• bevizelés
• éjszakai bevizelés

Éjszakai bevizelés gyermekkorban

Azt jelenti, hogy a gyermek akaratán kívül, többnyire éjszaka vizeletet ürít. A szoba­tisztaságra nevelés gyermekenként változó átlagosan kétéves kor körül nappal már képes tartani a vizeletét a gyermek (először a lányok, utána a fiúk). Hároméves kor körül pedig már éjszaka is. A jó minőségű papírpelenkák és a szülők túlságosan aggodalmas magatartása mégis késleltetheti ezt. Az éjszakai bevizelés ak­kor igazán probléma, ha a gyermek már elmúlt ötéves, és nem sikerül visszatartania a vizeletét. Mindenesetre az esetek nagy részében nincs szó valódi betegségről, inkább retardációról.

Okai

Az éjszakai bevizelésnek számos oka lehet: a vese veleszületett rendellenes­sége, vese-, húgyúti- vagy húgyhólyagfer­tőzés, a gerincoszlop betegsége. Ha ezeket az okokat kizárták, azt mondhatjuk, hogy pszichés eredetű: ez az esetek 92%-a.

Néhány tényező növeli a bevizelésre való hajlamot:

• fiúknál gyakoribb (62%);
• genetikai hajlam: ha az egyik szülő szintén ilyen panaszokkal küzdött gyermekkorá­ban, akkor az esély 45%, ha mindkettő, akkor 75%;
• mentális vagy neurológiai problémák;
• rendezetlen életkörülmények, hosszas kórházi tartózkodás, vagy idegen felnőt­tekre volt bízva a gyerek.

Tünetek

A tünetek szerint többféle bevizelésről beszélünk:

• Egytünetű: ha a gyermek éjjel bevizel, de a nappali szobatisztasággal nincs problémája.
• A vizelési panaszok nappal is jelentkeznek: túl nagy mennyiségű vagy túl gyakori a vizelés. Ezek általában valamilyen más betegségre utalnak, ezért indokolt az alaposabb kivizsgálás.
• Elsődleges bevizelés: még nem volt a gyer­mek életében olyan hat hónapnál hosszabb időszak, amikor nem pisilt be éjjel; ez a gyakoribb, és időben egyre jobban elhúzódik.
• Másodlagos bevizelés: olyan gyermek kezd el újra ágyba vizelni, aki már hat hónapnál hosszabb időre leszokott róla. Gyakran epizodikus, eseti, és négyéves kor körül jelentkezik.
• Tüneti bevizelés: húgyúti fertőzések idején jelentkezik, másodlagos urológiai vagy idegi problémák okozzák.

Diagnózis

Általában hatéves kor körül történik. A gyerekorvosok nem tartják ká­rosnak a jelenséget a gyermek egészségére nézve, ezért azt javasolják, várják ki, amíg az spontán megoldódik. A szülők hamarabb érzékelik a problémát, de mivel nem tudnak kitől segítséget kapni, ezért várnak. Mégis jobb lenne hamarabb közbeavatkozni, hogy a bevizeléshez vezető pszichés probléma ne okozzon zavart a már nagyocska gyermek fejlődésében.

A fejlődési rendellenesség és a súlyosabb betegségek kizárása érdekében vizeletvizsgálatot, vizelettenyésztést, vese-, húgyvezeték- és húgyhólyag-ultrahangot, továbbá urológiai vizsgálatot végeznek. Ha minden vizsgálat eredménye negatív, megtervezik a pszichológiai kezelést.

Terápia

A vizsgálatokból nyert okok szerint történik. A leggyakoribb gyógyszerek a vizelet-visszatartást segítő szerek (mint például a desmopressin, ami szájon át tab­lettában bevéve jobb eredményt ad, mint az orrspray), az antikolinergikumok (például az ossibutin és az emepron bromuron), valamint az antidepresszánsok (imipramin). Vannak nevelési technikák is, mint például a pozitív megerősítés, ha a gyermek nem pisil be.

Érdemes éjjel felébreszteni és kivinni a mosdóba, vagy az első csepp vizeletüríté­sénél megszólaló hangjelzéssel felébreszteni. Ezek azonban kevés eredményt mutatnak, és nagyon szubjektívek. Mindenesetre csak 6 éves kor felett alkalmazzuk ezeket.

Homeopátia

Az alapos kivizsgálás után írnak fel homeopátiás szereket.

Növényterápia

Equisetum arvense (me­zei zsurló) tinktúra, Cupressus sempewirens (európai ciprus) tinktúra, Abies pedinata (jegenyefenyő) és Quercus peduncolata (tölgyfa) Terápia . Mindezeket az orvos írja fel, és a gyermek testsúlya szerint javasolja a cseppek adagolását.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.