D-vitamin

A szívbetegség legyőzése – A D-vitamin megelőző szerepe

Tény: Konkrét mérési statisztikák bizonyítják, hogy hogy minél távolabb él az ember az Egyenlítőtől, annál magasabb a vérnyomása.

Mitől lehet ez? Talán a levegő okozza? A víz? Az ételek?

Nem, a választ az égben kell keresni: a napfény az, illetve annak hiánya!

A D-vitamin szervezetben ellátott feladatai következtében a napo­zás igen nagy hatással van a szív- és keringési betegségekre. A magas vérnyomás veszélyes állapot, a szélütés és a szívroham fő okozója. Aki napos vidéken él, annak kisebb valószínűséggel lesz magas vérnyomá­sa, mint annak, akinek lakóhelyén az év egyes időszakaiban keveseb­bet süt a nap. Az embereknek általában normálisabb tartományban van a vérnyomásuk nyáron, mint télen, mivel olyankor több a nap­fény – és több D-vitamin van a szervezetükben.

Azonos mennyiségű napfénynek kitéve a világosabb bőrű személyeknek jobb lesz a vér­nyomásuk a sötét bőrűekénél, ami a magasabb D-vitamin-szintnek köszönhető (minél sötétebb a bőr, annál több benne a melanin, és an­nál nehezebben képes a test a napfény segítségével D-vitamint előállí­tani). Konkrét bizonyítékok vannak rá, hogy a naposabb vidékeken élők körében ritkábban fordul elő szívroham. A D-vitamin-hiány a szív­elégtelenséggel is összefüggésbe hozható.

Szívügyek

A tudósok ma úgy vélik, hogy az aktivált D-vitaminnak a sejtszapo­rodásra gyakorolt, általunk felfedezett hatásának köze lehet a szív és a keringési rendszer – különösen az erek – egészsége szempontjából fontos sejtekhez is. Az együttesen ereknek nevezett artériák és vénák azok a “csövek”, amelyeken át a vér a szervezetben kering. Magas vér­nyomás olyankor alakulhat ki, ha az erek megmerevednek és beszű­külnek, és emiatt megnő bennük a nyomás.

D-vitamin szerepe az erek rugalmasságában

Miután kiderült, hogy a szervezet számos részén vannak D-vita­min-receptorokat tartalmazó sejtek, és hogy ezek a sejtek maguknak aktiválják a D-vitamint, más kutatókkal együtt arra a következtetésre jutottam, hogy az emberi test ereit alkotó sejteknek is rendelkezniük kell ilyen receptorokkal. Az erek a D-vitamin hatására ellazulnak és rugalmasabbá válnak. E változás kétféle módon megy végbe: a D-vi­tamin egyrészt csökkenti a renin-angiotenzin rendszer erekre gya­korolt hatását (ez a bonyolult hormonális rendszer a vérnyomást és a szervezet folyadékháztartását szabályozza), másrészt közvetlenül az erekre és a falukban lévő simaizmokra hatva elernyedésre készteti őket.

A vér így könnyebben áramlik át rajtuk, mivel kisebb nyomást kell az erek falára gyakorolnia. Ráadásul alacsony 25-D-vitamín-szint esetén az artériák falában kalcium rakódhat le, elősegítve ezzel a veszélyes, zsíros anyagú plakkok kialakulását. E plakkok széttöredezése miatt keletkeznek azok az érelzáródások és vérrögök, amelyek azután szív­rohamot, szívelégtelenséget és szélütést okozhatnak.

Ezzel egy időben a csontok kalciumtartalma is csökkenhet, mivel a D-vitamin hiánya miatt a belekből nem tud elegendő kalcium felszí­vódni. Ez kétszeresen is ártalmas: a csontok meggyengülnek, az arté­riák pedig a bennük lerakódó kalcium miatt megbetegszenek és me­revebbé válnak – ezt nevezik érelmeszesedésnek.

Jegyezzük meg! A csontritkulásban szenvedő nők artériáinak falában általában több a kal­cium, és náluk nagyobb a szívbetegség miatti halálozás kockázata, mint az erős és tömör csontozat] nőknél.

Az alacsony 25-D-vitamin-szint és a keringési rendszer problémái közötti összefüggés kutatása húsz éve kezdődött.

Kutatási eredmények! Róbert Seragg, az Aucklandi Egyetem professzora 1990-ben publikálta azon felfedezé­sét, hogy a szívrohamon átesetteknek alacsonyabb a 25-D-vitamin-szintjük, mint a hozzájuk hasonló, de egészséges szívű személyeknek.

