D-vitamin

Hogyan öli meg a D-vitamin a rákot?

Az orvostársadalom egésze talán csak a közelmúltban kezdte tény­ként elfogadni, hogy összefüggés van a D-vitamin és a rák között, bár a kutatások már hosszú ideje folynak. Az 1980-as évek vége egyes kutatók úgy vélték, hogy a naposabb vidékeken élők körében azért alacsonyabb a rák és a szívbe­tegségek kockázata, mert a bőrüket érő napfény hatására a szerveze­tükben képződő D-vitamin valahogy kedvezően hat testük sejtjeire. Ezt több, akkoriban végzett kutatás is alátámasztani látszott, de nem tudták, mi lehet a jelenség oka.

Az volt az elképzelésük, hogy a D-vitamin ugyanúgy fejti ki hatását a szervezet sejtjeire, ahogyan a csontokra – vagyis minél több nap­fény éri a testet, annál több 25-D-vitamin fog a vérben keringeni, hogy aztán a vese aktivált D-vitaminná alakíthassa át. Ezen elmélet szerint az aktivált D-vitamin a veséből a szervezet különböző részeire jut, ahol kedvezően befolyásolja a különböző sejtcsoportokat növekedésük szabályozásával és rosszindulatúvá válásuk megelőzése révén. A fel­tevés szerint minél több D-vitamin jut a szervezetbe a napfény segít­ségével, illetve az étrendből, annál több aktivált D-vitamint fognak a vesék termelni.

Voltak akik máshogyan képzelték a folyamatot!

Pár kutató azt az elképzelést vetette fel, hogy a szervezet különféle részein lévő sejteknek nem kell a csekélyke akti­vált D-vitamin-készletekre hagyatkozniuk, mivel minden egyes sejt­csoportnak megvan a maga enzimes gyártósora, amely a 25-D-vitamint aktivált D-vitaminná alakítja át. Más szóval, a sejtek képesek helyben előállítani a számukra szükséges aktivált D-vitamint, így nin­csenek rászorulva a távoli vesében termelődő vegyületre.

Az elméletet egy 1998-ban közzétett, dr. Gary Schwartzcal és dr. Tai Chennel közös tanulmányban igazolták! Eredményeik alap­vetően változtatták meg azt, ahogyan az orvostudomány a D-vitamin és a sejtek, illetve szövetek egészsége közti kapcsolatra tekint. E ta­nulmányban egészséges prosztatasejteket neveltek 25-D-vitamint tartalmazó közegben, hogy lássák, mi történik.

A sejtek a 25-D-vi­tamint átalakították aktivált D-vitaminná (1,25-D-vitamin). Ez után prosztata ráksejteket helyeztek a 25-D-vitaminnal dúsított közeg­be. E sejtek, ahogyan a ráknak szokása, addig fékezhetetlenül szapo­rodtak. Amikor azonban érintkezésbe kerültek a 25-D-vitaminnal, és a vegyületet aktivált D-vitaminná alakították át, a kaotikus szapo­rodásnak vége szakadt.

Kutatási eredmények! Ezzel lényegében azt bizonyították, hogy a prosztatasejtek és a rákos prosztatasejtek a veséhez hasonlóan képesek aktivált D-vitamin előállítására.

A vesében termelt, a kalcium anyag­cseréjét és a csontok egészségét szabályozó aktivált D-vitaminnal el­lentétben azonban a prosztatában termelt aktivált D-vitamin feladata a normális sejtszaporodás biztosítása. Ezt nemcsak a későbbi kutatá­sok igazolták, hanem több kutatócsoport vizs­gálatai is, amelyek kimutatták, hogy a D-vitamin aktiválását végző enzimek megtalálhatók a vastagbél, az emlő, a tüdő és az agy sejtjei­ben is.

Ez a felfedezés segített megérteni más, a szervezet D-vitamin-fel­használásával kapcsolatos rejtélyeket is

A vesékben aktiválódó D-vi­tamin a belekbe és a csontokba kerülve a kalcium anyagcseréjét szabá­lyozza. Ha tehát a vesék sokkal több aktivált D-vitamint állítanának elő, annak az egészség szempontjából kedvezőtlen hatásai – például hiperkalcémia (a vér túl magas kalciumszintje) és hiperkalciuria (a vi­zelet túl magas kalciumszintje) – lennének. A szervezet e veszélyeket igen leleményesen kerüli el úgy, hogy más szöveteknek és sejteknek is megengedi a D-vitamin aktiválását.

