Hogyan alakul ki és kezelhető csontritkulás nőknél?
A csontritkulás (osteoporosis, vagyis a csontok porózussága) hormonális eredetű vázrendszeri probléma, amely a nők esetében általában a csuklót, a gerincet és a csípőt érinti a menopauza után.
A csontritkulás törékennyé teszi a csontokat és növeli a törések kockázatát; gyakran csak csonttörés után diagnosztizálják.
Hogyan alakul ki a csontritkulás? Már gyermekkorban kezdődhet a betegség
A csontok porcszövetből fejlődnek ki. Már az embrionális fejlődés korai szakaszától az anya étrendjéből származó kalci-um erősíti őket. E folyamat során egyre több porcszövet keletkezik, majd ez épül át később csonttá. A csontok ereje gyermekkorban alakul ki az egészséges életmód, a kalciumban és a kalcium felszívódását segítő D-vitaminban gazdag, változatos étrend és a csontok növekedését serkentő, testsúlyterheléssel járó rendszeres mozgás segítségével.
Az életmód, a hormonháztartás és a testsúly is szerepet játszik a csontritkulás kialakulásában
A csontszövet – a többi szövethez hasonlóan – életünk során folyamatosan leépül és pótlódik, majd újra leépül és pótlódik; ezt a folyamatot nőkben az ösztrogén és a progeszteron szintje befolyásolja. Húszas, harmincas éveinkben az építés és bontás egyensúlya jellemző; a csonttömeg ekkor éri el a maximumát, amely függ a hormonszintektől, egészségi állapotunktól, génjeinktől és attól, hogy iszunk és dohányzunk-e. Sok, csontritkulásban szenvedő nő csonttömege sohasem érte el az optimális mennyiséget, aminek oka általában az ösztrogén-és a kalciumhiány. A kalcium rendkívül fontos ásványi anyag, amely elengedhetetlen a szív, az idegek és az izmok működéséhez, és ha ezek nem kapnak elegendő kalciumot, az a csontokból oldódik ki a vérbe.
Harmincöt éves kortól kezdve a csontlebontási folyamat túlsúlya miatt csökkenni kezd a csontok ásványianyag-tartalma, ami az öregedés természetes velejárója. A legnagyobb veszteség a menopauza utáni első öt évben következik be.
Kit veszélyeztet a betegség? A változókor fokozott kockázattal jár!
A csontritkulás a csontátépülés során bekövetkező fokozott csontvesztés miatt jelentkezik a menopauzán már átesett nőkben; azokban, akiknél a menopauza az átlagosnál korábban zajlott le; akiknek eltávolították a méhét és mindkét petefészkét, vagy hosszú időn keresztül alacsony volt az ösztrogénszintjük. A csontritkulásra való fogékonyságot a következők növelhetik még.
- Elégtelen csontkeletkezés
Ez a legfontosabb kockázati tényező. Ha eleve nem volt elegendő csontállomány, a csontritkulás hatásai az átlagosnál jóval korábban mutatkoznak. A túl kevés új csontszövet keletkezésében bármelyik rizikófaktornak szerepe lehet.
- Családi hajlam
Egyesekben genetikai tényezők miatt az átlagosnál kevesebb csont keletkezik.
- Hormonhiány
Az ösztrogénszintet csökkentő bármely betegség (például az anorexia nervosa vagy a testedzés kiváltotta amenorrhoea) felgyorsítja a csonttömeg csökkenését. Ha nem megfelelő táplálkozás miatt kalcium- vagy D-vitamin-hiány alakul ki, kevesebb csont újul meg; a hiány kompenzálására több kalcium oldódik ki a csontból a vérbe.
- Ülő életmód
A testmozgás hiánya felgyorsíthatja a csontszövet leépülését. A rendszeres mozgás és a repetitív tornagyakorlatok elősegítik a csontállomány gyarapodását.
- Kis termet
A karcsú nőknek eleve kisebb a csontállományuk, így annak csökkenése hamarabb nyilvánvalóvá válhat. Náluk nagyobb a törések kockázata is.
- Dohányzás
A dohányzás növeli a csontritkulás kockázatát.
Hogyan kezelhető a csontritkulás?
- A kalciumbevitel növelése
- D-vitamin
- Testsúlyterheléssel járó gyakorlatok
- A dohányzás abbahagyása, kevesebb alkohol
- Fogyasszunk több, kalciumban gazdag ételt, például tejet, tojást, sajtot, kenyeret, zöld leveles zöldséget, nem filézett halkonzervet (szardínia, lazac), mandulát és mogyorót. Ha nem tudunk megfelelő mennyiségű, kalciumban gazdag táplálékot fogyasztani, szedhetünk naponta maximum 1500 mg kalciumot táplálékkiegészítő formájában is.
- A D-vitamin a vörös húsokban, a májban, az olajos halakban, a zsíros vagy félzsíros tejben, a margarinban, a vajban és a tojássárgájában található, de szervezetünk is előállítja a bőrt érő napfény hatására. Ajánlatos továbbá naponta maximum 800 NE D-vitamint szedni.
