• immunrendszer
• mandula
• nyirok

A szervezet természetes védőbástyája: az immunrendszer

Mi lehet az oka, hogy míg egyeseknek látszólag végtelen mennyiségű energiájuk van, mások alig tudnak reggel ki­kászálódni az ágyból? Van, aki egész télen képtelen kilábalni a náthából, mialatt mások kint szánkóznak és korcsolyáznak egyetlen szipogás nélkül.

Vajon ez csak szerencse kérdése? Netalán a jó géneké?

A választ részben bizonyára a genetika adja meg. De ma már a génekben hor­dozott tulajdonságok sem jelentik feltétlenül azt, hogy a sorsunk „áldozatává” kell válnunk. A modern orvostudománynak köszönhetően megállapítható, hogy a családban milyen betegségek kialakulásával kell számolni, így határozott lépéseket tehetünk a rendellenességek elkerülése vagy hatásuk csökkentése érdekében. Mindez olykor egészen hétköznapi dolgokat – bizonyos ételek vagy ártalmas anyagok kerülését, rendszeres szűrővizsgálatokat – jelent.

A genetikai kockázati tényezők adottak, ugyanakkor az egészség megóvása sok szempontból kinek-kinek a saját kezében van. A jó közérzet eléréséhez szük­séges eszközökkel mindenki rendelkezik. Az immunrendszer természetes vé­delmet nyújt a baktériumok, vírusok és más betolakodók ellen.

Kiegyensúlyozott étrend, testmozgás, stresszcsökkentés, lelki harmónia, pozitívumokra koncentrálás – ezek mind-mind segítenek. Ilyen egyszerű. Ebből következik, hogy az immunrendszer erősítésével lehet leginkább tenni az egészségért.

Ennek a cikksorozatnak a fő üzenete, hogy az ember igenis át tudja venni az irá­nyítást a saját egészsége felett. Az apró életmódbeli változtatásoknak kulcsszerepe lehet az élet minőségében és akár a hosszában is. A szakértők szerint sohasem túl késő erősíteni az immunrendszert.

A génjeit senki nem válogathatja meg, de életmódját ala­kíthatja úgy, hogy az a lehető legnagyobb mértékben az egészségét szolgálja.

Vegye át az irányítást az egészsége felett

Az immunrendszer működési mechanizmusa hasonlít egy hadseregére. Képzelje el, hogy sejtjei katonák, akik felfegyverkeznek a csatára. Védekezni és támadást indítani is képesek a behatoló baktériumok és vírusok ellen. Az immunrendszer tulajdonképpen egy nagy erejű védelmi rendszer, amely egyaránt megóvhat minket a leghétköznapibb náthától, de a legvégzetesebb ráktól is. Egy tökéletesen időzített kivételes katonai gépezet, amelyben sejtek milliárdjai mozognak és dol­goznak összehangoltan a test különböző részein, egymással együttműködve és kommunikálva.

Az immunrendszer – elképesztő hatékonysága ellenére – olykor támogatásra szorul

Ebből a cikksorozatból megtudhatja, hogyan erősítheti meg a védelmi vona­lakat a húsz legjobb immunerősítővel, és mi az a tíz immunkárosító, amelyeket kerülni kell. Gondolta volna, hogy már azzal is sokat tehet az egészségéért, ha a parkoló legtávolabbi részén teszi le az autóját, vagy a munkahelyén – amikor csak lehet – a lift helyett a lép­csőt használja?

A következő oldalakon egyszerű stratégiákkal, a legfontosabb táplálékkiegé­szítőkkel, a legígéretesebb stresszoldó technikákkal, valamint az általános egész­ségi állapotot és immunitást erősítő kitűnő gyakorlatokkal ismerkedhet meg, ame­lyek a hosszú élet zálogai. Amennyiben egészségi problémái adódnának – influenza vagy tüdőgyulladás dönti le a lábáról, nemi úton terjedő betegséget kap el, vagy krónikus fáradtságot tapasztal – tájékozódhat arról, miként működjön együtt az immunrendszerével, hogy szervezete a lehető legjobban használhassa belső gyógyítóképességét, és Ön újra jól érezhesse magát.