Ha egy orvos olyan pácienssel találkozik, akinek nincsenek veséi (vagyis dialízisre jár), az illető véré­ben nem lesz kimutatható mennyiségű aktivált D-vitamin. Ezért téte­lezték fel sokáig, hogy a szervezetben kizárólag a vese képes aktivált D-vitamint előállítani. Laboratóriumom és más kutatók vizsgálatai azonban kimutatták, hogy a szervezet okosabb ennél, és képes például a prosztatában, a vastagbélben és az emlőben „helyben” is megtermel­ni a szükséges aktivált D-vitamint.

A helyben aktivált D-vitamin akár 2000 génre is hathat

Amelyek a sejtek szaporodását és egyéb funkcióit szabályozzák, a hasnyálmirigy­ben inzulint termelnek, a vesében pedig a renin nevű hormon terme­lődését befolyásolják. E feladatait ellátva az aktivált D-vitamin megin­dítja a 25-D-vitamin-24-hidroxiláz nevű enzim termelődését, amely azután gyorsan lebontja az aktivált D-vitamint. Az aktivált D-vitamin soha nem is hagyja el a sejtet, így nem mutatható ki a vérből. Néma harcos, amely feladata végeztével lényegében öngyilkosságot követ el. Ez is kitűnő példa a szervezet csodálatos önszabályozó folyamataira.

A felfedezés következményei szinte felfoghatatlanok

Nagy való­színűséggel megtaláltuk annak okát, miért hat a napozás oly erőtelje­sen a rák előfordulási gyakoriságára. Amikor több napfény éri a testet, és több D-vitamin termelődik a bőrben, azt a máj 25-D-vitaminná alakíthatja át, amelyet viszont a prosztata, a vastagbél, a petefészek, az emlő, a hasnyálmirigy, az agy és valószínűleg a legtöbb egyéb szö­vet sejtjei aktiválnak, hogy ezzel megakadályozzák a rendellenes sejt­szaporodást. Minél több D-vitamin termelődik a szervezetben, annál egészségesebbek lesznek ezek az egyébként betegségre hajlamos szövetek.

A rák “megelőzése” D-vitaminnal?

Mivel nem kell a vesében termelődő aktivált D-vitaminra ha­gyatkozni, nagyszerű lehetőséget kínál a rák megelőzésére pusztán az is, ha a szervezetben elegendő 25-D-vitamin van – ez termelődhet a napfény hatására bőrben, vagy származhat D9- vagy D3-vitamin-pót­lásból is. Már megkezdődött az aktivált D-vitamin új, mesterségesen előállított formáinak a vizsgálata is: a kutatók egyelőre azt tanulmá­nyozzák, hogyan akadályozhatják ezek a rák növekedését.

Bár a D-vitamin sejtszaporodást szabályozó hatása alapján logi­kusnak tűnik az aktivált D-vitamin felhasználása rák elleni kezelésre, tudni kell, hogy a rák azért bonyolultabb ennél. Először is a ráksejtek nagyon okosak. Amikor kialakul egy rosszindulatú daganat, a rákos sejtek mind nagyobb mennyiségben termelik a transzkripciós faktor­nak nevezett, a gének kifejeződését szabályozó fehérjéket. E transz­kripciós faktorok egyike a D-vitamin-recepto­rokhoz kötődik, és működésképtelenné teszi őket.

Ha ez megtörtént, az aktivált D-vitamin már nem képes szabályozni a gének kifejeződé­sét, így nem is fejtheti ki sejtvédő hatását. Olyan az egész, mintha átbil­lentettek volna egy kapcsolót. A rákos sejt érzéketlenné válik az aktivált D-vitaminnal szemben, és ha magára hagyják, tovább szaporodva mind nagyobb károkat okoz a környező szövetekben.

Új rákmodell?

Bár erős túlzás volna kerek perec kijelenteni, hogy a D-vitamin min­den esetben képes megelőzni és gyógyítani a rákot, egyes kutatók nem riadtak vissza attól, hogy a kutatási eredmények ismeretében egészen új rákelmélettel álljanak elő.

A Garland fivérek éppen 2009-ben vetették fel azt a lehetőséget, hogy a rák talán másféle módon is kialakulhat a szervezetben. A je­lenlegi tudományos modell azt feltételezi, hogy a rák mindig egy ge­netikai mutációval kezdődik.

De mi van akkor, ha ez a feltevés téves?

