• beteg
• boldogság
• szív

A boldogság a szívbetegek életét is meghosszabbítja! Nézzük, hogyan…

Mikor repesett utoljára a szívünk az örömtől – vagy mikor éreztük úgy, hogy mindjárt meg­szakad? A szívből jövő érzelmek – a szerelemtől a magányig, a boldogságtól a gyűlöletig – nemcsak azt befolyásolják, hogy miként látjuk a világot, hanem azt is, mennyi ideig élünk benne.

És mire jutottak?

A szakemberek arra a megállapításra jutottak, hogy a jó érzések biológiai pajzsként védhetnek a mindennapos stressztől, amely egyébként magas vérnyomást, szívbetegséget és más problémákat okozhatna. Egy holland tanulmány készítői pedig csaknem 1000, a vizsgálat kezdetén 65-85 éves személyt kísértek figyelemmel. Tíz évvel később megállapították, hogy a pesszimistákhoz viszonyít­va az optimistáknál 55%-kal volt kisebb a bármi­lyen okra visszavezethető halálozás, 23%-kal pedig a keringési rendszer betegségei miatti halálozás valószínűsége. A holland kutatók szerint az opti­misták jobb túlélési mutatói a pozitívabb viselke­déssel magyarázhatók – ilyen például a nem dohányzás, az elhízás elkerülése, a rendszeres test­mozgás és a hatékonyabb stresszkezelés.

A boldogságnak köszönhetően akkor is tovább élhetünk, ha szívünk már nem egészséges. Ameri­kai kutatók 11 éven át kísérték figyelemmel szív­katéterezésen átesett 866 férfi és nő (átlagéletkoruk60 év volt) általános egészségi állapotát. Azok, akik a kérdőíveken a leggyakrabban jelöltek be olyan kifejezéseket, mint „könnyen nevetek”, vagy „jó kedélyű vagyok”, 20%-kal kisebb valószínűséggel haltak meg idő előtt bármilyen okból, mint azok, akiknek válaszai kevésbé voltak pozitívak.

A boldogságnak köszönhetően akkor is tovább élhetünk, ha szívünk már nem egészséges.

A haragos alkat

A boldogság érzése tehát meghosszabbíthatja az életet – a negatív érzelmek viszont ellentétes hatá­súak lehetnek. A harag, a türelmetlenség és az el­lenségesség jelentősen növeli a szívbetegség koc­kázatát. A kutatások összefüggést mutattak ki a vér trigliceridszintje és a személyiségtípus között.

Egy edinburghi artériavizsgálatban 1592 (55-74 év közötti) férfi és nő vetette alá magát személyiségtípus-próbának és vérzsírszintmérés­nek. Azok – különösen a férfiak -, akiknél maga­sabb trigliceridszintet találtak, nagyobb valószínű­séggel viselkedtek ellenséges és önkényeskedő módon. Összefüggést találtak a dühös személyiség és a perifériás artériás betegség, továbbá a lábak keringési rendellenességére utaló sántítás között.

De mitől ennyire ártalmas az ellenséges visel­kedés?

Gondoljunk csak bele, mi történik, amikor igazán dühbe gurulunk! Az arcunk kivörösödik, kezünk remeg, egész testünk „görcsbe rándul”. A belső jelenségek ugyanilyen erőteljesek. Ahogy öklünket rázzuk egy eszetlen autóvezetőre, a szívünket vérrel ellátó artériák összehúzódnak. A vérünk besűrűsödik, s így hajlamosabbá válik az alvadásra.

Vércukorszintünk erősen megugrik. A testünket elöntő adrenalin hatására a szívünk gyorsabban és erősebben ver. Ha ez a ciklus több­ször megismétlődik – a hatalmaskodó főnökkel, az idegesítő szomszéddal, az ablak alatt lármázó gyerekekkel -, akkor a negatív testi folyamatok hatására megnő a homocisztein- és koleszterin­szintünk, megemelkedik a vérnyomásunk, s végül szívbetegség alakul ki.

