• cukorbetegség
• cukorbetegség kezelése
• egészség

Cukorbetegség – amikor gondolnunk kell rá

A cukorbetegség hallatán a legtöbb szülőnek a nagyszülők diabetese jut eszébe és az, hogy csak idős korban alakulhat ki, enyhe formájú és diétával vagy gyógyszerrel egyensúlyban tartható. Ezek a tévhitek abban a korban, amikor az elhízás egyre nagyobb problémát jelent, mindenképpen eloszlatandók.

A diabetes a szervezet szénhid­rát anyagcseréjének a felborulása miatt alakul ki, de nem csak egy formája ismert, annak ellenére, hogy a végkifejlet, az emelkedett vé­rcukorszint és a hosszú távú szövődmények szempontjából nincs kü­lönbség közöttük. Ennek megfelelően nem ismert enyhe vagy súlyos formája, a cukorbetegséget egyaránt komolyan kell venni, akármi is áll a kialakulásának hátterében.

2. típusú cukorbetegség

A köznyelvben időskoriként ismert diabetes formát a szak­nyelv 2 típusú diabetes mellitusnak (2TDM) nevezi. Kialakulásához a túlsúly vezet, ami sajnos egyre gyakrabban fordul elő a korábbiak­kal ellentétben, napjainkban a gyermekek között is. Ennek oka leg­gyakrabban a kalóriaegyensúly felborulása, a fokozott kalóriabevitel (nemcsak a gyorséttermek, de a cukrozott üdítők, pizzák, vagy a nagy mennyiségű pékárú fogyasztása miatt is) és a csökkent kalóriafel­használás (ebben szerepet játszik a számítógép megjelenése, a csetelés, a kevesebb tömegsport és a testnevelésórák teljesítmény centrikussá válása is) következtében.

Túlsúly

A túlsúly megjelenése azonban nemcsak az úgynevezett metabolikus, anyag-csere eltérések (szénhidrát- és zsíranyagcsere) kialakulásával jár együtt, emellett nagyon gyakran a súly ízületekre kifejtett hatása a boka vagy a térd esetleg a csípő fájdalmához,mozgáskorlátozottságához vezet. A túlsúlykövetkeztében a szív fokozott működése, emelkedett vérnyomás vagy tachycardia kialakulása is jelentkezik. Emellett a tüdő terhelése nehézlégzéses pa­naszokat okoz.

A hormonális elváltozások is következményesen jelent­keznek, ezek közül a pajzsmirigy csökkent működése, vagy a lányok esetében észlelt mentruációs zavarral és fokozott szőrnövekedéssel járó policisztás ovárium szindróma (PCO) érdemel említést. Sajnos nem elhanyagolható a pszichés zavarok megjelenése sem, egyrészt elszigetelődés másrészt kényszer vagy zugevés formájában.

Terápia

A terápia mindenképpen a család egészét érintő életmódvál­tás, amiben nemcsak a szűk családnak, de a nagyszülőknek vagy a keresztszülőknek is érdemes részt venniük, hiszen nagyon gyakran a téves szeretet vezet az elhízáshoz. Lehetőség szerint nem a gyógy­szeres terápia az elsődleges, az életmódváltás részét képezi a moz­gásterápia és az egészséges étrend kialakítása is.

Sajnos amennyi­ben a baj nagy, a vércukorértékek magasak és az életmódváltás nem elegendő, a gyógyszeres terápia gyermekkorban az inzulin adását teszi szükségessé, annak ellenére, hogy „időskori” diabetesről van szó. Ennek megelőzése mindenképpen közös célja a családoknak és nem lehet csak a gyerekek vállára tenni a fogyás terhét.

Diabeteses gyermek a családban – a pumpakezelés buktatói

Napjainkban egyre gyakoribb az l-es típusú (köznapi nyelven fiatalkori) diabetes mellitus megjelenése. Az orvostudomány és a kapcsolódó szakterületek is igyekeznek lépést tartani újabb kezelési lehetőségek kialakításával, az egyre nagyobb számban és egyre fia­talabb életkorban kialakuló, inzulinterápiát igénylő cukorbetegség­gel. Ezek egyik megoldása az inzulin bőr alá történő bejuttatásának számát és mennyiségét forradalmasítóan csökkentő, az életszerű inzulintermeléshez legközelebb álló inzulinpumpa terápia, ami azonban talán éppen előnyeiben rejti a hátrányait is.

