• betegség
• érrendszer
• szív
• szívbetegség

A szív- és érrendszeri betegségek rizikófaktorai

Az érelmeszesedés kialakulásának egyik jól körülhatárolható okát nem tudjuk meghatározni. Ismerünk azonban számos olyan állapotot, ami­nek jelenléte hajlamosít érelmeszesedés kialakulására. Ezek az ún. koc­kázati tényezők vagy rizikófaktorok.

Framingham amerikai kisvárosban 40 éve követik sok ezer egyén, sőt ma már az utódaik sorsát is. Időről időre felmérték, hogy akik közben szívinfarktust kaptak, azokban korábban milyen rizikófaktorokat lehe­tett kimutatni. Ebből a vizsgálatból kiderült, hogy egy adott időpont­ban a rizikófaktorok száma, milyensége megjósolhatja azt, hogy az illetőnél 10 éven belül mekkora az esély egy leendő szív- és érrendszeri esemény vagy haláleset bekövetkeztére, ha közben nem változtatjuk meg a rizikófaktorokat.

Rizikófaktorok

Ahhoz, hogy a szervezet ereiben érelmeszesedés és következmé­nyes szívizomelhalás, agyi érkatasztrófa vagy egyéb károsodás alakul­jon ki, bizonyos kockázati tényezők, ún. rizikófaktorok jelenléte szük­séges. Egy orvosi irodalmi összefoglalóban mintegy 240 olyan állapo­tot, kockázati tényezőt soroltak fel, amelyek valamilyen tudományos megfigyelés vagy vizsgálat eredménye szerint összefüggésbe voltak hozhatók pl. a szívinfarktus keletkezésével.

Az utóbbi évtizedben mindinkább az elhízást és a cukorbetegséget is az elsőrendű nagy rizikófaktorok közé sorolják, amelyek nem is véletle­nül kapcsolódnak egymáshoz. Ezek – eltérően a dohányzástól – főleg a táplálkozással, az anyagcserével függnek össze, ill. lépnek fel együtt, és valószínűleg közös okra visszavezethetően társulnak egymáshoz. Ilyen „négyesfogat” társulást (elhízás, magas vérnyomás, magas vérzsírszint cukorbetegség) gyakran látunk, orvosi neve metabolikus szindróma, és jelenléte nagy kockázatot jelent az érelmeszesedés kialakulására.

A következőkben erről a négy nagy rizikófaktorról beszélünk részle­tesen, a hasonló nagy rizikót jelentő dohányzásról itt csak rövidebben. A már említett 240 rizikófaktorból még érintünk – részletezés nélkül -más egyéb kockázati tényezőket is, amelyek egyes emberek esetében jelentős szerepet játszhatnak.

A rizikófaktorok egy része megváltoztatható, de például az öröklőit tulajdonságok és az életkor adottak, nem befolyásolhatók. Jelentősek még többek között a mozgásszegény életmód, valamint a pszichoszociális stressz, a depresszió, az alacsony társadalmi státus, a rossz szociá­lis helyzet, a túlzott alkoholfogyasztás, egyes gyógyszerek mellékhatásai.

A szív- és érrendszeri kockázat felmérése és beosztása súlyosság szerint

A tudomány mai állása szerint a rizikófaktorok és a jelen levő betegsé­gek ismeretében objektíven megbecsülhető a beteg kockázata egy bekövetkező szív- és érrendszeri eseményre. Ennek igen nagy gyakorla­ti jelentősége van, hiszen a becslés nemcsak az adott időpontban fenn­álló helyzetet rögzíti, hanem az is megbecsülhető, hogy eredményes beavatkozással (a jelen levő rizikófaktorok megszüntetésével) mennyi­vel csökken a kockázat. Ez azután fontos motiváló tényező lehet a be­teg, sőt az orvos számára is.

Természetesen az említett, 200-at meghaladó számú rizikófaktor kezelhetetlen. Mind a szakemberek, mind a páciensek számára elen­gedhetetlen a gyakorlatban könnyen, jól alkalmazható egyszerűsített séma. Jó áttekintést ad, ha a személyeket kockázatuk mértéke alapján három nagy csoportba osztják: nagy, közepes és kis kockázatúak cso­portjára.

A rizikófaktorokkal és szív- és érrendszeri betegségekkel foglalkozó nagy orvosi társaságok feladata, hogy összehangolva irányelveiket, ki­alakítsák azt az egységes véleményt, hogy milyen vizsgálati eredmé­nyek esetén beszélünk nagy, közepes vagy kis kockázatról, és a külön­böző kockázati kategóriákba tartozó páciensek esetében mi a teendő. Ezt szolgálta a szerző előszavában említett II. Konszenzus Konferencia is, amelynek célja a hazai orvostársaságok együttes állásfoglalásának kialakítása volt.