Hasonlóképpen ártalmas a szívre az is, ha ál­landóan nyomorultul érezzük magunkat. A new-castle-i egyetem Öregedés- és Egészségkutató Inté­zetének munkatársai szerint nem csak arról van szó, hogy a depresszió növeli a keringési betegsé­gek kockázatát, a kapcsolat fordítva is érvényesül, tehát a keringési betegségek növelhetik a depresszió veszélyét. Egy londoni kórház szakemberei azt is kimutatták, hogy az antidepresszánssal való kezelés csökkenti a kockázatot.

Válasszuk a boldogságot!

Mi az oka annak, hogy olyan sok szomorú és dü­hös ember van? Nem vitás, hogy már születésünk­kor vannak bizonyos jellemvonásaink, ám a szak­értők szerint a világra adott reakcióink jelentős részét később tanuljuk meg.

A legtöbbünknek ugyanazokkal a nyomasztó újságcímekkel, hiteltörlesztésekkel, forgalmi dugókkal és számlahalmokkal kell megbirkóznunk nap mint nap. Vannak köztünk olyanok, akik ezt az élet részeként fogadják el és továbblépnek. Mások ugyanakkor szinte személyes sértésnek tekintik mindezt, és harag ébred bennük a modern élet igazságtalanságai miatt. Az, hogy melyik utat választjuk, nagyban tőlünk függ.

Nyilván nem kérhetünk személyiségátültetést szívünk védelmére. Vagyunk, amilyenek vagyunk. Ám ha legközelebb nehéz helyzetbe kerülünk, próbáljunk meg gondolkozni, mielőtt a megszokott módon reagálnánk! Tekintsük át a lehetőségeket, és válasszunk pozitívabb reakciót! Az élet sokkal jobb, ha mosolygunk, mint amikor dühtől eltorzul az arcunk, ráadásul sokkal könnyebb elhagyni a haragot, mint hinnénk.

Íme néhány módszer arra, hogyan legyünk boldogabbak a mindennapokban, s hogyan tegyük egészségesebbé ezzel a szívünket.

