Székrekedés diagnosztikus stratégiája
Az obstipáció diagnosztikájának és differenciáldiagnosztikájának algoritmusa anamnézisfelvétellel és fizikális vizsgálattal kezdődik. Az anamnézis során tisztázni kell az obstipációhoz társuló tüneteket, a széklet jellegét, a diétás szokásokat, az életmódbeli viszonyokat, az alarmtüneteket, amelyek felvetik esetleges malignus folyamat etiológiai szerepét. Régen fennálló panaszok inkább funkcionális obstipációra vagy funkcionális defekációs zavarra utalnak.
Újonnan jelentkező székrekedés esetén szekunder obstipációra kell gondolnunk. Diszpepsziás panaszok, kifejezett étvágytalanság, jelentős súlyvesztés, a széklet ritmusának megváltozása malignus okokra (colon carcinoma) utalhat.
Gyógyszerek, mint okok
Fontos részletesen kikérdezni a betegeket a gyógyszerekről, mivel ezek jelentős része (kalcium-csatornablokkolók, u-opioid-agonisták, antikolinerg szerek, antikonvulzánsok, 5-HT3-antagonisták, vaskészítmények, NSAID, diuretikumok, krónikus laxatív abúzus) önmagában is lehet az obstipáció oka, vagy ezen szerek gyakran súlyosbíthatják az egyéb okból fennálló obstipációt.
Nőgyógyászati problémák
Fontos kitérni a nőgyógyászati anamnézisre vagy a szexuális problémákra. Gyermekkori szexuális vagy fizikai bántalmazás szerepelhet a funkcionális obstipáció patogenezisében. A funkcionális bélbetegségek negatívan befolyásolják a szexuális örömöket. Az anamnézisben explorálhatók a pszichiátriai betegségek (pl. depresszió) vagy a táplálkozási zavarok.
Fizikális vizsgálat
Fizikális vizsgálat során egyszerű megtekintéssel diagnosztizálható a hypothyreosis, Parkinson-kór vagy a depresszió. A has gondos áttapintása mellett a legfontosabb a rectalis digitális vizsgálat, amellyel tájékozódhatunk a sphincterfunkcióról, a rectumban elhelyezkedő térszűkítő folyamatról, impaktált székletről, stricturákról, fájdalomérzékenységről. Neurológiai konzílium segíthet a neurológiai okok feltárásában.
Laborvizsgálatok
A laboratóriumi vizsgálatok (vérkép, süllyedés, vércukor, elektrolitok, szérumvas, máj funkciós próbák, tumor-markerek, TSH, T3, T4 stb.) célja a szekunder obstipációt okozó betegségek, metabolikus vagy endokrin anomáliák feltárása.
Az obstipációt okozó strukturális bélelváltozások tisztázása rektoszkópiával és kolonoszkópiával történhet. A radiológiai módszerek közül az irrigoszkópia, defekográfia és a béltranzitidő meghatározása emelhető ki. Az obstipáció okai és különösen a defekációs zavarok kivizsgálásában a manometriás eljárások (elektromiográfia, colonmanometria, anorectalis manometria, ballon-expulziós teszt stb.) egyre nagyobb teret nyernek.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.