Időnként sajnos „porszem kerül a gépezetbe”

Az immunrendszer megzava­rodik, és megtámadja saját magát. Ebből a kötetből azt is megtanulhatja, hogyan gondoskodjon magáról és családjáról, ha autoimmun betegséggel, például inzu­linfüggő cukorbetegséggel, reumatoid artritisszel, lupusszal vagy szklerózis multiplexszel kell szembenéznie.

A jól működő immunrendszer

Még immunológiai hátterű betegség esetén is számtalan lehetőség kínálkozik a belső védelmi mechanizmus működésének javítására. Ha szeretné megtudni, mit kell tennie azért, hogy immunrendszere megerősödjön, érdemes áttanulmá­nyoznia ezt a cikksorozatot.

Nem unalmas, utasításokból álló tervet tár az olvasó elé, hanem ötleteket ad, amelyeket hétköznapjaiba beépítve megteremtheti az egész­séges élet alapjait maga és családja számára. Dr. Keith Berndtson, az Illinois ál­lambeli Chicago és Glenview Integratív Ellátóközpontjainak orvos igazgatója út­mutatásai alapján felfedezheti, hogy immunrendszere segítségével miképpen élhet hosszú és egészséges életet.

A rejtett fegyver

Talán furcsának találja, hogy a mogyoró vaj az immunerősítők listájának élén áll. A fogyókúrás könyvek éveken át azt tanácsolták, hogy magas zsírtartalma miatt mindenki kerülje ezt a finomságot. Minden bizonnyal örülni fog a hírnek, hogy a mogyorófélék és más olajos magvak tele vannak egészséges zsírokkal, például esszenciális zsírsavakkal, amelyek valójában segítik a sejtek működését. Ez a cikksorozat rávilágít arra, hogy immunrendszere védelme érde­kében miért hasznos beépíteni az esszenciális zsírsavakat és számos más ízletes táp­anyagot az étrendbe.

Nem csoda, hogy a legtöbb ember képtelen szigorúan betartani egy-egy di­étát!

Az érzelmi kapcsolat

Immunrendszere működését nem csak az étrend befolyásolja. Egy viszonylag új tudományterület, a pszicho-neuro-immunológia azt vizsgálja, hogyan kapcso­lódik össze test és lélek. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a gondolatok, az érzelmek és az immunrendszer szétválaszthatatlanul összefonódnak. Ez azt jelenti, hogy például a fáradtság, a stresszes állapot vagy a depresszió megterheli az im­munrendszert. Olyan hormonok termelődnek, amelyek gátolják az immunsejtek működését, így azok nem tudják legyőzni a baktériumokat és vírusokat – ennek pedig egyenes következménye a betegség.

Mi az a titokzatos védelem?

Biztosan ismer olyan családot, ahol az egyik gyerek lépten-nyomon elkap valamit, míg a testvérei megfázni is ritkán szoktak. Még­hozzá úgy, hogy egy szobában alszanak, ugyanazt eszik, és ugyanabba az iskolába járnak. Sokszor a helyzet nem változik az illető felnőttkorában sem: jóval több­ször beteg, mint a hozzátartozói.

Miért van az, hogy egyesek sebezhetőbbek, ho­lott a kórokozók támadásainak mindenki ki van téve?

Mindannyian elvágjuk néha a kezünket éles tárgyakkal, megpuszilunk embereket, akik influenzavírust hordoznak, megérintünk felületeket, amelyeket mikrobák borítanak. Mégis csupán néhányan fertőződnek meg, kapják el az influenzát, betegszenek le.

Ha rendeltetésszerűen funkcionálnak, ezek a részegységek védelmet nyújtanak a fertőző mikroorganizmusok mindennapos bombázásai közepette. Sőt ezeket a támadásokat az ember általában észre sem veszi, mert immunrendszere annyira automatizált és hatékony.

