• mélyvénás trombózis
• trombózis

A mélyvénás trombózis okai és tünetei

Előfordulása gyakorinak tekinthető, 1000 lakosra évente 1-2 új eset jut. Ez a szám Közép-Európában a földrajzi eloszlást nézve meglehetősen állandó, etnikai különbségek nincsenek. Vannak azonban különbségek az egyéb betegségeket illetően (pl. cukorbetegség), ahol a trombózishajlam magasabb. Magyarországon évente 10-20 ezer vénás trombózis lehet, amelyeknek jó része nem kerül felismerésre, vagy a beteg nem is jelentkezik vele orvosnál.

Melyek a mélyvénás trombózis okai?

A legfontosabb okok 3 csoportra oszthatók:

• a véráramlás lelassulása,
• a vér fehérje-összetételében létrejött változások (ma már mind a kóros fehérjéket, mind a társuló betegségeket kezdjük megismerni)
• végül az érfal kóros elváltozása – ahogy az endotél sejtek­nél utaltunk rá.

Az áramlás lassulását kiválthatják: pangásos szív- és tüdőelégtelenség, kövérség, nagy helyi vérömleny, dagana­tok, terhesség, mozgáskorlátozottság (pl. gipszelés miatt).

A vér összetételét megváltoztató betegségek (pl. cukorbe­tegség, veseelégtelenség, zsíranyagcsere-zavarok, rosszin­dulatú hematológiai betegségek, de minden olyan ok is, ami a vér belső ellenállását (viszkozitását) növeli. Az érfalat borító endotélt károsíthatják gyógyszerek, zsírle­rakódás (plakk), toxinok(pl. kígyómarás), allergia stb.

Melyek a mélyvénás trombózis jellegzetes tünetei?

A jellegzetes tünetek, melyek akár az alsó, akár a felső vég­tagon jelentkezhetnek: a fájdalom, a duzzanat, feszesség, kötegezettség a véna lefutása mentén, a felületes vénák esetén bőrpír, vörösség a véna mentén, néha lila elszíneződés.

Ma, a korszerű képalkotó módszerek (pl. ultrahang) alkal­mazása mellett különösen érdekes a régi „klasszikus” fizikális vizsgálati módszereket megnézni.

Sok vizsgálatot a kitalálójáról neveztek el:

• A lábfejet a térd felé hajlítva lábikrafájdalom jelentkezik (Homans-jel).
• Az Achilles-ín mindkét oldalán nyomásérzékenység tapasztalható (Bisgaar-jel).
• A combra helyezett vérnyomásmérőt 100 Hgmm fölé felfújva lábikra­fájdalom jelentkezik (Löwenberg-jel).
• A belső talpizomzat nyomásérzékeny (Payr-jel).
• Az alsó lábszárat ellátó véna területén az izomkötegek feletti vénák tágultak (Pratt-féle vénák).
• Lágyéktáji nyomásérzékenység jelentkezhet (Rielander-jel).
• Köhögésre alsóvégtagi fájdalom jelentkezik (Louvel-jel).
• Köhögtetéskor észleljük a comb tágult vénájában a nyomásváltozást: a vénabillentyűk elégtelenül működnek (Hackenbruch-teszt).
• A trombózisos lábszár jobbra-balra mozgatása fájdalmas (Ducuing-jel).
• Tenyérnyivel a trombózisos lábszár térde alatt, a sípcsont belső részén fájdalmas nyomáspontok észlelhetők (Meyer-jel).
• A lábikra egésze nyomásérzékeny (Tschmarke-jel).

Ezek ismerete még manapság is segítheti a beteget az öndiagnózisban, de a tünetek felismerése után sürgősen orvoshoz kell fordulni!

Mivel állapítják meg a MVT diagnózisát?

A fizikális tünetek (lásd előbb), a rizikótényezők, laboratóriumi vizsgálatok, a családi és egyéni kórelőzmények feltárása mellett kb. 20 éve korszerű képalkotó vizsgálatok is rendelkezésre állnak.