Mi van, ha más módon is magyarázható a rák kialakulása? A Garland fivérek e kérdéseket vetették fel az Annak of Epidemiology hasábjain, és elméletüket aztán gyorsan szétkürtölte a sajtó is. Először is dr. Cedric Garland és kutatócsoportja arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy számos kutatás szerint olyankor alakul ki rákos daganat, amikor a sejtek elveszítik a normális, egészséges összetapadás képes­ségét. Ezután érveket hozott fel annak bizonyítására, hogy a rosszin­dulatúvá válás e folyamatában kulcsfontosságú szerepe lehet a D-vi­tamin-hiánynak.

Mint kifejtette, a szakemberek már igazolták, hogy az aktivált D-vitamin jelenlétében a szöveteket alkotó sejtek össze­tapadnak, és normális, érett sejtek módjára viselkednek. Ha azonban nincs jelen elegendő aktivált D-vitamin, a sejtek nemcsak ezt az összetapadási képességüket veszíthetik el, hanem differenciáltságukat is (vagyis azt a tulajdonságukat, hogy egy bizonyos feladat ellátására specializálódtak). Emiatt aztán visszaalakulhatnak egy éretlen, veszé­lyes állapotba, és rákossá válhatnak.

E folyamat létrejöttét az akadályozhatja meg, mondja dr. Garland, ha a szervezetben elegendő D-vitamin van. Amikor elég aktivált D-vi­tamin van jelen, az leállíthatja az elrákosodási folyamat első szaka­szát azáltal, hogy újra létrehozza az ép D-vitamin-receptorokkal ren­delkező sejtek közötti kapcsolatokat. De ha nincs aktivált D-vitamin, akkor nincs, ami megakadályozhatná a sejt „pályamódosítását”.

DINOMIT modell

Dr. Garland és munkatársai a rák kialakulásának ezt az új modell­jét DINOMIT-nak nevezték el. A név minden egyes betűje a rák fejlő­désének egy külön stádiumát jelöli (angolul):

  • D mint disjunction, azaz a sejtek közti kommunikáció megszakadása;
  • I mint initiation, vagyis a genetikai mutációk kialakulása és szerepének kezdete;
  • N mint natural selection, azaz a leggyorsabban szaporodó rákos sejtek természetes ki­választódása;
  • O mint overgrowth, azaz a sejtek túlszaporodása;
  • M mint meiastasis, azaz a rosszindulatú sejtek más szövetekbe való eljutása;
  • I mint involution, azaz zsugorodás, és
  • T mint transition, azaz átme­net – ez utóbbi kettő sajátos nyugalmi állapotokat jelez, amelyek a rá­kos sejteknél is előfordulhatnak, és talán megváltoztathatók a D-vita­min-szint növelésével.

Azt, hogy ez az elmélet helytálló-e, csak a jövőbeli kutatások de­ríthetik ki!

Az elmúlt években mindenesetre gyorsan gyűltek a D-vi­tamin-hiány és a rák kialakulása közötti lehetséges ok-okozati össze­függésre vonatkozó adatok. Nem kétséges, hogy e bizonyítékok tovább szaporodnak majd, és súlyuk lassacskán elfojtja azon hangokat, ame­lyek szerint a napfény rossz, és a bőrrák az, ami miatt a legtöbbet kell aggódnunk.

Hosszasan sorolhatnánk még a tanulmányokat; a D-vitamint szá­mos ráktípussal összekapcsoló elméleteket már kétszáznál is több epi­demiológiai tanulmány ellenőrizte és igazolta. Ezeken felül a 2500-at is meghaladja azon laboratóriumi vizsgálatok száma, amelyek a D-vita­min és a rák közti kapcsolat élettani alapjait világították meg.

Nyu­godtan utána lehet nézni: csak be kell írni a Google-ba a D-vitamin és rák (vagy angolul a vitamin D and cancer) szavakat, és a találati lista ezerszám tartalmazza majd a világ legkiválóbb egyetemeiről és kutatóintézeteiből származó tudományos cikkeket. Mindez igazán derűlátásra adhatna okot, ha nem volna igaz az, hogy a rákos pácien­sek többsége D-vitamin-hiányos.

D-vitamin hiány pótlása segíthet a rák legyőzésében

A lakosság 25-D-vitamin-szintje általában siralmasan alacsony. Vegyük hozzá ehhez azt a tényt, hogy a daganatos betegek általában nem érzik jól magu­kat, így nem sok időt töltenek a szabadban, nem különösebben aktívak, és gyakran vannak gyomorpanaszaik is, ami megnehezíti számukra a táplálkozást. A végeredmény az, hogy a szervezetük problémáik mi­att még a táplálékukban jelen lévő kevéske D-vitamint sem képes tel­jes mértékben felszívni. Pedig ennek pótlásával javítható a rákos betegek esélyei és életminősége.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.