• szívbetegség

Coronaria betegség tünetei, kezelése

Az intervenciós kardiológiával, azaz a katéterezésen alapuló techniká­val jelentősen megváltozott az oxigénhiányos, úgynevezett ischaemiás (iszkémiás) szívbetegségek, a billentyűhibák és a veleszületett kardiológi­ai betegségek kezelése.

Milyenek a figyelmeztető adatok?

Az iparilag fejlett országokban a szív- és érrendszeri betegségek veze­tő halálokként szerepelnek. A jelenlegi folyamat alapjai az 1700-as évek­ben bekövetkező ipari forradalomtól származtathatók. Meghatározó életmódbeli tényezők közül a dohányzás, fizikai aktivitás csökkenése és magas zsír-, koleszterin- és magas kalóriatartalmú étrend a felelős a ki­alakulásáért. Az ischaemiás szívbetegség kifejlődéséhez igen hosszú idő szükséges. Ennek bizonyítékául szolgált a koreai háborúban meghalt ame­rikai vadászpilóták boncolása, az esetek 10%-ában már észlelhetők voltak a kialakult arterioszklerózis (érelmeszesedés) jelei. Hosszú, úgynevezett szubklinikus (tünetmentes) időszak előzheti meg a klinikai tünetek meg­jelenését, melyek közül leggyakrabban a stabil angina pectoris (szívtáji mellkasi fájdalom) figyelhető meg. A betegség alakulása során egyedi kór­lefolyás figyelhető meg.

Élettani háttér

A kezelés ellenére fennálló akut vagy krónikus ischaemiás (iszkémiás) tü­netek és az angiográfiával igazolt szignifikáns koszorúér-szűkület (> 50% érátmérő-csökkenés) esetén angioplasztika elvégzése válhat indokolttá. A koszorúér-betegségek fő oka az úgynevezett homeosztázis egyensúlyi ál­lapotának, tehát az érrendszer, az áramlás, a vérlemezkék és a vér alvadás-faktorai között lezajló élettani reakciók normális rendjének felborulása, ennek következtében a vérlemezkék összecsapódása, és az érfalához történő rögzülése. Angioplasztika során az ily módon kialakult arterioszklerotikus plakktól megszabadított érfalat a ballon kitágítja, így az ér lumené megnagyobbodik. A ballonos tágítás okozta sérülés megrepesztheti az érfal rétegeit.

Hogyan tudunk ellene küzdeni?

A beavatkozással az érfalon trombogén (trombózis kialakulásá­ra esélyes) felszínt teremtünk, ahol megnő a thrombocyta (vérlemezke)-thrombus kialakulásának veszélye. Ennek megelőzése, illetve megakadá­lyozása érdekében alvadásgátló heparint és a vérlemezkék aggregációját gátló aszpirint, esetleg további, hasonló hatású gyógyszereket kell adni a betegnek. A koronária spazmus (koszorúér-összehúzódás) megelőzé­sére intravénásán nitroglicerin infúziót is alkalmazhatunk. A ballonos angioplasztika két legfőbb hátránya a beavatkozás következtében kiala­kult akut érelzáródás és a restenosis (újabb szűkület) kialakulása.

Mi az a restenosis?

Egyszerűen szólva nem más, mint a ballonos tágítás vagy a sztentbeültetés során létrejövő sérülésre adott hibás gyógyulási reakció, tehát fiziológiásán is meglévő élettani válasz kóros formája. Ennek a meg­szüntetésére többféle módszert is ismerünk.

Az intervenciós kardiológia eszközös és gyógyszeres lehetőségeinek fejlesztése e kedvezőtlen események csökkentésére irányul. A hosszú, az áramlást akadályozó (> 50%-os) szűkületet okozó vagy thrombust tar­talmazó disszekciók (a kontrasztanyag az érfal rétegei, az úgynevezett intima és média közé kerül) fenyegetnek leginkább súlyos szövődmé­nyekkel. A fenyegető és az azonnali elzáródások jelentős része katéteres laboratóriumban újabb angioplasztikával vagy stent (sztent) behelyezé­sével elhárítható. Az angioplasztika kedvező, hosszú távú eredményének velejárói a restenosis következtében visszatérő anginák.