A szervezet védőbástyái

1. Az első védelmi vonalat a természetes immunitás, a velünk született immunitás jelenti. A katonai hasonlatnál maradva ez lenne a tengerészet vagy a parti őrség. Idetar­tozik a bőr, a nyálkahártya, a gyulladásos reakciók és a toxikus vegyületeket tar­talmazó váladékok, amelyek elpusztítják a betolakodó mikroorganizmusokat. A haderőnek ez a része leggyakrabban baktériumokkal és vírusokkal találkozik.
2. Az adaptív vagy szerzett immunitás a második védelmi vonal, amely az idegen anyagokkal (antigénekkel) való találkozás során alakul ki. Ez leginkább jól szervezett nemzeti hadseregre hasonlít. A szerzett immunitás a mikrobák inváziójára úgy reagál, hogy a fehérvérsejtek csapataiból harcoló sejteket képez ki, és fel­fegyverezve küldi őket csatába a mikroorganizmusok ellen. Az immunrend­szernek ez a része a válaszreakció során alkalmazkodik a konkrét támadóhoz. A folyamat igen összetett, ezért az adaptív immunitás általában lassabban, napok, hetek alatt fejti ki hatását.
3. A harmadik védőbástya a nyirokrendszer, amely folyamatosan dolgozva kiszűri a baktériumokat, a kóros sejteket és más idegen elemeket a nyirokból. Hadászati szempontból ez tölti be a polgári védelem szerepét.

A szervezet alapvető védelmi mechanizmusainak áttekintése után azoknak a részelemeknek az ismertetése következik, amelyek felépítik ezeket az általános rendszereket. Jöjjön először a természetes immunitás.

Miből áll össze a természetes immunitás?

A velünk született fizikai és kémiai védelmi vonalak folyamatosan működő, automatikus védekezést biztosítanak.

Bőr. Ha ép, azaz nincs berepedve vagy megkarcolva, a bőr valószínűleg a leg­hatékonyabb fegyver az idegen mikroorganizmusok ellen. A bőr nyújtotta ol­talmat különböző mirigyek váladékai fokozzák, amelyek a baktériumokra nézve mérgező vegyületeket tartalmaznak.

Szem. A könny szó szerint kimossa a mikrobákat, ezenfelül baktériumölő enzim található benne.

Száj. A nyál szintén képes elpusztítani egyes baktériumokat.

Orr. Az orr nyálkával borított szőrszálai segítenek csapdába ejteni a porsze­mekkel bejutó mikroorganizmusokat, amelyek a tüsszentés során távoznak.

Légutak. A tüdőhöz vezető légutakat borító sejtek ragadós váladékot ter­melnek, amely „elfogja” a betolakodó mikrobákat. Ezután a sejtek apró nyúlvá­nyai, csillói az idegen anyagokat a tüdőből kifelé, felfelé hajtják a torokba, ahonnan köhögéssel távolítjuk el őket. Ez megakadályozza, hogy a kórokozók a tüdőbe jussanak, ahol a meleg, nedves környezetben elszaporodnának.

Gyomor és belek. A gyomorsav és a gyomorban lévő enzimek el tudják pusz­títani a bélrendszerbe bejutó mikroorganizmusok többségét. A belek továbbá olyan hasznos baktériumoknak nyújtanak otthont, amelyek kiszorítják a betola­kodó mikrobákat.

Ivar- és húgyutak. Itt szintén élnek a veszélyes baktériumokkal versengő és azok számát csökkentő jótékony baktériumok. Ráadásul a hüvelyváladék álta­lában erősen savas – ez megvédi a női ivarutakat a mikroorganizmusoktól.

Természetes ölősejtek. Az „őrszemek” funkcióját töltik be. Még az előtt képesek megsemmisíteni a fertőzött sejteket és a ráksejteket, mielőtt az adaptív immunrendszer értesülne róluk. Ezek a sejtek a fehérvérsejtek (limfociták) közé tartoznak. Testszerte megtalálhatók, és bármilyen gyanús sejt ellen támadást in­díthatnak, mivel bizonyos idegen anyagokat felismernek az abnormális sejtek fe­lületén. Egy ország védelmi rendszerében ők lennének a titkos ügynökök.

A gyulladásos válasz. A gyulladás védekezőreakció, amely általában a sérülés helyszínén fejti ki tevékenységét, hasonlóan egy település polgárőrségéhez. Akkor aktiválódik, ha a szervezet megsérül, például izomszakadás történik, túlzott ter­helésnek vagyunk kitéve, elhasználódik egy ízület, megvágjuk vagy megégetjük magunkat. A gyulladásos válasz megakadályozza, hogy a mikrobák a sérülés helyéről továbbterjedjenek, ezenkívül eltakarítja a sejttörmeléket és a mikrobákat, hogy a helyreállító folyamatok beindulhassanak.