Inzulinpumpa használata

A kezelés során az inzulinpumpa használók folyamatos szubkután (bőr alá) adagolt inzulin adásában részesülnek egy szereléken keresztül, ami egy kanülön át vezeti az inzulint a bőr alá. Ezáltal a pumpa használatával csökken az inzulin beadásakor szükséges szúrásszám, mivel az úgynevezett intenzív konzervatív kezeléssel szemben, ahol naponta 4-5 alkalommal is szükség lehet az inzulin tűvel történő beadására, az inzulinpumpa kanüljének cseréje 2-3 naponta is elegendő.

Másik előnye a pumpa használatának az, hogy az étkezések időpontja és mennyisége, ami a konzervatív kezelés során általában kötött, reggeli – tízórai – ebéd – uzsonna – vacso­ra – pótvacsora formájában, adott szénhidrát mennyiségekkel fo­gyasztandó, megváltoztatható és szabadon kombinálható.

A pum­pakezelés még egy nagy előnye, hogy az egyes étkezések inzulini­gényét (ez az úgynevezett bólus mennyiség) a pumpa segítségével előre meg tudjuk határozni. Ez a mennyiség hasonlóan számolan­dó, mint a konzervatív kezelés esetén. Részben felhasználja a mért vércukor és az ideális vércukor (általában 6-7 mmol/1 közötti érték) közötti vércukorszint különbséget és az egyéni inzulinérzékeny­ség alapján első lépésben korrekciós inzulinmennyiséget kalkulál.

Az inzulinérzékenység mindenkiben más és más, és azt a vércu­korszint csökkenést jelenti mmol/l-ben mérve, amit 1 egység inzu­lin beadása után 1,5 órával mérhetünk. Másrészt ismerve az egyéni szénhidrátarányt – ez az a szénhidrátmennyiség, amit 1 egység inzulin adásakor elfogyaszthatunk, anélkül, hogy vércukorszint növekedést észlelnénk – az elfogyasztott szénhidrát mennyiségétől függően megadja az ahhoz szükséges inzulin mennyiségét.

A kor­rekciós inzulinmennyiség és az étkezés szénhidrát tartalmához adagolandó inzulin mennyiségéből azonban még ki kell vonni a ko­rábbi, meghatározott időn belül beadott és még a szervezetben meg­található inzulin mennyiségét, amit az aktív inzulinidő alapján egy speciális képlet segítségével a műszer számol ki. Mindezek alap­ján ezt a bonyolult műveletet egy számológéphez hasonló módszer­rel az adatok (mért vércukor és elfogyasztott szénhidrátmennyiség) alapján a gyerekek is képesek beállítani és az étkezések előtt per­ceken belül elvégezni.

Az első nagy probléma, hogy az inzulinkezelés ezen formája a szénhidrát mennyiségek pontos ismeretén alapul, hiszen a műszer csak akkor tud megfelelő módon javasolni, ha a beadott adatok valósak. Fontos azonban az is, hogy az előzőek értelmében pontos kalkuláció csak akkor lehetséges, ha a valós vércukorértékeket ad­ják meg a gyerekek a pumpahasználat során. Sokszor azt gondolják a pumpahasználók, hogy nem is szükséges megmérniük a vércu­korszintjüket, mivel folyamatosan kapják az inzulint. Ezzel szem­ben a napi négyszeri vércukormérés mindenképpen szükségszerű. A következő probléma már technikai jellegű.

A pumpakezelés akkor ideális, ha az inzulin bejutása a bőr alá folyamatos

Ennek eléréséhez a szerelék és a kanul átjárhatóságának biztosítottnak kell lennie. Ha a gyerekek nem cserélik előírásszerűen a tartozéko­kat, vagy nem váltogatják az inzulin adagolásának a helyét, sajnos előfordulhat, hogy kevesebb inzulin jut a szervezetbe, ezáltal na­gyon gyorsan kialakulhat a magas vércukorszintek miatt a diabetesben oly veszélyes állapot, a diabeteses ketoacidózis.

Ennek során a lehelet acetonossá válik, a gyerekek hányingerre panaszkodnak vagy hánynak, légzésük szapora, a nyálkahártyáik kipirultak és szárazak, és a végén, ha nem érkezik meg időben a segítség, akár eszméletvesztés is kialakulhat. Mindez különösen akkor veszélyes, ha a gondozók javaslatával szemben éjszaka cserélik a szerelékeket a gyerekek, amikor a rosszullét alattomosan alakulhat ki.

Annak ellenére, hogy az inzulinpumpa kezelés sok buktatót rejt­het magában, előnyei a megfelelő alkalmazás esetén mindenkép­pen nagyobbak ezeknél. A csapdák elkerüléséhez pedig a gondozó team egyéni felkészítés kapcsán és ismételt úgynevezett edukációs találkozók során is segítséget nyújt, hogy a lehető legbiztonságo­sabban és a legnagyobb szabadságot élvezve lehessen megélni a diabeteses mindennapokat.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.