Széklettenyésztés indokoltsága
A széklettenyésztés elvégzésének szükségessége sokszor vitatható. Nyilván fontos a vizsgálat epidemiológiai szempontokból és a bakteriális rezisztencia alakulásának követésére, de az aktuális beteg kezelésében keveset segít, miután a beteg már többnyire meggyógyul a tenyésztés eredményének megérkeztéig.
Mikor indokolt a tenyésztés?
Az enteritisek epidemiológiája alapján, kórházban kialakult hasmenés esetén széklettenyésztés salmonella vagy shigella kimutatására értelmetlen, és csak akkor indokolt, ha a speciális anamnesztikus adatok ezt indokolják (pl. a betegnek a látogatók kontaminált ételt hozhattak). Tenyésztésre azonban mindenképpen szükség van, ha a beteg további sorsát az eredmény befolyásolhatja foglalkozása, elhelyezése miatt. Célszerű a tenyésztés elvégzése csökkent immunitású betegek esetében is.
Egyre jelentősebb problémának tűnik a Clostridium dimcile infekciók fokozódó gyakorisága és súlyossága, amely a vírusinfekciókon kívül a nosocomialis enteritisek leggyakoribb kórokozója. Gyakorlatilag minden antibiotikum lehet kiváltó tényező, de fontos tudni, hogy nemcsak antibiotikumok, hanem citosztatikumok, mint metothrexát, ciklofoszfamid, 5-fluorouracil, chlorambucil és az amphotericin-B is lehet felelős a betegség kialakulásáért. Ennek diagnózisa a rutin gyakorlatban a baktérium által termelt A- és B-toxin kimutatásán alapszik, csak kevés laboratórium végzi el a C. dimcile tenyésztését is.
Általában nem javasolható antibiotikum vírusinfekció gyanúja esetén, ételmérgezésben és enyhe, illetve súlyosan induló, de gyorsan javuló kórképekben. Ezen esetekben a folyadékháztartás rendezése többnyire biztosítja a gyógyulást.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.