A sérült szövet gyulladásos vegyületeket bocsát ki, amelyek felfegyverzett fe­hérvérsejteket, fagocitákat vonzanak a területre. Egy órán belül a fagociták meg­jelennek a sérülés helyszínén, és bekebelezik az elpusztult szöveti sejteket, bak­tériumokat, valamint toxinokat. így kezdődik meg a gyógyulás folyamata.

Genny. Ha a sérülés során komoly fertőzés következik be, sűrű váladék, genny gyűlhet fel. Ez elpusztult és élő fagocitákból, baktériumokból, valamint el­halt szöveti sejtek keverékéből áll. Ha a gyulladásos folyamat nem tisztítja ki a sé­rülés helyét, a felgyülemlett genny tályoggá alakulhat, amelyet le kell csapolni ahhoz, hogy elinduljon a gyógyulás.

Komplementrendszer. Ez a fehérjecsoport folyamatosan kering a vérben. Bak­tériumok vagy gombák jelenlétében aktiválódva olyan vegyületeket szabadít fel, amelyek segítik, kiegészítik, vagyis „komplementálják” a gyulladásos választ – innen kapta a csoport a nevét is.

Gyermekkori immunitás

A csecsemőket a velük született természetes védelmi vonalak oltalmazzák, valamint azok az antitestek és más védőfehérjék, amelyek a születés előtt az anya vérén keresztül, majd pedig az anyatejjel adódnak át. Ezek biztosítanak bizonyos fokú védelmet addig, amíg az egyes mikroorganizmusok ellen ki nem alakulnak a saját antitestek. Ebből adódóan nem meglepő, hogy az újabb kutatások fé­nyében az anyatejes táplálás előnyösebb a tápszeresnél.

Mialatt adaptív immunrendszere aktiválódik a kórokozók legyőzésére, a gyerek (vagy felnőtt) súlyos betegségeken eshet át, s akár meg is halhat. Régen sokan nagyon fiatalon életüket vesztették hétköznapi fertőző betegségekben.

Egy mai embernek sokkal jobbak az esélyei a súlyos betegségek elkerülésére

A megfelelő táplálkozás megerősíti a fiatalok immunrendszerét (akárcsak az idősebbekét), a tiszta ivóvíz és a jobb higiéniai viszonyok pedig számos súlyos betegség, például a kolera és a hastífusz forrását szüntetik meg. A régebben gya­kori és akár halálos kimenetelű gyermekbetegségek – például a kanyaró, a sza­márköhögés, a gyermekbénulás, a torokgyík, a mumpsz vagy a bárányhimlő

Adaptív immunitás

Ha az adaptív immunitás egyszer akcióba lendül, felerősíti a gyulladásos választ. Ám a legfontosabb, hogy ez a rendszer antitestek és gyilkos fehérvérsejtek egész seregeit mozgósítja a betolakodók elpusztítására, ússzanak azok akár a vérben és a nyirokban, vagy rejtőzzenek a szöveti sejtekben.

A fehérvérsejtek ezután „harcosokká” alakulnak, amelyek képesek megtalálni és megölni az azonosított betolakodót. A harcoló fehérvérsejteknek két típusa van; nevük első betűje eredetükre utal.

B-limfociták. A csontvelőben fejlődő B-limfociták a vérben keringő fehér­vérsejteknek körülbelül 10 százalékát teszik ki.

T-limfociták. A csecsemőmirigyben (thymus) fejlődnek. (Ez a kis, szegycsont alatti mirigy az immunrendszer része.) A limfociták mintegy 80 százaléka T-sejt.

Amikor megtámadják a betolakodó mikroorganizmusokat, a B- és a T-sejtek különböző, bár időnként egymást átfedő feladatokat látnak el. A T-limfociták a szervezetbe jutott kórokozókra vadásznak, és bekebelezik, majd a sejtplazmá­jukban raktározott enzimekkel felbontják az idegen anyagokat. A B-sejtek nem közvetlenül vesznek részt a harcban, hanem ellenanyagok (antitestek, immun­globulinok) tömegeit termelik. Az antitestek segítenek az immunsejteknek az an­tigének bekebelezésében, semlegesítik a baktériumok által termelt mérgező anya­gokat, és közvetlenül is támadják a baktériumokat, vírusokat.

A T-limfociták több típusra oszthatók, főleg funkcionális tulajdonságaik alapján. Beszélhetünk többek között segítő-, ölő-, memória- és gátló sejtekről.

