Szkizofrénia jellemzői és kezelése
A szkizofrénia kutatása mindig a pszichiátria alapvető kérdései közé tartozott. A klasszikus „nagy” pszichiátriai kórképek egyik alapvető formája azért jelent népegészségügyi kihatású kérdést, mert a fiatal korban jelentkező rokkantság egyik fő oka.
Milyen adatok jellemzők hazánkban?
Ezek a betegek igen nehezen viselik az életminőségükben bekövetkezett negatív irányú változást. A betegség életminőséget befolyásoló hatása abban is megnyilvánul, hogy a beteg családja is fokozott megterhelést kénytelen viselni. A szkizofrénia több formában jelenik meg, ezért inkább betegségcsoportnak tartható. Az altípusokat először még a XIX. században írták le.
A kórkép definíciója ma a következő: a súlyos pszichés zavarok (pszichózisok) olyan csoportja, amelyben a személyiség alapvető zavara, a gondolkodás torzulása, néha bizarr téveszmék, az észlelés zavara, abnormis indulati állapot, a realitással való kapcsolat zavara és saját belső világ kialakulása jelentkezik.
Mi a szkizofrénia kialakulásának az oka?
A betegség kialakulását sokféleképpen próbálják magyarázni. Alapvetően két csoportra oszthatók az elméletek: a biológiai és a pszichológiai-szociális tényezőket emelik ki. Az előző csoportból a genetikai elképzelések arra hívják fel a figyelmet, hogy örökletesen meghatározott anyagcserezavar lehet a kórkép fő oka. Ebben a dopamin nevű ingerületátvivő anyag túlműködésére utaló adatokat tartják meghatározónak.
Már magzatkorban eldőlhet?
Az idegfejlődési elmélet szerint a magzati életben bekövetkezett sérülés vezet arra, hogy a normális agyi sejtszerkezet s a megfelelő idegsejt kapcsolatok nem alakulnak ki. Ezeket a kis eltéréseket ma már kifinomult vizsgáló eljárásokkal meg lehet ragadni, bár a talált eltérések nem következetesek. Immunológiai eltéréseket is találtak, amelyeket részben vírusfertőzéssel magyaráznak, de autoimmun kóreredet (azaz a saját sejtekkel szemben képzett ellenanyagok szerepe) is elképzelhető.
A pszichoszociális tényezők között a pszichoanalitikus magyarázatok a koragyermekkori konfliktusokban, zavarokban vélik megtalálni a kórkép okát, de a családi kapcsolatrendszer speciális formájának a szerepe is felmerült: a szkizofrének családjában jellegzetes módon kommunikálnak.
A társadalmi-környezeti okokra utal az, hogy a szkizofrénia gyakrabban fordul elő alacsony iskolázottságú és anyagi helyzetű rétegekben. A betegség krónikussá válásában továbbá a címkézésnek, a betegség miatti szociális minősítéseknek is jelentőséget kell tulajdonítani.
- Akut fejfájások típusai és okai
- A libidó csökkenése és okai
- A szexuális fejlődés visszamaradásának okai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Milyen tünetekkel járhat?
A kórkép felismerését a klasszikus tünetek megjelenése megkönnyíti. Ezek között a következőket emeljük ki: a gondolkodás követhetetlenné válik, furcsa társítások jelennek meg. Az érzelmek ellaposodnak a beteg üressé, furcsán kommunikálóvá válik.
Ha ezek állnak az előtérben, paranoid formáról van szó. A mozgások összerendezettsége is károsodhat, ami a katatónia altípusát jellemzi. Érzékcsalódások is lehetnek, általában hanghallásos hallucinációk. A beszéd zavarai szokatlan új szavakat hozhatnak elő.
A beteg izolált lesz, érzelmileg bezárkózik, külön világot alakít ki (autizmus). Újabban elkülönítenek pozitív és negatív tüneteket: az előzőkhöz a hallucinációkat, a gondolkodás zavarait, a személyiség megváltozását sorolják, az utóbbihoz az érzelmi sivárságot, a beszéd és a gondolkodás, az indítékok elszegényedését, az örömtelenséget, a figyelemzavart.
A szkizofrénia fő megjelenési formái
- egyszerű forma,
- paranoid,
- kataton,
- hebefrén (dezorganizált).
Mi a kezelés menete?
A betegség megelőzése még gyermekcipőben jár. Az új idegfejlődési elképzelések alapján lehetőség nyílhat arra, hogy gyermekkorban felismerjük a zavar kezdeti jeleit, s ennek megfelelőn történhessék a korrekciós nevelés, a személyiségfejlődés harmóniájának biztosítása. A kezelésben a főbb pszichiátriai kezelési irányok mindegyikének helye van.
Az akut kezelésben főszerepet játszó gyógyszeres terápia a dopamin aktivitását csökkentő szerek (antipszichotikumok) révén jelent megoldást. Ma kevesebb mellékhatással járó, nagy hatásfokú szerek állnak rendelkezésre, bár a testsúlynövekedés és a szexuális problémák mellékhatásként való jelentkezése gyakori.
Milyen terápiák javasoltak?
Igen jók a felvilágosítással és a családtagok bevonásával működő csoportfoglalkozások (pszichoedukációs csoportok), ezekkel a szükséges gyógyszermennyiség is csökkenthető.
A szkizofrénia szűrése eltér az orvoslás más területein működő szokásoktól. Kétes esetekben, diagnosztikus bizonytalanság esetén pszichológiai tesztekre lehet szükség, amelyek rejtett pszichológiai zavarok kimutatását is lehetővé teszik.
A betegség állapotkövetésére és tüneteinek pontosabb mérésére sok pontozó skálát kidolgoztak. Nagy a szerepe a beteg családjának abban is, hogy a betegség gyanúja esetén orvoshoz juttassák el a betegségtudattal általában nem rendelkező beteget.
Visszailleszthetők-e a társadalomba ezek a betegek?
A krónikussá vált betegség következményeinek csökkentését célzó rehabilitációs munka egyik lényeges részét a szocioterápiák képezik, amelyek a társadalomba való visszailleszkedést hivatottak segíteni. A foglalkoztatás, védett munkahelyek, védett szállások kialakítása sokat jelenthet. A szkizofrén betegek sorsát erősen meghatározó környezeti reakciók alakításában a betegség megismertetését, az átlagnépesség egészségtudatosságát szolgáló programok tehetnének sokat. Ezek fejlesztése igen fontos feladat.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.