• Duplex Doppler ultrahang: ez a fizikában ismert Doppler-jelenség alapján, az áramló vér alakos elemeiről visszaverődő ultrahang jeleket fogja. Ahol nincs áramlás, a műszer fejét a véna fölé nyomva sem ész­lelünk áramlást. Visszatérő trombózisokat már sokkal nehezebb megállapítani a károsodott vénabillentyűk miatt.
• A venográfia során az alsó lábszár vénáját a lábhát vénáin keresztül röntgen-kontrasztanyaggal töltjük fel és így tesszük a vénákat látható­vá. Hátránya, hogy terhességben, daganatos betegben, friss műtét után nem végezhető, továbbá hogy – bár ritkán – egyeseknél a kont­rasztanyag is okozhat trombózist. Ma már alig használják.
• MR. Ezt elkerülendő, ma már a mágneses rezonancia (MR) technikával vizsgálunk: rádiófrekvenciás hullámokkal sugarazzuk be a kérdéses területet, ami gerjeszti a hidrogénatomokat: a besugárzás után vissza­térnek eredeti állapotukba, de felvett energiájuk kisugárzását egy igen fejlett komputer-technikával képpé lehet alakítani, hisz minden szövet más jelet ad le.
• D-Dimer teszt: ez egy laboratóriumi vizsgálat, amely azon alapszik, hogy ha a szervezetben valahol alvadás zajlik, ott a fibrinolízis (az alvadék oldása) is végbemegy. A módszer csak tájékoztatásra jó, a trombózis kizárására. Meghatározása abban a döntésben segít, hogy mikor hagyhatjuk abba az alvadásgátló kezelést.

Mik lehetnek az MVT következményei?

Tekintve, hogy az alvadási rendszerünk igencsak szabályozott, abban a pillanatban, hogy a „fibrindugó” elkezd kialakulni, már rögtön működésbe lépnek az ellenregulációs mechanizmusok és a szervezet igyekszik a fibrint feloldani.

• Erre az igen hatékony, ún. fibrinolitikus rendszerünk áll rendelkezésre, ami azonban a masszív, teljes mértékben az eret lezáró, nagy trombózisokat igen lassan, évek alatt, vagy soha nem oldja fel: a trombus szervül.
• Az esetek 5-10%-ában a trombus teljesen feloldódik, de a vénabillentyűk ekkor is károsodottak maradnak, ami a ki­újuló, következő trombózis melegágya lesz.
• Legtöbbször az alvadás növekedésnek indul, további alvadékréteg rakódik rá, végül teljes elzáródás alakul ki. A tel­jes elzáródás után kifejlődik ugyan egy „kisegítő” vénás há­lózat, az ún. kollaterális rendszer, de az ellátott terület anyagcseréje romlik és az illető szerv működése károsodik. Ezt nevezzük poszttrombotikus szindrómának.

Milyen szövődményei vannak a mélyvénás trom­bózisnak?

Az esetek egy részében a betegséget a betegek súlyosabb szövődmények nélkül vészelik át. Ha azonban a lábduzzadás, fájdalom tartós, az ultrahangvizsgálat a vénabillentyűk jelentős károsodására utal, súlyos késői szövődmények léphetnek fel.

A károsodás miatt a vénás keringés hatástalanná válik, le­lassul, és kialakulhatnak helyek (pl. a bőr alatt), ahol a vér gyakorlatilag alig kering. Ez a felületen bőrelszíneződéssel jár, továbbra is fájdalmas: ezt hívjuk vénás keringési elég­telenségnek, szaknyelven poszttrombotikus szindrómának. Ma ez Magyarországon népegészségügyi problémát jelent. Tünetei enyhe esetben nem láthatók, súlyosbodását a kitá­gult vénák, az ún. varixok, az ödéma (vizenyő), később létrejövő pigmentáció és fekélyek kialakulása jellemzi.

Mi a célja a mélyvénás trombózis (MVT) kezelésé­nek?

• Meggátolni a létrejött vérrög méretének további növekedését.
• Megakadályozni a következő rög képződését.
• Megakadályozni a tüdőembólia kialakulását.
• A lehető legkisebbre csökkenteni a szövődmények bekö­vetkezésének valószínűségét.