B-sejtek: az antitestek előállítói

A B-sejtek számos baktériumtípus, továbbá egyes vírusok és paraziták ellen ké­pesek harcolni. Bár időbe telik, mire a B-sejtek betolakodóként azonosítanak egy-egy mikrobát, ha ez megtörténik, antitesteket termelnek. Ezek nagy mennyiségben a vérbe, valamint a nyirokba kerülnek (a nyirokrendszerről később bő­vebben lesz szó), és kezdetét veszi a mikroorganizmusok utáni vadászat. Az antitestek hatástalanítják az ellenséget, vagy elpusztítandóként „jelölik meg” más fe­hérvérsejttípusok számára.

A védőoltások ezeknek a B-sejteknek a működési mechanizmusára építenek. Arra késztetik a B-sejtekét, hogy antitesteket (immunglobulinokat) termeljenek. Ezek tartós immunitást alakítanak ki azzal a kórokozóval – például a poliovírussal – szemben, amelyből az oltóvakcinát készítették.

A legtöbb oltóanyagot a teljes mikroorganizmusból vagy annak egy részéből állítják elő. Elkerülendő, hogy a vakcina betegséget okozzon, a mikroorganiz­musokat gyengített vagy elölt formában alkalmazzák. Ám ettől még idegenként ismerik fel őket a B-sejtek, és antitesteket termelnek ellenük.

Ha később ugyanazzal a kórokozóval találja szembe magát a szervezet, a memóriasejtek gyorsan elkezdik termelni az ellenséget legyőző antitesteket. A szerzett immunitás – akár természetes módon, magukkal a mikrobákkal érintkezve jelenik meg, akár mesterséges úton, védőoltásokkal – sokáig, gyakran egy egész életen át megmarad.

A memóriasejtek által elindított másodlagos immunválasz valójában gyor­sabb, hatékonyabb és jóval hosszabb ideig tart, mint az eredeti válasz. Az im­munrendszer ugyanis ekkorra már felkészült arra, hogy az adott mikrobákat megtámadja.

Ez azt jelenti, hogy nem igazán hatékonyak a sejtek belsejében rejtőző kórokozókkal, így mondjuk a tuberkulózist okozó baktériumokkal szemben – ezek száma zavartalanul több ezerszeresére tud nőni a sejtekben.

A segítő és az ölő T-sejtek: támadásra kiképezve

A segítő T-sejtek (más néven CD4+ T-sejtek, azaz CD4 pozitív T-limfociták) az adaptív immunitás tábornokai. Parancsokat osztanak az összes többi fehérvér­sejtnek, továbbá figyelmeztetik az immunrendszer más sejtjeit, hogy fel kell venni a harcot valamilyen fertőzéssel szemben. A részvételükkel zajló reakciót sejtes im­munválasznak hívják.

A segítő T-sejtek serkentik a B-sejtek osztódását és antitesttermelését. Kémiai jelátvivő molekulákat, citokineket is használnak, hogy más, általánosabb immunreakciókat serkentsenek. Nélkülük a szervezet nem képes hatékony immunválaszra. Ha a CD4+ T-sejtek száma alacsony a vérben, az azt jelenti, hogy az immunrendszer már nem képes a megkívánt hatásfokkal működni. (Ezzel a problémával küzdenek az AIDS-betegek.)

Ám nem minden feladatot a segítő T-sejtek végeznek el, az ölő T-sejtekre is kemény munka vár. A CD8+ T-sejtekként is ismert ölősejtek az egyetlen limfocita típusok, amelyek közvetlenül képesek elpusztítani más sejteket.

Az ölő T-sejtek a vérben keringenek

A nyirokszervekben járőrözve olyan ellenségek után kutatnak, amelyek megsemmisítésére szakosodtak. A sejteket megszálló kórokozókból egyes antigéntermészetű anyagok megjelennek a meg­támadott sejtek felszínén. Jelenlétük riadóztatja az arra járó T-sejteket, amelyek likvidálják a kórokozóknak menedéket nyújtó sejteket. Ez igen komoly lépésnek tekinthető a betegség leküzdésében.

