Időszakos sántítás (claudicano Intermittens): 8 módszer a fájdalom csillapítására
Az időszakos sántítást, orvosi nyelven claudicatio intermittenst, sétáláskor a lábikrában jelentkező idült fájdalom elnevezésére használják. Az Egyesült Államokban az 50 év feletti lakosság körében évente több mint egymillió embert érint. Noha önmagában is fájdalmas és komoly betegség, valójában egy nagyobb és sokkal súlyosabb betegségnek, a perifériás erek betegségének a tünete.
Éppúgy, ahogy a vérrög a szívben anginával (mellkasi fájdalommal) jár, az átmeneti sántítás is a csökkent véráramlással van kapcsolatban, de ez a „perifériát” érinti. Ez az a terület, mely a legmesszebb van a szívtől, vagyis a kéz és a láb.
„Az artériákat érintő betegség egy bizonyos szakaszáról van szó – magyarázza dr. Jess R. Young, az érbetegségek szakértője. – Ha a szívben beteg az artéria, mellkasi fájdalom vagy szívinfarktus alakul ki, ha a betegség az agyi keringést érinti, akkor szélütés a következmény. A claudicatio intermittens ugyanez a folyamat a karban és a lábban.”
Ezen oknál fogva az időszakos sántítást nem szabad könnyen venni. Ha megállapították, hogy önnél kialakult ez a betegség, rendszeres ellenőrző vizsgálatra van szüksége. A fájdalom azonban csak egy tünet, a betegség maga az, ami veszélyes. Az érem fényesebbik oldala, hogy számos olyan dolog van, melyet otthon el tud végezni, hogy megszabaduljon a sántítást okozó fájdalomtól, valamint hogy késleltesse a perifériás érbetegség rosszabbodását.
Hagyja abba a dohányzást!
A legfontosabb teendő a dohányzásról való leszokás. „A sántítóknak körülbelül 75-90 százaléka dohányos” -figyelmeztet dr. Young. Minél előbb, annál jobb, még mielőtt bármi mással próbálkozna. Megéri? Gondolja át a következőket: a cigarettázás fokozza a betegség okozta károsodást oly módon, hogy az oxigén szén-monoxidra cserélődik ki a már amúgy is oxigénéhségben szenvedő lábizmokban. A nikotin az artériák szűkülését is kiváltja, ami tovább nehezíti a véráramlást. Ez károsíthatja magukat az artériákat is, és vérrögök kialakulásához vezethet. Ezek a vérrögök végül üszkösödést okozhatnak, és amputáció válhat szükségessé.
- A járás zavara: sántítás és ataxia
- A Perthes-kór
- Időszakos sántítás
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Sétáljon!
„A dohányzásról való leszokás mellett a testmozgás is igen fontos.” A legegyszerűbb testmozgás, amelyet a szakértők túlnyomó része is ajánl, a séta.
„Szánjon rá mindennap legalább egy órát – javasolja dr. Young. – Ez történhet több részletben, de ahhoz, hogy használjon is valamit, séta közben éreznie kell a fájdalmat. Sétáljon addig, míg a fájdalom ki nem alakul és ne hagyja abba a sétát a fájdalom első jelére. Várjon addig, míg közepesen erőssé nem válik, ekkor álljon meg és pihenjen egy-két percet. Ha a fájdalom elmúlik, induljon el újra.” Ismételje a séta/fájdalom ciklusokat olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudja a 60 perces napi séta alatt.
Készüljön fel arra, hogy két héten belül nem fog javulás beállni. „Két, három hónapnak minimum el kell telnie, mielőtt megtapasztalná az eredményt” – int kitartásra dr. Young.
Rossz időben is?
„A séta a leghasznosabb testmozgás – ért egyet dr. Ginsburg. – A szobabiciklizés szintén jó, ha megmozgatja a lábikrákat.” Valójában, bármilyen szobai gyakorlat, ami eléggé megtornáztatja a lábikrát és előidézi az átmeneti fájdalom kialakulását, jó hatású. Ilyen a lábujjemelgetés, a lépcsőn való járás, a helyben futás, az ugrókötelezés és a tánc (mielőtt kipróbálná őket, beszéljen orvosával).
