Hasnyálmirigy működése
A belső elválasztású mirigyekről szóló sorozatunk ötödik részében ismét egy olyan szervről lesz szó, amely szervként is, és az általa termelt hormon révén is közismertnek mondható. A hasnyálmirigy, vagy idegen nevén pankreász a máj alatt, a hasüreg felső részében található. Két főfeladata az emésztés elősegítése és a vércukorszint szabályozása – ebben részt vevő legismertebb hormonja az insulin.
Belső elválasztású mirigyek működése
A belső elválasztású mirigyeket az különbözteti meg a külső elválasztású vagy exokrin mirigyektől, hogy terméküket a vérbe ürítik, hormonjaik a vérkeringés segítségével kerülnek célszervükhöz, ahol aztán hatásukat kifejtik. A hasnyálmirigy ebből a szempontból két részre osztható: tömegesebb része külső elválasztású mirigyként termékeit a vékonybél üregébe juttatja, ahol azok az elfogyasztott táplálék emésztésében vesznek részt az epével együtt.
Ez a funkció független a pankreász belső elválasztású, endokrin részétől. Ez utóbbit körülbelül egymillió elszórt sejtsziget, az úgynevezett Langerhans szigetek alkotják. Legfontosabb feladatukként két hormont termelnek, amelyek a vérkeringésbe kerülve a vércukorszint szabályozásában kapnak szerepet, ezek a glükagon és az inzulin.
Glükóz szerepe
Az emberi test sejtjei működésükhöz energiát igényelnek, melyet glükózból nyernek. A sejtek legnagyobb része gyakorlatilag semmilyen raktárral nem rendelkezik, tehát háborítatlan működésükhöz folyamatos és egyenletes glükóz-ellátást igényelnek. Ehhez egyrészt az kell, hogy a táplálékkal felvett anyagokat a megfelelő szervek glükózzá alakítsák, másrészt az, hogy ez a cukor folyamatosan és egyenletes mennyiségben elérhető legyen a vérben.
Glükagon és az inzulin
Ha belegondolunk, hogy a nap során finoman szólva sem egyenletesen veszünk fel táplálékot és pláne nem cukrot (bár sok gyerek legszívesebben szinte folyamatosan cukrot enne, de ennek inkább az édesszájúság az oka), láthatjuk, mennyire bonyolult szabályozás szükséges ahhoz, hogy testünk sejtjei mégse éhezzenek. Ennek két legfontosabb szervezője a hasnyálmirigy termelte glükagon és az inzulin.
Előbbinek feladata, hogy ne engedje a vércukorszintet csökkenni, hanem a szervezet legnagyobb cukorraktárából, a májból glükózt szabadítson fel. A vércukorszint szempontjából ellentétes hatású az inzulin. Szerepe abban van, hogy a szervezet sejtjei glükózt vegyenek fel a vérből – amiből az is látható, hogy a sejtek megfelelő működéséhez nem elegendő, hogy a vérkeringésben legyen cukor: inzulin is kell, hogy azt fel tudják használni.
Cukorbetegség
A hasnyálmirigy belső elválasztású részének legismertebb betegsége az I. típusú cukorbetegség. Ennek épp az a lényege, hogy a pankreász inzulin-termelő sejtjei elpusztulnak. Az inzulin hiányában, hiába van a vérben ott a glükóz, a sejtek nem tudják hasznosítani, így magas vércukorszint mellett is „éheznek”, működésük károsodik. Ez a betegség gyerekkorban is kezdődhet, sőt, az a tapasztalat, hogy egyre fiatalabb gyerekeket érint, akár bölcsődés korban is indulhat.
Nem gyógyítható betegség a szónak abban az értelmében, hogy a jelenleg ismert gyógymódok egyikével sem lehet egyszer és mindenkorra elmulasztani – viszont kiválóan kezelhető, hiszen rendelkezésünkre áll a hiányzó inzulin, azt pótolni tudjuk.
Terápiák, kezelések
A sebészek egyre biztatóbb eredményeket érnek el a Langerhans-féle szigetek transzplantációjával, ami elvben a betegség gyógyulását eredményezi, hiszen az átültetett sejtek – legalábbis átmenetileg – képesek lesznek a vércukorszint ingadozásának megfelelő mértékű inzulint termelni. Egyelőre azonban ez a gyógymód gyerekek betegségének hosszútávú megoldására nem alkalmas. Hasonlót lehet elmondani az őssejt-terápiáról is: nem kizárt, hogy évtizedek múltán ez lesz a megoldása a cukorbetegségnek, ma azonban tartós eredményhez nem vezet.
Vércukorszint fenntartása (betegség esetén)
A kezelés lényege az, hogy kívülről folyamatosan biztosítsuk azt az inzulinmennyiséget, ami az egyenletes vércukorszint fenntartása mellett lehetővé teszi a sejtek számára, hogy a glükózt hasznosítsák, energiát termeljenek a működésük fenntartásához. Szerencsére különféle hatásidejű inzulinkészítmények állnak rendelkezésünkre, így lehetőség van a beteg életkorának, napirendjének legjobban megfelelő adagolási séma kiválasztására.
Inzulin-pumpa
A legnagyobb szabadságot az inzulin-pumpa kezelés teszi lehetővé. Ennek lényege, hogy egy elmés szerkezet folyamatosan biztosítja a szervezet számára szükséges „alap” inzulin mennyiséget, amihez az étkezések alkalmával az elfogyasztott tápláléknak megfelelő mértékben adhatunk plusz inzulint.
A hasnyálmirigy belső elválasztású részének más betegségei szintén érinthetik a vércukorszint szabályozását, azonban egészen ritkán találkozhatunk csak velük.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.