Mi történik a kezelés után?

A kezelt ér lume­nének ismételt beszűkülése általában a 2-4. hónapban alakul ki. Jelenleg csak a sztentekről bizonyították be, hogy a hosszú távú prognózis szem­pontjából hatékonyabbak a ballonos tágításnál, mivel a fémprotézisek el­lenállnak az összeugrásra hajlamos rugalmas rostoknak és az érfal átépülésének. A sztentbehelyezéssel kapcsolatos legfőbb aggály az idegentest által kiváltott trombózis. Annak eldöntése, hogy a sztent és koronária ballonplasztika utáni plakk megrepedése okoz-e akut iszkémiás (oxigén­hiányos) zavart, attól függ, hogy a vérrög mennyire képes megtapadni a sérült érfalon. A trombózisos események jelentőségét az adja, hogy az a beavatkozást követő 3-7. napon, vagy néhány hét múlva, többnyire inté­zeten kívül jelentkezik, és akut szívinfarktust okozhat. Ez újabb katéteres beavatkozást vagy revascularisatiós műtétet tesz indokolttá. Ultrahang­gal kimutatták, hogy a sztentek teljes kinyitásához és a beágyazásához a behelyezés után nagy nyomású tágításra van szükség.

Technika

A diagnosztikus vizsgálathoz hasonlóan a vezető katétert perkután (bő­rön át), az artéria femoralis (alsó végtag fő verőere), artéria brachialis (fel­kar verőere), vagy az artéria radiális (az alkar orsócsontja melletti verőér) felől vezetjük a szívkoszorúér szájadékába. E katéteren keresztül helye­zünk igen vékony vezetődrótot a tágítandó ér perifériás területébe, a szű­kületen túl. Az ér belső átmérőjének és a szűkület hosszának megfelelő, hígított kontrasztanyaggal töltött ballonkatétert fűzünk a vezetődrót­ra. A szűkületben elhelyezett ballont átlagosan 6-14-20 bar nyomással pumpáljuk fel. A tágítás következtében az intima sérül, megreped, a plakk anyaga a médiába és az adventitiába (az érfal rétegei közé) nyomul, és így a korábban szűkült lumen a ballon átmérőjének megfelelő lesz. Az ered­ményt kontrasztanyag-befecskendezéssel ellenőrizzük, szükség esetén nagyobb ballont, nagyobb dilatációs nyomást vagy sztent implantációt (beültetést) alkalmazunk.

Mi történik a beavatkozás után?

A beavatkozás után az alvadási státusz ismere­tében távolítjuk el a katétert (PTI <50 sec), nyomókötést helyezünk fel és 12-24 órás ágynyugalmat rendelünk el. A beavatkozást követően rend­szeres EKG- és vérnyomás-ellenőrzés indokolt. Ritkán, a fokozott vérzés­veszéllyel járó esetekben kiegészítő eszközök segítségével direkt érzárás történik. A koronária intervenció több mint három évtizedes tapasztala­tai alapján nyilvánvaló vált, hogy az indokolt beavatkozások eredményei a beteg állapotától, a rendelkezésre álló technikai eszközöktől, valamint a beavatkozások minőségétől függenek. Az eszközök tekintetében forra­dalmi változások figyelhetők meg és igen nehezen követhetőek. A beteg­gel kapcsolatos tényezők közül a klinikai kép, a kritikus léziók jellemzői, a kísérő társbetegségek előfordulása érdemelnek említést. A koronária in­tervencióval kapcsolatos gyógyszeres elő- és utókezelés nélkülözhetetlen eleme a sikeres beavatkozásnak.

Intervenciós kardiológiai műtő Őrző monitorok sokasága a coronaria őrzőben

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.