„A lakásban végzett testmozgások hasznosabbak, mint a tél közepén félméteres hóban vánszorogni átázott lábbeliben” – jegyzi meg dr. Ginsburg. Hozzáteszi azonban, hogy ha az időjárás engedi, a séta a legjobb gyakorlat.
Gondozza a lábát!
„Ha megsérül a lába, figyeljen oda rá, hogy minél rövidebb idő alatt meggyógyuljon” – mondja dr. Michael D. Dake érspecialista.
Orvosi segítség
Fertőzésveszély
Az idült lábbetegség befertőződése az időszakos sántítástól szenvedőknél az amputáció legfőbb oka. Ha olyan vágás, karcolás, felhólyagzás vagy egyéb, a lábat érintő probléma jelentkezik, mely a fertőzésre jellemző kivörösödéssel, duzzanattal, melegséggel vagy fájdalommal jár, forduljon orvoshoz.Sok kellemetlen probléma elkerülhető a lábujjak körmeinek megfelelő gondozásával, a lábgombásodás kezelésével és a túl meleg vagy túl hideg hőmérséklet elleni megfelelő védekezéssel. A lábat mindennap gondosan át kell vizsgálni, és ha sérülés vagy fertőzés jeleit fedezi fel, haladéktalanul meg kell kezdeni a kezelést.
Csökkentse a terhelést!
Az elhízás nemcsak azért káros, mert megterheli a keringést, hanem azért is, mert a túlsúlyosság a lábat is károsítja.„Olyan szöveteket károsít a lábon, melyeknek nem elég jó a vérellátása ahhoz, hogy elviseljék ezt a megterhelést és megfelelően gyógyuljanak” – jegyzi meg dr. Young.
Ne használjon melegítőpárnát!
Mivel a lábakban csökken a véráramlás, az időszakos sántításban szenvedőknek gyakran fázik a lábuk. Bármilyen hideg a lába, sohase melegítse forró vizes palackkal vagy melegítőpárnával. „A véráramlás fokozásával kell odaszállítania a hőt – magyarázza dr. Young. – Ha a véráramlás korlátozott, a vér nem jut el oda, ahová a hőt szeretné eljuttatni, és emiatt megégeti a bőrét.” Inkább hordjon laza gyapjúzoknit, hogy felmelegítse a lábát.
Méresse meg a vérnyomását és a koleszterinszintjét!
„Ha időszakos sántítástól szenved, ki kell vizsgáltatnia magát, hogy nincs-e magas vérnyomása vagy hiperkoleszterinémiája – figyelmeztet dr. Young. – Ezek fontos kockázati tényezők, amelyek a fennálló betegség súlyosságát jelentősen fokozzák. Nagyon fontos, hogy ezt a két betegséget rendszeresen ellenőrizzék.”
Menjen el a kardiológiára!
„Ha időszakos sántítástól szenved és meg nem volt kardiológusnál, kérjen egy kivizsgálást” – figyelmeztet dr. Ginsburg. Az ok a statisztikák ismeretében nyilvánvaló. A perifériás érbetegségben szenvedők 75-80 százalékánál fordul elő koszorúérbetegség. Az átmeneti sántítás a perifériás érbetegség egyik tünete.
„Ha a betegnél a lábban a keringés hiányának a tüneteit észleljük – mondja dr. Ginsburg -, nagy a valószínűsége, hogy már a szívben vagy a vért az agyhoz vezető nyaki ütőerekben is kialakult az elzáródás. Ezért nagyon fontos, hogy ne csak az ereket érintő betegséget vizsgáljuk ki, hanem azokat a szerveket is, amelyeket ezek az erek táplálnak.”
Kapcsolódó cikkek
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.