdalmas izomgörcseiknek és krónikus csontbetegségüknek.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.