Nagy szív- és érrendszeri kockázat

Megegyezés született, hogy a nagy kockázatú csoportba a következők tartoznak:

• Akiknek szív- és érrendszeri betegségük, tehát szívkoszorúér-betegsé­gük, agyér-elmeszesedéssel összefüggő betegségük vagy alsó végtagi érbetegségük – ún. érszűkületük
• Hasonló nagy kockázatot jelent, ha valakinek felnőttkori, úgyneve­zett 2-es típusú (idősebb korban jelentkező) cukorbetegsége A nemzetközi ajánlások is általában egyetértenek abban, hogy egy kifejlődött cukorbetegség hasonló jövőbeni kockázatot jelent, mintha az illető infarktust vészelt volna át (egyesek vitatják ezt, mondván, hogy a cukorbetegség kezdeti stádiumban sokszor visszafejlesz­thető, a lezajlott infarktus nyomai viszont nem tüntethetők el).
• A magyarországi Terápiás Konszenzus ajánlása – kissé eltérve a nemzetközitől – egy lépéssel tovább ment a nagy kockázatú állapo­tokba történő besorolásban azzal, hogy ide helyezte a metabolikus szindrómát Ráadásul nemcsak azt a formát, amikor az említett négyesfogat mind a négy tagja jelen van, hanem a legújabb meghatá­rozás szerint elég a hasi típusú elhízás jelenléte, ha ahhoz még leg­alább másik két anyagcsere-rizikófaktor társul az alábbi négyből: ma­gasabb vércukor, magasabb triglicerid, vérnyomás-emelkedés, vagy a védő, ún. HDL-koleszterin alacsony szintje. A későbbiekben a né­gyesfogattal, a metabolikus szindrómával, mint rizikófaktorral is rész­letesebben foglalkozunk.
• Az eddigi három csoporton (szív- és érrendszeri, illetve cukorbeteg­ség és metabolikus szindróma) kívül az orvosok számára készített ajánlásban még 11 olyan állapotot is ide soroltunk, amelyek jelenlé­te önmagában is nagy kockázatot jelent. Ezekből három különösen fontos: a 8 mmol/l feletti koleszterinszint, a 180/110 Hgmm feletti vérnyomás és a 40,0 (kg/m²) feletti testtömegindex (BMI) mindegyike önmagában is úgy kezelendő, mint az egyéb nagy kockázatú betegsé­gek.
• Ezen kívül, ha az egyénnek nincsenek is ezek a betegségei, de több rizikófaktora együtt van jelen (mint pl. a metabolikus szindrómában), akkor is a nagy kockázatú csoportba tartozik.

Ennek pontosítására mindennapi orvosi munka, az egyszerűbb el­igazodás kedvéért a szakemberek pontrendszereket alkottak. Egyik ezek közül a Framingham-ponttáblázat. Ebből a nem, a kor, a dohányzási szokások, a vérnyomás, a koleszterinszint és a HDL-koleszterin-szint alapján leolvasható a pontok összegéhez tartozó százalékos érték. Ez azt mutatja meg, mekkora a valószínűsége annak, hogy 10 éven belül az érbetegség valamilyen formában megnyilvánul.

Ha ez az érték 20% felett van, akkor a pácienst szívbetegség, cukorbe­tegség, metabolikus szindróma nélkül is nagy kockázatúnak kell tekin­teni. Ebből a táblázatból nemcsak az olvasható le, hogy mi a várható ri­zikó, hanem az is, hogy ha a vérnyomást, a koleszterinszintet, illetve a dohányzási szokásokat kedvezően megváltoztatjuk, akkor mennyivel kerül 20% alá a kockázat, a bekövetkező szív- és érrendszeri esemé­nyek valószínűsége.

A gyakorlatban használható másik segédeszköz a kockázat megíté­lésére az ún. SCORE-táblázat, amelynek színes négy­zeteiből a rizikófaktorok beírása után a 10 éven belüli szív- és érrendsze­ri halálozás valószínűsége olvasható le. Ez az eseményeket, pl. a nem halálos infarktusokat nem mutatja, csak a legsúlyosabb végkifejletet, a halálozást, ezért itt már 5%-os érték esetén vagy a fölött a nagy kocká­zatú csoportba sorolható az illető.

Közepes, illetve kis kockázat

A Terápiás Konszenzus Konferencia ajánlásai – hasonlóan a nemzetkö­zi irányelvekhez – a nagy kockázatra koncentrálnak, mert ott a legna­gyobb a veszélyeztetettség. Jó hír viszont, hogy ebben a csoportban le­het a leggyorsabban beavatkozni, a fenyegető szív- és érrendszeri be­tegségeket megelőzni. Az irányelvek alapján az orvosok is elsősorban a nagy kockázatúakat kezelik.

Ugyanakkor azonban – főleg a magas koleszterinszint esetén – már azok is közepesen vagy kismértékben veszélyeztetettek lehetnek, akik a nagy kockázati csoportba nem sorolhatók be. Ilyenek pl. az 5,2 mmol/l feletti koleszterinszintűek, ha emellett még másik két rizikófak­toruk is van és/vagy pl. a Framingham-táblázatba beírva a leleteiket, a 10 éven belüli szív- és érrendszeri események és halálozás valószínű­sége 10 és 20% között van (ez a SCORE-táblázatban 3-4%-nak felel meg). Ezeket az eseteket közepes kockázatba sorolhatjuk.

Ha valakinek az emelkedett koleszterinszint mellett nincs más koc­kázati tényezője, vagy legfeljebb egy van, és a Framingham-ponttáblázat alapján veszélyeztetettsége 10% alatti (= SCORE I -2%), ak­kor a kis kockázati csoportba tartozik

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.