- A rendszeres, repetitív gyakorlatokat tartalmazó testedzés, amely testsúlyterheléssel jár, segíti a csontépülés folyamatát. Élénk, húsz-harminc perces gyaloglás hetente két-három-szor elegendő lehet. Bizonyos esetekben az intenzív testmozgás kerülendő.
- A dohányzók és az alkoholisták esetében nagyobb a csontritkulás és számos más betegség kialakulásának veszélye.
- Túlzott alkoholfogyasztás
A rendszeres, napi két pohárnál több alkoholos ital elfogyasztása növeli a csontritkulás kockázatát, mivel az alkohol megtámadja a csontszövetet kialakító sejteket, és gátolja a kalcium felszívódását.
- Túlzott koffeinfogyasztás
A napi három csészényinél több koffeintartalmú ital (például kávé, tea és kóla) rendszeres fogyasztása növelheti a csontritkulás kialakulásának veszélyét. A megfelelő kalciumbevitel segíthet.
- Vényköteles gyógyszerek
Számos gyógyszer tartós szedése csontritkulást okozhat. Ezek közé tartozik a tiroxin, a görcsoldók, az alumíniumot tartalmazó gyomorsavmegkötők, a metotrexát (amelyet rák, immunbetegségek és arthritis kezelésére alkalmaznak), a heparin (véralvadásgátló), a kolesztiramin (koleszterinszint-csökkentő szer) és egyes glükokortikoidok, például a korti-zon és a metilprednizolon, amelyeket osteoarthritis, rheumatoid arthritis, asztma, sclerosis multiplex és krónikus bőrbetegségek kezelésére használnak.
- Bizonyos betegségek
Csontveszteséget két betegség is okozhat: a Cushing-szindróma, amelyben a mellékvesekéreg túlzott aktivitása miatt túl sok glüko-kortikoid termelődik, és a mellékpajzsmirigy-túlműködés. A parathormon részt vesz a kalciumszint szabályozásában, és ha nem termelődik elegendő, a kalcium kioldódik a csontszövetből. Pajzsmirigybetegségek és az elégtelen felszívódás szintén befolyásolhatja a csontállomány mennyiségét.
Milyen vizsgálattal diagnosztizálható a csontritkulás? A módszer teljesen fájdalommentes!
A csont ásványianyag-tartalmát kettős energiájú röntgensugár-elnyelődési módszerrel lehet mérni. A vizsgálat során teljesen felöltözve kell feküdni a vizsgálóasztalon körülbelül tizenöt percig, miközben egy kis energiájú röntgenszkenner végigpásztázza gerincünket, csípőnket és csuklónkat. A csontsűrűségmérő az alapján számítja ki a csont sűrűségét, hogy az mennyi sugárzást nyel el, illetve mennyi halad át rajta.
Becslések szerint az idősebb, combnyaktörést szenvedett nők körülbelül 20 százaléka belehal a szövődményekbe, a túlélők fele pedig mozgássérültté válik.
Csontjaink ásványianyag-tartalmát ezzel a röntgenkészülékkel lehet mérni. A vizsgálat néhány percig tart. Az eredményeket számítógép rögzíti az elemzést végző orvos számára.
Az eredményeket a WHO osztályozása alapján értékelik, összehasonlítva a mért BMD-értéket egy fiatal nő csontszövetére jellemző átlagértékkel. Ebben a rendszerben -1 és -2,5 közötti BMD-érték esetén csonthiányról (osteopenia), -2,5-nél alacsonyabb értékek esetén pedig csontritkulásról (osteoporosis) beszélünk. Ezek az értékek különösen azokra a nőkre érvényesek, akik éppen a menopauza időszakában vannak, illetve akiknél petefészek-rendellenesség vagy az ösztrogénszintet csökkentő betegségek miatt (mindkét betegségcsoport ösztro-génhiányt okoz) korai menopauza következett be.
A DEXA-vizsgálat ötvenéves kor fölötti nők számára javasolt, illetve bármely életkorban elvégezhető anyagcsereeredetű csontbetegség gyanúja esetén. A hatvanöt éves kor feletti nők rendszeres szűrése az általános állapottól és rizikófaktoroktól függően egy-, két-, háromévenként ajánlott. A vizsgálat elvégzéséhez szakorvosi beutalót kell vinni.
Hogyan kezelhető a csontritkulás? A fokozott kalciumbevitel segíthet a tünetek enyhítésében
A kalcium- és D-vitamin-pótlás nem növeli a csontállományt, de megelőzheti a csontvesztést. Egy menopauzán átesett, hormonterápiával nem kezelt nő tipikus napi adagja 1500 mg kalcium (karbonát vagy citrát) és 400-800 nemzetközi egység (NE) D-vitamin. A hormonterápiával kezelt, illetve menopauza előtt álló nőknek naponta 1000-1500 mg kalcium fogyasztása ajánlott. A túlzott mennyiségű kalcium – több mint 2000 mg naponta – vesekárosodáshoz és bőr alatti kalciumlerakódásokhoz vezethet.