Megvéd-e az aszpirin szedése a mélyvénás trom­bózis kiújulásától?

Semmiképpen sem. Az aszpirin – mint a szívről és az artéri­ás rendszerről szóló fejezetben olvasható – kiváló gyógyszer a vérlemezkék összecsapzódásának megakadályozására, de nem akadályozza meg a vénás oldalon bekövetkező véralva­dási folyamatokat.Különböző cikkek az esetleges jótékony hatásáról írnak, de ez meg sem közelíti az alvadásgátló kezelés megelőző hatékony­ságát.

Sok esetben szükséges, hogy a beteg aszpirint is szedjen a szí­ve vagy az ereinek állapota miatt; tehát orvosi javallata van a vérlemezke-gátlásának. Ilyenkor azonban a kombinálást az alvadásgátlókkal szigorúan szakintézeti/kórházi/szakambu­lanciai ellenőrzéssel lehet elvégezni.

Előfordul-e trombózis gyermekkorban vagy a magzatban?

Igen, előfordulhat, de sokkal ritkábban. Sőt, már a méhben is lehet a magzatnak trombózisa. Ilyen kórkép pl. a protein C nevű fehérje (az alvadás egyik természetes gátló anyaga) tel­jes veleszületett hiánya, ami ma még halálos betegség. Általánosságban elmondható, hogy évente 1 millió gyermek közül 1 kap trombózist és többnyire olyan esetekről van szó, ahol nem egy, hanem több molekuláris defektus fordul elő egyszerre.

Előfordulhat-e több defektus (károsodás) ugyan­abban a betegben?

Igen, előfordulhat, ezek azonban szerencsére ritkaságok. A protein C hiánya az átlagoshoz képest 15-szörösére, az antithrombin III hiánya 50-szeresére emeli a trombózis rizikó­ját: ha a kettő egyszerre van jelen, a rizikók összeszorzódnak: a kettős defektus 700-szoros rizikót jelent. A V-faktor ún. Leiden-mutációja (7x-es rizikó) is társulhat antithrombin III defektussal: 350-szeres lesz a rizikó.

Ha azonban megállapí­tották a többszörös defektust, akkor azok a betegek többnyi­re élethosszig tartó alvadásgátló profilaxist (megelőző keze­lést) igényelnek. Ezt a kialakulóban lévő trombózis centrumok végzik, hiszen az ilyen betegeknek rendszeresen ellenőrzésre kell járniuk.

Mit kell tenni, ha már lezajlott egy trombózisa?

• Minden lábduzzadás, lábfájdalom esetén azonnal orvos­hoz kell fordulni;
• Minden esetben el kell mondania az orvosnak a korábbi kórtörténetet;
• Autóhasználat esetén kétóránként 5 perc séta javasolt;
• Repülőút előtt konzultáljon orvosával (lásd később);
• Ha bármilyen sebészeti beavatkozást terveznek Önnél, for­duljon ahhoz az orvoshoz, aki az alvadásgátló kezelésben ré­szesítette;
• Nők ne szedjenek ösztrogéntartalmú gyógyszereket fo­gamzásgátlás céljára, ne használjanak tapaszokat, gyűrű­ket, méhbe helyezett fogamzásgátló eszközöket.

Kell-e szűrővizsgálatra mennem, ha:

Ha a családtagomnak volt trombózisa és igazol­tan trombofíliás, nekem, akinek még soha nem volt trombózisom.

Általánosságban szükségtelen. Amennyiben azonban bármi­lyen egyéb trombózis bekövetkezését elősegítő „esemény” történik, erről az orvosnak tudnia kell és akkor megítélheti az egyébként nem olcsó vizsgálatok szükségességét. Amennyiben fiatal nő esetében pozitív a genetikai teszt, a fo­gamzásgátló tabletta szedését abba kell hagyni. Ha fiatal nő mélyvénás trombózis miatt hatékony alvadásgátló kezelést kap, akkor szedhet fogamzásgátló tablettát, de csak akkor, ha valóban a jó tartományon belül van.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.