A gyászolás szakaszai
A halál tényének elfogadása, a veszteség feldolgozása a legnehezebb tudat. Különösen akkor, ha valakit hosszan tartó, gyógyíthatatlan betegségében ápoltunk. A helyzet érzelmileg megviseli, kimeríti az itt maradót, és ennek eredményeképpen akár saját életét is átgondolja. A gyász sokféleképpen megnyilvánulhat, és a gyászolás is egyénileg más és más. Nem csak attól függ a gyászunk minősége, hogy kit vesztettünk el, hanem attól is, bennünket milyen korban ér a gyász.
Szemben a veszteséggel
A gyászra való „felkészülés” hasznos lehet még a veszteség előtt. Szeretteink valamelyikének halálos betegsége arra is lehetőséget ad, hogy készítsünk előre egyfajta leltárt, és foglalkozzunk a veszteséggel, még annak bekövetkezte előtt. Ez nagy erőt kölcsönözhet, és könnyebben belenyugszunk abba, amikor az ténylegesen megtörténik.
Az első reakciók
A halál bekövetkezése után a dermedtség, elhagyatottság érzése tör fel bennünk, de nem mindig az előre elvárt reakciók – és nem az elvárt időben. Gyakori a sokkos bénultság, a veszteség átélése, a kiürültség és a kétségbeesés. Normális napi életvitelünk is kárt szenvedhet, csökken az étvágy, alvászavarok alakulhatnak ki.
Depresszió, szomorúság
A kezdeti lelki bénultság depressziós, szomorú érzéseknek adhat helyet. Egyedül és végtelenül magányosnak érezzük magunkat. Feszültség és düh is dolgozhat bennünk. Düh, amely mások, de akár saját magunk ellen is irányulhat. Bűntudat, önvád, hogy nem voltunk eléggé kedvesek, nem segítettünk eleget, vagy többet, vagy nem mondtunk ki valami fontosat, és most már késő. Tehetetlenség és feszültség tölt el bennünket, és ez két fontos kulcsmotívum egy haláleset után.
Ezek mind-mind teljesen természetes gyászreakciók, többé-kevésbé mindenkiben előfordulnak: más-más mértékben és változó ideig. Segíthet az a tudat is, hogy amíg mi gyászolunk, emberek ezrei hasonló érzéseket élnek át. Ők is vádolják magukat, és fáj nekik az egyedüllét. Segíthet a beszélgetés azokkal is, akik ismerték kedves halottunkat. Minden más fájdalomhoz hasonlóan árt, ha nem foglalkozunk vele, és sokat segítenek a beszélgetések, megnyugvással töltenek el bennünket.
A családdal és barátainkkal folytatott beszélgetések mellett hasznos lehet, ha orvossal vagy pszichológussal is megosztjuk gondjainkat, különösen azokkal, akik hivatásszerűen foglalkoznak a gyász, a gyászolás problémáival.
A megnyugvás ösvényei
Az idő múlásával helyreállnak a dolgok, és az élet újra normális kerékvágásban folytatódik. A „felépülés” mindenkinél más és más, hónapoktól hosszú évekig terjedhet. Egyszerre csak újra energikusnak érezzük magunkat, terveink vannak, újraszervezzük az életünket. Bűntudatunk is lehet, hogy „elhagytuk” az elhunytat, akit szerettünk, visszatérnek a régi érzések, és visszaeshetünk egy korábbi fázisba. Legnehezebbek az évfordulók és születésnapok, amikor újra átérjük egykori gyászunk elején érzett érzéseinket. Egyszer eljön a pillanat, amikor a jövő felé fordulunk, újra tervezünk, készülünk és eldöntjük, mit is szeretnénk tenni.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.