Fogak: rendellenességek és sérülések gyermekkorban
Rendellenességek: a fogzás során előfordulhat a fogak számában eltérés (a normális fogsorhoz képest kisebb vagy nagyobb mértékben, a fogak alakjában és méretében, a fogak kitörésében és a fogak belső szerkezetében. A fogak lehetnek kalciumhiányosak, vagy hiperfluor tartalmúak.
A legjelentősebb eltérések a következők:
- Anodonsia: a fogak nem bújnak elő, mert a magzati élet során nem alakultak ki a fogcsírák. Ez általában veleszületett rendellenesség vagy genetikai elváltozás.
- Amelogenesis imperfecta: a fogzománc hibája, ami áttetsző, vagyis kilátszik a dentin sárgás színe. A fogak szokatlanul kicsik, foltosak, kivájtak, könnyen elromlanak és töredeznek. Ehhez a rendellenességhez általában más zavar is társul. Mind a tejfogak, mind a maradó fogak ilyenek, genetikai eredetű.
- Újszülöttfogak: valódi tejfogak, az élet első hónapjában bújnak elő, csak akkor döntenek a kihúzásukról, ha zavart okoznak a szopásban, kárt tesznek a mellbimbóban, vagy megsebesítik a baba nyelvét.
- Veleszületett fogak: a baba foggal születik. Általában az alsó metszőfogakkal, amelyek korábban előjönnek, de az is lehet, hogy létszámon felüli fogai vannak, amiket ki kell húzni. Azt tartják, hogy genetikai oka van (nagyrészt lányoknál fordul elő).
- Extra fogak: egy vagy kettő a normál fogakon kívüli fog, ezek leggyakrabban felső metsző- vagy szemfogak.
- Dentinogenesis imperfecta: hibás dentinképződés; az alacsony kalciumtartalom miatt a fogak elszíneződnek (gyakran kékesszürkére vagy sárgásbarnára), áttetszővé válnak. Gyengébbek, mint a normális fog (gyorsan romlanak, töredeznek, hamar kihullanak). Ez a probléma mind a tejfogakat, mind a maradó fogakat érinti. Annak elkerülése érdekében, hogy túl korán tönkremenjenek, a maradó fogakat rögtön egy védőanyaggal vonják be. Ezt a rendellenességet egy domináns genetikai hiba okozza.
- Hypocalcificatio: a fogak felszínén fehér, opálos, sima foltok jelennek meg. Általában hosszú betegség után alakul ki, vagy anyatejjel táplált babáknál, ha az anya alultáplált.
- Fogzománchiány: a fogak felszínén bizonyos helyeken nincsen fogzománc. Ritka jelenség, olyan betegségekhez kapcsolódik, mint a pajzsmirigy-túltermelés, súlyos fogtályog, súlyos fertőzések. Általában felnőttkorban fordul csak elő.
- Méret. Az átlagosnál nagyobb fogak vagy az átlagosnál kisebb fogak.
Fogsérülések
A járni tanuló és sokszor elbotló kisgyermekeknél gyakran előfordul. Az első játékok is balesetet okozhatnak, ráadásul mivel a kisgyermek még nem tud jól esni, az arcát könnyen beütheti. Ezért a metszőfogak sérülése nem ritka. A tejfogakban történő károsodások a szerkezetben okozhatnak eltérést, a maradó fogak helyzetének kialakulása nem lesz megfelelő. A sérülések nagysága attól függ, hogy a fog milyen erős tárggyal ütközött és milyen irányból. Sajnos csak a maradó fogak előtörése után lehet megítélni, hogy mennyire volt súlyos a sérülés.
Általában azonban a tejfogak megsérülésének nincs következménye a maradó fogakra. A tejfogak idő előtti elvesztése – kihúzása, kitörése, kihullása – okozhatja, hogy a maradó fogak nem megfelelően rendeződnek, ferdén, vagy torlódva jönnek elő. Ezért, amikor kiesik egy tejfog, meg kell vizsgáltatni a fogorvossal, hogy az állkapocscsont nem sérült-e, ahonnan a maradó fogak törnek majd elő.
A tejfog elszíneződése egy baleset után annak a jele, hogy a fog már nem él. Ezért a fog előbb vagy éppen később fog kiesni. Előfordulhat, hogy baleset következtében a baktériumok behatolnak a fog gyökeréhez, ahol gennyes fertőzés alakulhat ki. A gennyzacskó gyakran átszakítja az ínyt és ínysipolyt okoz, vagy tályog keletkezik.
Terápia
A fogorvos tanácsain kívül sérülések esetén általában gyulladáscsökkentő gyógyszereket adnak (paracetamol, ibuprofen). Sipoly vagy tályog esetén a fogorvos antibiotikumot ír fel, rosszabb esetben sebészeti beavatkozásra van szükség. A fogat egészen a kieséséig kezelni kell, amikor majd a maradó fog lép a helyére, ami már biztosan egészséges lesz.
Homeopátia
Az Arnica 5CH a gyulladás és a fájdalom ellen hat: rögtön a sérülés után be kell venni, majd nagyon gyakran (óránként) alkalmazni, amíg a fájdalom nem csökken.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.