Csoportja két sorozat vérmintát vizsgált meg: az egyikbe tartozókat 179, szívrohamon átesett pácienstől vették a tünetek jelentkezésétől számított 12 órán belül, a másik csoport mintáit pedig ugyanaznap vették, egészséges személyektől. Ez utóbbi csoport tagjait úgy válasz­tották ki, hogy összetétele megfeleljen a szívrohamos csoport nem- és koreloszlásának. Dr. Seragg és munkatársai azt találták, hogy a szívro­hamon átesett páciensek 25-D-vitamin-szintje lényegesen alacsonyabb volt az egészséges kontrollcsoport tagjaiénál. A számítások szerint a szívroham kockázata 57%-kai volt alacsonyabb a nagyobb D-vitamin­szintű csoportban, mint az alacsony D-vitamin-szintűben.

További kutatások a szívbetegséggel kapcsolatban

2002-ben újabb bizonyítékokat találtak, amikor a Kaliforniai Egyete­men, San Franciscóban dolgozó dr. Paul Varosy és munkatársai közel 10 000 olyan, 65 év feletti nő adatait vizsgálták meg, akik részt vettek egy korábbi, a csontritkulással összefüggő törésekkel foglalkozó vizs­gálatban. E nők egy része korábban vagy még a vizsgálat időpontjában is szedett D-vitamint tartalmazó táplálékkiegészítőket. Dr. Varosy arra volt kíváncsi, hogyan hathat a D-vitamin-pótlás a szívproblémák koc­kázatára.

Kutatási eredmények! Átlagosan tizenegy éven át kísérte figyelemmel a nők egész­ségi állapotának alakulását, és megállapította, hogy a D-vitamint sze­dőknél 31%-kal csökkent a szívbetegség okozta halálozás kockázata a D-vitamint nem szedőkhöz képest. A kutatók gyorsan rámutattak arra is, hogy a kalciumpótlásnak önmagában nem volt hasonló hatása. Sikerült kiszűrniük egy sor egyéb olyan tényezőt is – például az ét­rendet, az örökletes hajlamokat, az életmódot, az egészségi állapotot és az iskolázottságot -, amelyek torzíthatták volna az eredményeket.

Az UV-B-sugárzásnak a szív egészségére gyakorolt hatása

Az elmúlt két évtizedben több olyan kutatásban is volt, amelyek az UV-B-sugárzásnak a szív egészségére gyakorolt hatását tanulmányozták. Dr. Rolfdieter Kraus kimutatta, hogy ha magas vérnyomásos pácienseket rendszeres UV-B-sugárzásnak teszik ki (ebben az esetben szoláriumot alkalmaztak), a vérnyomásuk visszaáll a normális értékre – más szó­val, egészségesebbé váltak.

E vizsgálatok közül a legismertebbet 1998-ban a Lanceiben publikálták.

Kutatási eredmények! Eredményeik szerint amikor magas vérnyomásban szenvedő betegeket három hónapon át heti háromszor rövid ideig tartó UV-B-sugárzásnak tették ki egy szoláriumban, vé­rük 25-D-vitamin-szintje 180%-kal lett magasabb, miközben szisztolés és diasztolés vérnyomásuk is 6-6 Hgmm-rel csökkent, és a normális tartományba került. (Ez nagyjából ugyanakkora csökkenés, amennyi a vérnyomáscsökkentő szerek többségével érhető el, csak éppen a kel­lemetlen mellékhatások nélkül.)

További kutatások a D-vitaminról

Egy olasz kutatócsoport 2006-ban 390 cukorbeteg artériáiban mérte meg az érelmeszesedéses plakkok mennyiségét, és összevetette azt vé­rük 25-D-vitamin-szintjével.

Kutatási eredmények! Azt találták, hogy meglehetősen egyér­telmű összefüggés van a D-vitamin alacsonyabb szintje és a nagyobb mértékű érelmeszesedés között. Még ugyanebben az évben ugyanez a kutatócsoport azt is megállapította, hogy az újonnan felismert 2-es típuséi cukorbetegségben szenvedők jelentős hányada D-vitamin-hiá­nyos: e csoportban 61% volt a D-vitamin-hiányban szenvedők aránya, a nem cukorbeteg kontrollcsoportban ellenben csak 43%.

Mindez egy­becseng a csoport korábbi eredményével, mivel a cukorbetegek azon 31%-ánál, akiknek keringési betegségük is volt, egyértelműen alacsony volt a vér 25-D-vitamin-koncentrációja is.

Íme, még több kutatási eredmény a D-vitaminról:

A közelmúltban az Amerikai Szív Szövetség Circulation című lap­jában jelent meg a Harvard Egyetem Orvosi Karának munkatársa, dr. Thomas Wang vezette kutatócsoport cikke, amely elképesztő sta­tisztikai adatokat közölt a D-vitamin-hiány és a szívroham, a szélütés és egyéb keringési rendszeri problémák összefüggéséről. A szakem­berek 1739 személy egészségi állapotát figyelték meg öt éven át, és ez­alatt rendszeres vérvizsgálatokkal ellenőrizték 25-D-vitamin-szintjü-ket. A résztvevők átlagéletkora ötvenkilenc év volt.

