Combnyaktörés kezelés és megelőzése
Tünetek
- Éles fájdalom a csípőben, a deréktájon vagy a lágyékban.
- A fájdalom a láb mozgatásával fokozódik.
- Állásra vagy járásra való képtelenség.
Veszélyeztetett csoportok
A csípőtáji törés igen gyakori az idősebb nők körében, különösen azoknál, akik súlyos csontritkulásban szenvednek. Egy nemrég végzett vizsgálat szerint egy 50 éves nőnek 15% az esélye arra, hogy az élete során csípőtáji törést szenvedjen. A csípőtáji törés veszélyét növelő tényezők közé tartoznak az örökletes csontrendellenességek, a születési csípőtorzulások és a csontrák is. A D- és K-vitamin hiánya szintén növelheti a kockázatot. A csípőprotézist viselő személyeknél nagyobb a törés veszélye, bár náluk inkább a combcsont felső részén gyakoriak a törések.
Kialakulása
A csípőtáji törés a leggyakrabban ott történik, ahol a combcsont feje a csípőízületi vápába illeszkedik. Ez a combnyaktörés. A törések legtöbbjét elesés okozza, de idős, meggyengült csontozató személyeknél különösebb esemény nélkül, spontán is bekövetkezhet. Ilyenkor akár egy hirtelen mozdulat is elég lehet a töréshez. Az illető ekkor eleshet, és később úgy gondolja, hogy az esés okozta a törést, pedig valójában fordítva történt. A csípőtáji törés lehetséges szövődményei a combfej elhalása, a fertőzés és a trombózis, amely tüdőembóliát okozhat. 65 éves kor felett a csípőtáji törés miatt a halálozási arány mintegy 20 százalék.
Mit tegyünk?
Azonnal forduljunk orvoshoz, hívjuk a mentőket a 104-es számon! Ne próbáljuk megmozdítani, hacsak a sérült nincs életveszélyben. Ne próbáljuk kiegyenesíteni a furcsa szögben álló lábat sem. Csupán annyit tegyünk, hogy a sérültet melegen tartjuk és nyugtatgatjuk, amíg megérkezik a segítség.
Kezelés
Az orvos azonnal röntgenfelvételt készít, hogy megállapítsa a törés jellegét, súlyosságát. Szükség esetén morfint vagy más erős fájdalomcsillapítót adhat. Bár a csípőcsont vagy a combnyak egyszerű törése általában néhány hét ágynyugalom során is rendbe jöhet, a hosszú fekvést – trombózist, tüdőgyulladást – elkerülendő műtétet végeznek. A törött végeket a helyükre igazítják, és rudakkal rögzítik, hogy megfelelően forrjanak össze. Szilánkos törés esetén a combcsont fejét eltávolítják, és csípőprotézist ültetnek be.
Figyelem!
A legfontosabb, hogy a műtét után 1-2 napon belül a beteg felkeljen és járkáljon. A trombózis megelőzésére szorítóharisnyát vagy speciális, pneumatikus láb-szorítót is adhatnak, mivel azok fokozzák a vérkeringést. A csonttörés mindig fájdalommal jár; a teljes gyógyulásig receptre kapható fájdalomcsillapítókra lehet szükség.
Megelőzés
A legjobb megelőzés – különösen 50 évesnél idősebb nőknél -a csontritkulás okozta csontveszteség minimálisra csökkentése. Végezzünk erőfejlesztő és teherviselő gyakorlatokat, például gyalogoljunk, mivel az nemcsak a csontokat erősíti, hanem az egyensúlyérzéket is javítja.
Védekezzünk az esések ellen
Ha jeges vagy egyenetlen felületen sötétben kell átmennünk, legyünk különösen óvatosak. Szedjük fel a csúszós futószőnyegeket, és ügyeljünk rá, hogy a lépcsők és a lakás közlekedőrészei mentesek legyenek a szétdobált holmiktól. Ha éjszaka fel kell kelnünk, mindig gyújtsunk lámpát, a fürdőkádba, illetve a zuhanyozóba pedig tegyünk csúszásgátló szőnyeget. Lehetőleg ne szedjünk nyugtató hatású gyógyszereket, mivel azok ronthatják az egyensúlyérzéket; ha pedig nem jó a látásunk, mindig hordjunk megfelelő szemüveget. Tartózkodjunk a szeszes italoktól, illetve csak mértékkel igyuk azokat; a túlzott alkoholfogyasztás megzavarja az egyensúlyérzéket, és gyorsítja a csontritkulást.
A kalcium-foszfáttal és csontragasztóval végzett kísérletekből úgy tűnik, hogy bizonyos esetekben ezek sokkal alkalmasabbak lehetnek a csontok rögzítésére, mint a rudak, csapok, csavarok és drótok. A ragasztót egészen mostanáig csak csuklótörések esetén használták, de az állatkísérletek szerint talán alkalmazható a csípőtáji törések kezelésére is. Ráadásul a fertőzés és a szövődmények veszélyét is csökkenti.
Alternatív terápiák
- Táplálékkiegészítők: A törött csontok gyógyulásához a megszokottnál több kalciumra van szükség: naponta legalább 1200-1500 mg-ot kell fogyasztanunk két vagy három részletben. Szedjünk továbbá 400-800 NE D-vitamint, 300 mikrogramm K-vitamint, 400-500 mg magnéziumot és 1000 mg C-vitamint is – ezek szintén elősegítik a csontok fejlődését.
- Gyógytorna: A csípőtáji törést követő rehabilitáció során intenzív fizikoterápiás kezelés szükséges, hogy az izmok újra megerősödjenek, és a beteg újra megtanuljon járni – ez különösen csípőprotézis beépítése esetén fontos.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.