Az antimikrobás terápia alapelvei
Antimikrobás terápiát a gastroenteritisek kezelésében viszonylag ritkán alkalmazunk. Ennek oka, hogy a megbetegedések döntő többsége enyhe lefolyású és megfelelő folyadékpótlás mellett spontán gyógyul, másrészt a vírusos megbetegedések esetén nem is rendelkezünk hatékony anivirális gyógyszerrel.
Az antibiotikumok alkalmazásával kapcsolatban továbbá az is mérlegelendő, hogy megfigyelések szerint az antibiotikum kezelés fokozhatja a hordozás kialakulásának veszélyét (pl. salmonella) vagy esetleg súlyosabb kórkép kialakulásához vezethet (pl. E. coli okozta haemolyticus uraemiás szindróma).
A kezelés előtt minden infekció esetében gondoljuk át, hogy mi a kórokozó, mennyire súlyos a beteg állapota és vannak-e a kedvezőtlen kimenetelre hajlamosító rizikótényezők.
Az etiológiai diagnózis akut gastroenteritis esetében
Alapvetően fontos annak tisztázása, hogy mit fogyasztott a beteg, tömeges megbetegedésről van-e szó vagy sporadikus esetről, az inkriminált étel és a tünetek megjelenése között mennyi idő telt el, szerepel-e az anamnézisben külföldi utazás, milyen gyógyszereket (antibiotikumokat) szedett az elmúlt hetekben.
Az anamnesztikus adatokat együtt kell értékelni a klinikai tünetekkel:
A tünetek hevessége, láz nagysága, vizes vagy gennyes, nyákos, esetleg véres széklet ürítése. Mindezek alapján az esetek többségében el lehet dönteni, hogy ételmérgezésről, nem gyulladásos vagy gyulladásos jellegű megbetegedésről van szó.
A diagnózishoz hozzásegíthet a széklet-laktoferrin kimutatása, illetve neutrofilek jelenléte a székletben (sajnálatos módon ez a gyakran alkalmazott laboratóriumi módszer, amely a gyulladásos és nem gyulladásos kórképek elkülönítésében igen hasznos lehet, Magyarországon nem terjedt el).
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.