A szívbetegség legyőzése – A D-vitamin megelőző szerepe
Mitől lehet ez? Talán a levegő okozza? A víz? Az ételek?
Nem, a választ az égben kell keresni: a napfény az, illetve annak hiánya!
A D-vitamin szervezetben ellátott feladatai következtében a napozás igen nagy hatással van a szív- és keringési betegségekre. A magas vérnyomás veszélyes állapot, a szélütés és a szívroham fő okozója. Aki napos vidéken él, annak kisebb valószínűséggel lesz magas vérnyomása, mint annak, akinek lakóhelyén az év egyes időszakaiban kevesebbet süt a nap. Az embereknek általában normálisabb tartományban van a vérnyomásuk nyáron, mint télen, mivel olyankor több a napfény – és több D-vitamin van a szervezetükben.
Azonos mennyiségű napfénynek kitéve a világosabb bőrű személyeknek jobb lesz a vérnyomásuk a sötét bőrűekénél, ami a magasabb D-vitamin-szintnek köszönhető (minél sötétebb a bőr, annál több benne a melanin, és annál nehezebben képes a test a napfény segítségével D-vitamint előállítani). Konkrét bizonyítékok vannak rá, hogy a naposabb vidékeken élők körében ritkábban fordul elő szívroham. A D-vitamin-hiány a szívelégtelenséggel is összefüggésbe hozható.
Szívügyek
A tudósok ma úgy vélik, hogy az aktivált D-vitaminnak a sejtszaporodásra gyakorolt, általunk felfedezett hatásának köze lehet a szív és a keringési rendszer – különösen az erek – egészsége szempontjából fontos sejtekhez is. Az együttesen ereknek nevezett artériák és vénák azok a „csövek”, amelyeken át a vér a szervezetben kering. Magas vérnyomás olyankor alakulhat ki, ha az erek megmerevednek és beszűkülnek, és emiatt megnő bennük a nyomás.
D-vitamin szerepe az erek rugalmasságában
Miután kiderült, hogy a szervezet számos részén vannak D-vitamin-receptorokat tartalmazó sejtek, és hogy ezek a sejtek maguknak aktiválják a D-vitamint, más kutatókkal együtt arra a következtetésre jutottam, hogy az emberi test ereit alkotó sejteknek is rendelkezniük kell ilyen receptorokkal. Az erek a D-vitamin hatására ellazulnak és rugalmasabbá válnak. E változás kétféle módon megy végbe: a D-vitamin egyrészt csökkenti a renin-angiotenzin rendszer erekre gyakorolt hatását (ez a bonyolult hormonális rendszer a vérnyomást és a szervezet folyadékháztartását szabályozza), másrészt közvetlenül az erekre és a falukban lévő simaizmokra hatva elernyedésre készteti őket.
A vér így könnyebben áramlik át rajtuk, mivel kisebb nyomást kell az erek falára gyakorolnia. Ráadásul alacsony 25-D-vitamín-szint esetén az artériák falában kalcium rakódhat le, elősegítve ezzel a veszélyes, zsíros anyagú plakkok kialakulását. E plakkok széttöredezése miatt keletkeznek azok az érelzáródások és vérrögök, amelyek azután szívrohamot, szívelégtelenséget és szélütést okozhatnak.
Ezzel egy időben a csontok kalciumtartalma is csökkenhet, mivel a D-vitamin hiánya miatt a belekből nem tud elegendő kalcium felszívódni. Ez kétszeresen is ártalmas: a csontok meggyengülnek, az artériák pedig a bennük lerakódó kalcium miatt megbetegszenek és merevebbé válnak – ezt nevezik érelmeszesedésnek.
Az alacsony 25-D-vitamin-szint és a keringési rendszer problémái közötti összefüggés kutatása húsz éve kezdődött.
Csoportja két sorozat vérmintát vizsgált meg: az egyikbe tartozókat 179, szívrohamon átesett pácienstől vették a tünetek jelentkezésétől számított 12 órán belül, a másik csoport mintáit pedig ugyanaznap vették, egészséges személyektől. Ez utóbbi csoport tagjait úgy választották ki, hogy összetétele megfeleljen a szívrohamos csoport nem- és koreloszlásának. Dr. Seragg és munkatársai azt találták, hogy a szívrohamon átesett páciensek 25-D-vitamin-szintje lényegesen alacsonyabb volt az egészséges kontrollcsoport tagjaiénál. A számítások szerint a szívroham kockázata 57%-kai volt alacsonyabb a nagyobb D-vitaminszintű csoportban, mint az alacsony D-vitamin-szintűben.
További kutatások a szívbetegséggel kapcsolatban
2002-ben újabb bizonyítékokat találtak, amikor a Kaliforniai Egyetemen, San Franciscóban dolgozó dr. Paul Varosy és munkatársai közel 10 000 olyan, 65 év feletti nő adatait vizsgálták meg, akik részt vettek egy korábbi, a csontritkulással összefüggő törésekkel foglalkozó vizsgálatban. E nők egy része korábban vagy még a vizsgálat időpontjában is szedett D-vitamint tartalmazó táplálékkiegészítőket. Dr. Varosy arra volt kíváncsi, hogyan hathat a D-vitamin-pótlás a szívproblémák kockázatára.