A biszfoszfonátokat a csontritkulás kezdő terápiájaként alkalmazzák a menopauzán átesett nőknél. Ezeket alkalmazzák akkor is, ha valamilyen okból nem ajánlott a hormonterápia – például májbetegség, emlőrák, véralvadási zavarok és ismeretlen eredetű hüvelyi vérzés esetén -, illetve ha valaki nem szeretne hormonterápiában részesülni. Az alkalmazható gyógyszerek közé tartoznak még a szelektív ösztrogénreceptor-módosítók, melyek közül a leggyakrabban a raloxifent írják fel. A biszfoszfo-nátok gátolják a csont leépülését, a raloxifen pedig az ösztrogén csontokra kifejtett hatását utánozza, ugyanakkor nem csökkenti a csípőtörés kockázatát.
Ha idejében kezdik, az ösztrogénterá-piával azok esetében is megelőzhető a csontritkulás kialakulása, akiknél fennáll valamilyen kockázati tényező. Az orvosokjelentős része szerint a menopauza első tüneteinek jelentkezésekor meg kell kezdeni a terápiát, amikor a hormonszintek ingadozni kezdenek. A terápia megfékezheti a csontvesztést azoknál, akiknél már kialakult a csontritkulás, egyes esetekben pedig helyreállíthatja a csontállomány egy részét.
A hormonkészítményekkel érdemes óvatosan bánni, hiszen többféle betegséget is okozhatnak
Progesztogént szintén szoktak adni a méhrák kockázatának csökkentésére, az ösztrogén önmagában való alkalmazása ugyanis növeli a kockázatot. Különböző hormonterápiás protokollok léteznek, szájon át szedhető, illetve transz-dermális (tapaszként használt) készítmények formájában, amelyeket a beteg körülményei és igényei alapján kell kiválasztani.
A tények alapos elemzése és a kockázatok, előnyök megvitatása után minden nőnek orvosával együtt kell döntenie a hormonterápia szükségességéről. Azt ajánlják, hogy a tünetek kezelésére a lehető legalacsonyabb dózisban alkalmazzák a hormonterápiát, a menopauza utáni korai években maximum 3-5 évig. A hatvanévesnél idősebb nők számára a hormonterápia helyett inkább csontépítő gyógyszerek szedését ajánlják a csontritkulás megelőzése érdekében. A kombinált hormonterápia (ösztrogén és szintetikus progeszteron) növeli a szívbetegség, a vérrögök és az emlőrák kialakulásának kockázatát.
A csontvesztés megelőzésére esetenként orrspray formájában alkalmazható kalcitonint írnak fel. A vizsgálatok azt mutatták, hogy ez a fajta kezelés gyakran hatékonyan enyhíti a gerinctörésekkel járó fájdalmat.
Csontlágyulás: súlyos betegség, amelynek tünetei étrend-kiegészítőkkel megszüntethetőek
A csontlágyulás (osteomalacia) az angolkór felnőttkori formája, amelyben a D-vitamin-hiány elégtelen kalciumlerakódáshoz vezet a csontokban. Ennek következtében a csontok puhává, gyengévé válnak, és könnyen eltörnek. Súlyos esetekben a lábszárcsontok meghajolhatnak a test súlya alatt. Az egyéb tünetek közé tartozik a csontok érzékenysége és fájdalma a test bármely részén, az izomgyengeség és a kacsázó járás.
A D-vitamin- és a kalciumhiány esetenként felszívódási zavarnak, illetve májbetegségnek tulajdonítható. A csontlágyulás D-vitamin-kiegészítőkkel való kezelés és kalciumban gazdag étrend hatására gyorsan javul.
Csuklótörés: nőknél gyakrabban fordul elő, mint férfiaknál
A csuklótörés (Radius-törés) nők esetében gyakoribb, mint férfiakéban; az ötvenévesnél idősebbek körében a leggyakoribb töréstípus.
Esés közben védekezésképpen ösztönösen kitesszük a kezünket, ami nagyban veszélyezteti a csukló csontjait. Egy ilyen törés gyakran az első jele a csontritkulásnak. A törés tulajdonképpen az alkarcsontokat éri, amelyeket a tenyerek földre érkezésekor sújt leginkább az ütközés. A hüvelykujj tövénél található scaphoid csont szintén eltörhet. Az alkarban lévő singcsont és orsócsont a törés után kimozdul normális helyzetéből, ami a csuklót természetellenesen fölfelé nyomja.
A csontokat általános vagy helyi érzéstelenítésben kell helyreigazítani, majd a teljes alkart gipszben rögzíteni körülbelül hat hétig. Mivel fennáll a veszély, hogy az ízület ezután is merev marad, gyógytornára (fizioterápiára) lehet szükség, hogy a csukló visszanyerje eredeti mozgékonyságát.
Az idősebb nők sokszor nem tudják elég gyorsan kitenni a kezüket eséskor, ezért a csípőjükre esnek, amely ettől eltörik.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.