„Az őssejtek fő célpontjai a vírusfertőzött sejtek, de megtámadnak szöveti sej­teket is, amelyeket bizonyos sejten belüli baktériumok (például a tuberkulózis baktériuma) vagy paraziták fertőznek meg. Nem kímélik a ráksejteket és az idegen sejteket sem. Utóbbiak vérátömlesztéssel vagy szervátültetéssel is beke­rülhetnek a szervezetbe” – sorolja Elaine Marieb, az amerikai Humánanatómiai és Élettani Társaság tagja, több tankönyv szerzője.

Amikor a fertőzést vagy a betegséget sikerült legyőzni, egy újabb limfocita-típus, a szuppresszor T-sejtek lelassítják vagy megállítják a B-sejtek és T-sejtek működését – visszahívják őket a harcmezőről.

A nyirokrendszer

A nyirokrendszert tekinthetjük a szervezet saját szűrőrendszerének, amely kiros­tálja és elpusztítja a baktériumokat, a kóros sejteket és más idegen testeket. Ennek a rendszernek a két fő része a nyirok és a nyirokcsomók.

Nyirok. A szervezet szöveteit folyamatosan átmossa a nyirok, amely a vére­rekből szivárog a szövetekbe. Eközben összegyűjti a sejttörmeléket és a kismé­retű, nemkívánatos részecskéket, például a baktériumokat. Ennek a folyadéknak a nagy része ismét belép a vérkeringésbe a kapillárisok falán át, hogy fenntartsa a normális vértérfogatot. A maradék a még porózusabb nyirokerekbe folyik, és a nyirokvezetékeken át visszaáramlik a szívbe.

Nyirokcsomók. A nyirok lassan áthalad a nyirokcsomókon (más néven nyi­rokmirigyeken), amelyek úgy sorakoznak a nyirokvezetékek mentén, mint a gyöngyök a gyöngysoron. A nyirokcsomókban makrofágok (lásd a következő bekezdéseket), T-sejtek és B-sejtek is helyet kapnak.

A nyirokcsomókban számos makrofág is van. Ezek nagyméretű sejtek, ame­lyek bekebelezik a szövettörmeléket, a kórokozókat és bármi mást, ami szükség­telen a szervezet számára. Azáltal, hogy a makrofágok megszabadítják ezektől a nyirkot, eltávolítják a vérkeringésből.

A nyirokcsomók testszerte megtalálhatók, ebből adódóan a B- és a T-sejtek is mindenütt ott gyülekeznek, készen arra, hogy mozgósítsák őket a mikrobák ellen.

A nyirok tisztítása a nyirokcsomók fontos immunfunkciója

A nyirokhajszál­erek normálisan porózusak, így fehérjetermészetű anyagok bejuthatnak rajta. Amikor azonban valamelyik szövetben gyulladás alakul ki, a nyirokhajszálerek még porózusabbakká válnak, lehetővé téve, hogy nagyobb részecskék, például baktériumok, vírusok és ráksejtek is a nyirokvezetékekbe kerüljenek. Bár elő­fordul, hogy a fertőző organizmusok a szervezet más részeibe is elvándorolnak a nyirokrendszer útján, ezt a veszélyt a nyirokcsomók szűrőként való működése jelentősen csökkenti.

Miközben a nyirokcsomók keményen küzdenek, hogy megakadályozzák egy fertőzés tovaterjedését, látványosan megduzzadnak és érzékennyé válnak. Időn­ként a nyirokvezetékek maguk is begyulladnak, és a gyulladás finom vörös vo­nalakként láthatóvá válik többek között a kar belső oldalán.

A nyirokcsomók vizsgálata rák esetén

A nyirokcsomók vizsgálata a rákos betegeknél igen fontos annak megállapí­tása érdekében, hogy a rák továbbterjedt-e. A ráksejtek mozgásának nyomon kö­vetése életeket menthet meg, emellett segít meghatározni a legmegfelelőbb ke­zelést.

Keith Berndtson, az Illinois állambeli Chicago és Glenview Integratív Ellátóközpontjainak orvos igazgatója szerint a ráksejtek a nyirokvezetékeken át előszeretettel vándorolnak a szervezet más részén lévő nyirokcsomókba. Ezért be­vett gyakorlat a rákos daganathoz legközelebb eső nyirokcsomók eltávolítása és az irányú vizsgálatuk, hogy tartalmaznak-e rosszindulatú sejteket. Amennyiben igen, a teljesen helyi kezelés (daganat és nyirokcsomók eltávolítása) helyett helyi és szisztémás, azaz az egész testet érintő rákellenes terápiát (kemoterápiát és su­gárkezelést) kell alkalmazni.