Az UV-B-sugárzásnak a szív egészségére gyakorolt hatása
Az elmúlt két évtizedben több olyan kutatásban is volt, amelyek az UV-B-sugárzásnak a szív egészségére gyakorolt hatását tanulmányozták. Dr. Rolfdieter Kraus kimutatta, hogy ha magas vérnyomásos pácienseket rendszeres UV-B-sugárzásnak teszik ki (ebben az esetben szoláriumot alkalmaztak), a vérnyomásuk visszaáll a normális értékre – más szóval, egészségesebbé váltak.
E vizsgálatok közül a legismertebbet 1998-ban a Lanceiben publikálták.
További kutatások a D-vitaminról
Egy olasz kutatócsoport 2006-ban 390 cukorbeteg artériáiban mérte meg az érelmeszesedéses plakkok mennyiségét, és összevetette azt vérük 25-D-vitamin-szintjével.
Mindez egybecseng a csoport korábbi eredményével, mivel a cukorbetegek azon 31%-ánál, akiknek keringési betegségük is volt, egyértelműen alacsony volt a vér 25-D-vitamin-koncentrációja is.
Íme, még több kutatási eredmény a D-vitaminról:
A közelmúltban az Amerikai Szív Szövetség Circulation című lapjában jelent meg a Harvard Egyetem Orvosi Karának munkatársa, dr. Thomas Wang vezette kutatócsoport cikke, amely elképesztő statisztikai adatokat közölt a D-vitamin-hiány és a szívroham, a szélütés és egyéb keringési rendszeri problémák összefüggéséről. A szakemberek 1739 személy egészségi állapotát figyelték meg öt éven át, és ezalatt rendszeres vérvizsgálatokkal ellenőrizték 25-D-vitamin-szintjü-ket. A résztvevők átlagéletkora ötvenkilenc év volt.
Egy másik kutatás azt is kimutatta, hogy a szívrohamon átesők közül sokkal nagyobb esélye van a túlélésre a megfelelő D-vitamin-szintű személyeknek, mint enyhén vagy kórosan D-vitamin-hiányos társaiknak. (Megjegyzendő, hogy ez lényegében tökéletesen igazolja mindazt, amit dr. Seragg állított húsz évvel ezelőtt.) Az összefüggés azután is megmaradt, hogy a kutatók az eredményeket az egyéb rizikótényezők – például a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint figyelembevételével korrigálták.
Akiknél a D-vitamin-hiány magas vérnyomással párosult, azoknál kétszer volt nagyobb a keringési rendszer problémái miatt bekövetkező váratlan esemény kockázata, mint azoknál, akiknél csak D-vitamin-hiány volt kimutatható. A szív és a keringési rendszer problémáinak UV-B-sugárzással történő kezelését vizsgáló tanulmányok eredményei alapján érthető, miért egészségesebb a vérnyomása és a szíve azoknak, akik több időt töltenek a napon.
Krónikus migrénes fejfájás
Az Amerikai Fejfájáskutató Társaság 50. évi találkozóján, 2008-ban a D-vitamin nyilvános tapsot kapott, amikor dr. Steve Wheeler, a miami Ryan Wheeler Fejfájás-kezelési Központ munkatársa megtartotta előadását. Mint kiderült, az orvostudományi szakirodalomban alaposan utánajárt a D-vitamin-hiánynak, és eközben került a kezébe néhány tanulmányom, amelyek hatására megvizsgálta krónikus migrénes fejfájásban szenvedő pácienseinek a D-vitamin-szintjét.
A migrén a fejfájás egy speciális változata, amely általában lüktető fájdalomként jelentkezik a fej egyik oldalán, és gyakran émelygés és fényérzékenység kíséri. Nagyrészt még ma is rejtélyes jelenség számunkra, azt azonban már tudjuk, hogy összefüggésben áll az agyi erek összehúzódásaival és az e szervben bekövetkező egyéb változásokkal.
Dr. Wheeler észrevette, hogy még soha senki nem vizsgálta a világ mintegy 45 millió migrénes páciensének D-vitamin-ellátottságát, holott e személyeknek gyakran vannak egyéb egészségügyi problémáik is, például nagyobb az esélyük a keringési betegségekre, a szívrohamra, a szélütésre és a fibromyalgiára – márpedig ezen állapotok mindegyikéről kimutatták már, hogy kapcsolatban áll a D-vitamin-hiánnyal.
Dr. Wheeler önmagán kezdte a kísérletezést, hiszen szintén migrénes panaszokkal küszködött. Megállapította, hogy 25-D-vitamin-szintje rendkívül alacsony, milliliterenként mindössze 8,2 ng. Ezen eredmény láttán azonnal nekilátott ellenőrizni a pácienseit, és kiderült, hogy az egyetlen járóbeteg rendelőben hat hónap alatt megfordult ötvenöt migrénes páciens 41,8%-ának az optimálistól elmaradó volt a D-vitamin-szintje. Konkrét számokkal: a 41,8%-on belül 27,3% volt enyhén (20-30 ng milliliterenként), 14,5% pedig kórosan (kevesebb mint 20 ng milliliterenként) D-vitamin-hiányos.
Összefoglalva: látható, hogy a D-vitamin hiánya mennyi betegséggel összefüggésbe hozható!
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.