• Adjuk ki magunkból! Egy kilenc évig tartó, 2500 férfi bevonásával végzett vizsgálatból kide­rült, hogy azoknál, akik magukba fojtják a haragjukat, 75%-kal nagyobb a valószínűsége a koszorúérbetegség kialakulásának, mint azoknál, akik a haragjukat azonnal ki is adják. Ha tehát legközelebb feldühítenek, adjuk ki magunkból a mérget!
• Számoljunk tízig! Számolás közben az agy­tevékenység súlypontja a homloklebenybe, azaz a racionális gondolkozásért felelős területre helye­ződik át, s így távol kerül az érzelmi töltésű szegélyrendszertől. Ennek tulajdonítható, hogy számolás után jobban meg tudunk birkózni a stresszes helyzetekkel. A számolás még hatéko­nyabb, ha közben mélyeket lélegzünk.
• Érezzük a szeretetet! Ez az egyszerű tanács nem olyan banális, mint amilyennek tűnik: a kutatások szerint a szeretet érzésének hatására a szívműködés simábbá és szabályosabbá válik. Próbáljunk minden nap tenni valami olyat, amitől szívmelengető érzés árad szét bennünk! Válasszunk ki néhány kedves vagy vidám fényképet a gyermekeinkről, töltsük le a számítógépünkre és használjuk képernyővédőként őket – vagy csak kattintsunk rájuk, ha mosolyogni szeretnénk. Ölel­jük át gyakran a partnerünket. Hallgassunk szerel­mes dalokat.
• Ne ítéljünk azonnal! Amint úgy érezzük, hogy kezd felgyülemleni bennünk a harag az el­adóval szemben, állítsuk le magunkat, és próbáljuk képzeletben egy kicsit távolabbról szemlélni a helyzetet. Tehet-e a pénztáros arról, hogy az üzlet­ben ilyen nevetséges rendszert alkalmaznak? Tisz­tességes-e elvárni egy nyári munkán lévő diáktól, hogy pontosan tudja, hol tartják a szupermarketben a mustárt? Ha megpróbáljuk a másik személy he­lyébe képzelni magunkat, hamar elszáll a dühünk (és a legtöbb esetben jobban el is érjük a célunkat).
• Ne akarjunk mindent megcsinálni!A harag, a frusztráció és a türelmetlenség hullámai olyankor csapnak össze a fejünk felett, amikor egyszerre túl sok mindent akarunk csinálni. Min­den nap nézzük át teendőink listáját, és húzzuk ki róla a legkevésbé fontos tételt! Ez rászoktat arra, hogy mindig a legfontosabb dolgokra összpontosítsunk, és ne aggódjunk felesleges apróságok miatt.Mikor szórakoztunk egy jót utoljára? Ha az utóbbi időből egy eset sem jut eszünkbe, ideje némi szórakozást vinni az életünkbe!
• Bocsássunk meg! Egy amerikai tanulmány kimutatta, hogy a megbocsátásra és felejtésre haj­landó, koszorúér-betegségben szenvedő férfiak szí­vének jobb volt a vérellátása. A haragtartás fokoz­za az adrenalinszintet, a jó közérzetért felelős szerotonin nevű hormonét pedig csökkenti. A meg­bocsátás kiengedi a felgyülemlett haragot, s egész­ségesebbé teszi a szervezet hormonegyensúlyát.Ez azonban nem azt jelenti, hogy el kell néz­nünk, ha rútul viselkednek velünk szemben. Arról van szó csupán, hogy amikor megbocsátunk, úgy döntünk: ne engedjük, hogy az adott személy vagy eset uralja az életünket, hogy módjában álljon bántani bennünket. Nem könnyű elkezdeni, de ha megpróbáljuk, már az is fél siker. Igyekezzünk ki­választani egy olyan esetet, amely miatt még min­dig bosszankodunk, majd döntsük el magunkban, hogy többé nem érdekel minket a dolog!
• Magunknak is bocsássunk meg! Sokszor mi vagyunk önmagunk legkeményebb bírálói. Miközben azon igyekszünk, hogy megbocsássunk másoknak, próbáljunk meg magunkkal szemben is elnézőbbek lenni! A múltat természetesen nem változtathatjuk meg, de a jelent jobbá tehetjük és ebben sokat segít, ha kevesebbet mardossuk önmagunkat.
• Szórakozzunk! Mikor szórakoztunk egy jót utoljára? Ha az utóbbi időből egy eset sem jut az eszünkbe, ideje némi szórakozást vinni az életünk­be! Nem kell bonyolult dolognak lennie, csak olyasmi legyen, amit nagyon fogunk várni. Szer­vezzünk meg hetenként egy teniszpartit, vegyünk ki a kölcsönzőből egy vígjátékot, vagy vigyük lea parkba a gyerekeket, unokákat. Kevésbé fogjuk úgy érezni a mindennapokban, hogy nincs kiút, ha rendszeresen megjutalmazzuk magunkat egy kis szórakozással.
• Engedjük és vegyük át az irányítást! Nincs módunkban befolyásolni a világ eseményeit, a vállalati létszámleépítéseket, a rossz időt vagy mások ostoba viselkedését, ennek ellenére sokan személyes sértésként éljük meg az efféle dolgokat. Tanuljuk meg harag és bűntudat nélkül tudomásul venni őket! Engedjük át az általunk úgysem irá­nyítható dolgokat egy „felsőbb hatalomnak” legyen az a sors vagy az Isten -, és vegyünk ke­zünkbe olyanokat, amelyeket képesek vagyunk be­folyásolni! A goromba embereket pl. nem tehetjük udvariassá, viszont széles ívben elkerülhetjük őket.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.