Miután a rákos nyirokcsomókat eltávolították, a nyirok felgyűlhet azokban a szövetekben, amelyekből egyébként ezekbe a csomókba szivárogna, helyi duz­zanat kialakulását eredményezve. „Ám úgy tűnik, hogy ez nem befolyásolja az immunrendszer általános teljesítményét” – állítja dr. Berndtson.

Nyirokkeringés

A nyirokrendszernek nincs egy olyan központi „pumpája”, mint a vérkeringésnek a szív. A nyirok nagyon lassan áramlik; az izmok mozgása, a légzést kísérő mell­kasi nyomásváltozások és a közeli artériák pulzusa mozgatja finoman. Ezenkívül a nagyobb nyirokerek falában húzódó simaizmok is támogatják a fo­lyadék haladását.

A nyirokerekhez legközelebb eső izmok mozgása is fontos szerepet játszik a nyirok továbbításában. Nagyfokú aktivitásnál a nyirok ütemesebben áramlik, és gyorsabban visszatér a vérkeringésbe, fenntartva a vértérfogatot. Ugyanakkor, ha a szervezet egy részén súlyos fertőzés van jelen, hasznos lehet az érintett terü­letet rögzíteni (például a gyulladásos végtagot nyugalomba helyezni). így ugyanis a kisebb izommunka révén renyhébbé válik a beteg területen a nyirokkeringés, ezzel kevesebb káros anyag jut a fertőzött területről a nyirokkeringésen keresztül a vérkeringésbe.

A nyirokrendszer más szervei

A nyirkot megszűrő nyirokcsomókon felül néhány más szerv is nyirokszövetből épül fel, és védelmet jelent a betegségekkel szemben.

Lép. Ennek a szervnek az a feladata, hogy megtisztítsa a vért. A vér egy nagy artérián keresztül érkezik a lépbe, amely a belsejében kisebb erekre ágazik szét. Az ökölnyi, szivacsos, sötétvörös lép a hasüreg bal oldalán található, közvetlenül az alsó bordák mögött.

Amellett, hogy kiszűri az elhasználódott és tönkrement vörösvértesteket, a lép tisztító fagocitákat is tartalmaz, amelyek az idegen anyagok és a sejttörmelék be­kebelezésével részt vesznek a fertőzés legyőzésében. Ezenkívül nagy számban ta­lálhatók itt limfociták és antitestek is, amelyek folyamatosan kutatnak a betola­kodó kórokozók után.

Csecsemőmirigy (thymus). A csecsemőmirigy a szegycsont mögött helyez­kedik el, a mellkas felső részén. Fő feladata, hogy a fehérvérsejteket átalakítsa a megfelelő T-sejt-típusokká, amelyek képesek megtámadni egy-egy kórokozót. A csecsemőmirigy a csecsemő- és a serdülőkor között a legaktívabb, ezután zsu­gorodni kezd.

Mandulák. A torok bejárata körül a nyirokszövet kis, ovális csomókból álló gyűrűt alkot. Ezek közül a mandulákat a legkönnyebb észrevenni. A mandulák baktériumfertőzés esetén megfájdulnak, kivörösödnek és megduzzadnak, azaz mandulagyulladás (tonsillitis) alakul ki.

A mandulák feladata, hogy csapdába ejtsék és elpusztítsák a kórokozókat. így nyújtanak védelmet számos baktériummal szemben, amelyeket belélegeznénk vagy lenyelnénk.

Az antibiotikumok elterjedése előtt gyermekkorban gyakran eltávolították a mandulákat. Erre leginkább sorozatos mandulagyulladás esetén került sor. Ma is elvégzik a beavatkozást, ha a fertőzés sűrűn fellép, és súlyos tünetekkel jár. Minden alkalommal ugyanis, amikor a mandulák begyulladnak, hegszövet kelet­kezik a felszínükön.

Az immunrendszer három védelmi vonala és a köztük lévő bonyolult kap­csolat igen összetett mechanizmust alkot. Az immunrendszer, feltéve, hogy jól működik, képes legyőzni azokat a betegségeket és fertőzéseket, amelyek táma­dásáról általában nem is szerzünk tudomást. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy ha valakinek erős az immunrendszere, akkor ő maga is egészséges.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.