Kutatási eredmények! Azon résztvevőknek, akiknél alacsony 25-D-vitamin-szintet mér­tek, 60%-kal nagyobb esélyük volt arra, hogy náluk valamiféle váratlan keringési rendellenesség, például szívroham, szívelégtelenség vagy szél­ütés lépjen fel, mint magas D-vitamin-szintű társaiknak.

Egy másik kutatás azt is kimutatta, hogy a szívrohamon átesők közül sokkal na­gyobb esélye van a túlélésre a megfelelő D-vitamin-szintű személyek­nek, mint enyhén vagy kórosan D-vitamin-hiányos társaiknak. (Meg­jegyzendő, hogy ez lényegében tökéletesen igazolja mindazt, amit dr. Seragg állított húsz évvel ezelőtt.) Az összefüggés azután is megma­radt, hogy a kutatók az eredményeket az egyéb rizikótényezők – pél­dául a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint  figyelembevételével korrigálták.

Akiknél a D-vitamin-hiány magas vérnyomással párosult, azoknál kétszer volt nagyobb a keringési rend­szer problémái miatt bekövetkező váratlan esemény kockázata, mint azoknál, akiknél csak D-vitamin-hiány volt kimutatható. A szív és a keringési rendszer problémáinak UV-B-sugárzással történő kezelését vizsgáló tanulmányok eredményei alapján érthető, miért egészsége­sebb a vérnyomása és a szíve azoknak, akik több időt töltenek a napon.

Krónikus migré­nes fejfájás

Az Amerikai Fejfájáskutató Társaság 50. évi találkozóján, 2008-ban a D-vitamin nyilvános tapsot kapott, amikor dr. Steve Wheeler, a mia­mi Ryan Wheeler Fejfájás-kezelési Központ munkatársa megtartotta előadását. Mint kiderült, az orvostudományi szakirodalomban alapo­san utánajárt a D-vitamin-hiánynak, és eközben került a kezébe né­hány tanulmányom, amelyek hatására megvizsgálta krónikus migré­nes fejfájásban szenvedő pácienseinek a D-vitamin-szintjét.

A migrén a fejfájás egy speciális változata, amely általában lüktető fájdalomként jelentkezik a fej egyik oldalán, és gyakran émelygés és fényérzékenység kíséri. Nagyrészt még ma is rejtélyes jelenség számunkra, azt azon­ban már tudjuk, hogy összefüggésben áll az agyi erek összehúzódá­saival és az e szervben bekövetkező egyéb változásokkal.

Dr. Wheeler észrevette, hogy még soha senki nem vizsgálta a világ mintegy 45 millió migrénes páciensének D-vitamin-ellátottságát, holott e szemé­lyeknek gyakran vannak egyéb egészségügyi problémáik is, például nagyobb az esélyük a keringési betegségekre, a szívrohamra, a szél­ütésre és a fibromyalgiára – márpedig ezen állapotok mindegyikéről kimutatták már, hogy kapcsolatban áll a D-vitamin-hiánnyal.

Dr. Wheeler önmagán kezdte a kísérletezést, hiszen szintén mig­rénes panaszokkal küszködött. Megállapította, hogy 25-D-vitamin-szintje rendkívül alacsony, milliliterenként mindössze 8,2 ng. Ezen eredmény láttán azonnal nekilátott ellenőrizni a pácienseit, és kide­rült, hogy az egyetlen járóbeteg rendelőben hat hónap alatt megfor­dult ötvenöt migrénes páciens 41,8%-ának az optimálistól elmaradó volt a D-vitamin-szintje. Konkrét számokkal: a 41,8%-on belül 27,3% volt enyhén (20-30 ng milliliterenként), 14,5% pedig kórosan (keve­sebb mint 20 ng milliliterenként) D-vitamin-hiányos.

Konklúzió: Dr. Wheeler vizsgálatai csak igazolták azt, amit más tanulmányok már korábban is kimutattak. D-vitamin-hiányos páciensei hajlamo­sabbak voltak a magas vérnyomásra és a 2-es típusú cukorbetegségre.
Kutatási eredmények! Csoportja azt is megállapította, hogy e páciensek körében várhatóan korábban jelentkeznek a fejfájások (14,3 évesen, szemben a normális D-vitamin-szintű páciensek 18 évével), és hamarabb alakul ki a mig­rén is (16,7 évesen a 22,2 év helyett). Az enyhe D-vitamin-hiányban szenvedő pácienseknél nagyobb volt a valószínűsége a csontritkulást megelőző úgynevezett osteopeniás állapotnak, a kórosan D-vitamin­hiányosoknál pedig a csontritkulásnak. Ennek alapján dr. Wheeler arra a következtetésre jutott, hogy a D-vitamin-hiány a keringési betegségek egy fel nem ismert, ám kezelhető oka, amely a migrénes prob­lémákat is súlyosbíthatja.

Összefoglalva: látható, hogy a D-vitamin hiánya mennyi betegséggel összefüggésbe hozható!

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.