Vércukorszint és metabolikus szindróma, D-vitamin
- Magas vérnyomás.
- Magas vércukorszint.
- Egészségtelen koleszterin-és trigliceridszint.
- Túl sok hasi zsír.
Ha körülnéznénk egy európai vagy amerikai tömegben, például egy futballmeccsen vagy egy koncerten, és összeszámolnánk, hány embernél található meg a fenti jellegzetességek mindegyike, nagyjából minden hatodik embert megjelölhetnénk.
Könnyen lehet, hogy például a magas vérnyomást alig valaki sorolná az anyagcsere rendellenességei közé, pedig az említett állapotok között sajátos összefüggés van. Ha együtt állnak fenn a szervezetben, akkor hatásuk igencsak jelentős. E rizikófaktorok megduplázzák az ér- és szívbetegség kockázatát, ami viszont a szívroham és a szélütés veszélyét is fokozza, a cukorbetegség kialakulásának valószínűségét pedig ötszörösre növelik.
Cukorbetegség
A cukorbetegség szó az esetek zömében a 2-es típusú, azaz felnőttkorban kialakuló cukorbetegséget takarja. Ez a leggyakoribb fajta cukorbetegség – a 23,6 millió cukorbeteg amerikai 90-95%-át sújtja. Az 1-es típusú cukorbetegséghez hasonlóan megzavarja a cukor tápanyagként való felhasználásának folyamatát a szervezetben, ám az 1-es típusú diabétesztől eltérően nem autoimmun eredetű állapot. 2-es típusú cukorbetegség esetén a hasnyálmirigy béta-sejtjei tovább termelik az inzulint, ám ha a szervezetben túl sok a zsír, a sejtek rezisztenssé válnak az inzulinnal szemben, és így kevésbé hatékonyan használják fel ezt a hormont.
Ezt az állapotot inzulinrezisztenciának vagy pre-diabétesznek nevezik. Ahogy a betegség súlyosbodik, az inzulintermelés az évek során lassan lecsökken, és a végeredmény már hasonló az l-es típusú cukorbetegséghez: a vérben megnő a szervezet fő energiaforrásának számító glükóz mennyisége, és a sejtek nem képesek azt mint tápanyagot kellő hatékonysággal hasznosítani.
- Áttörés a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők számára
- A cukorbetegség típusai és kezelése
- A cukorbetegség és hatása az érrendszerre
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
2-es típusú cukorbetegség
Az 1-es típusú cukorbetegséggel ellentétben (erről az autoimmun betegségről a következő fejezetben lesz részletesebben szó) e rendellenesség rizikótényezői az idősebb kor, az elhízás, az örökletes hajlam és a mozgásszegény életmód, és számít az is, hogy valaki mely népcsoport tagja. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők mintegy 80%-a túlsúlyos, ezért is fordít rá oly nagy figyelmet a sajtó most, hogy az elhízás szinte járványos léptékűvé vált. Egyeseknél még visszafordítható az állapot azzal, ha megváltoztatják testmozgási és táplálkozási szokásaikat. Másoknál viszont a betegség fokozatosan mind több kárt tesz a szervezetben, amivel rontja az életminőséget, és bonyolult egészségügyi problémák egész sorát idézi elő.
D-vitamin segít a megelőzésben!
Mivel az aktivált D-vitamin fokozhatja az inzulintermelést, nem is meglepő, hogy a kutatások szerint az UV-B-sugárzás – és emiatt persze a szervezet megfelelő 25-D-vitamin-szintje – közvetett módon segíthet a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében. Még nem tudjuk pontosan, milyen hatása van a D-vitaminnak a 2-es típusú cukorbetegség kockázatára, de a fokozatosan gyűlő adatok azt mutatják, hogy egyértelmű összefüggés áll fenn a kielégítő D-vitamin-szint és a hatékony sejtanyagcsere között.
Számos tanulmány egybecsengő eredménye szerint a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek általában alacsony a 25-D-vitamin-szintjük.
Amit tudunk, az az, hogy a D-vitamin hiánya az inzulinrezisztenciával és a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek (ezek a D-vitamin-receptorokat is tartalmazó sejtek termelik az inzulint az egész szervezet számára) rosszabb működésével is összefügg. A kutatók állatkísérletek során megállapították, hogy ha az egerek béta-sejtjeinek D-vitamin-receptorai az alacsony 25-D-vitamin-hiány miatt nem működnek megfelelően, elveszítik inzulintermelő képességüket.
A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatói 2004-ben publikálták eredményeiket azon vizsgálataikról, amelyeket a cardia nevű, a fiatal felnőttek koszorúér-probléma kialakulási kockázatát vizsgáló tanulmánnyal kapcsolatosan végeztek. A cardia egyebek közt azt kívánta kideríteni, milyen szerepe van a D-vitaminnak a metabo-likus szindróma létrejöttében.
Az Egyesült Államok négy nagyvárosában folytatott cardia vizsgálataiba 3157 tizennyolc és harminc év közötti, fekete vagy fehér bőrű személyt vontak be. Kiderült, hogy a túlsúlyos fiatal felnőttek körében a több tej fogyasztása csökkentette az inzulinrezisztencia kialakulásának valószínűségét. Az adatok egyébként eléggé meglepőek: a legtöbb tejet fogyasztó alanyoknál 72%-kal volt kisebb a metabolikus szindróma előfordulási gyakorisága.
A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők gyakran egy ördögi kör foglyaivá válnak: túlsúlyosak, de nincs elég energiájuk vagy motivációjuk a testmozgáshoz, ami további egészségügyi problémákat idéz elő, például túlterheli különböző szerveiket, vagy megakadályozza őket abban, hogy kialudjak magukat. A cukorbetegségből és az általa okozott másodlagos egészségügyi problémákból fakadó lehetséges veszélyek szarna szinte végtelen.
Vegyük ehhez hozzá a D-vitamin-hiányt – tudván, milyen sok területen lehet kedvező hatású ez a vitamin -, és már elég világosan kirajzolódik a probléma nagyságrendje és összetettsége. Az ördögi körből való kitöréshez általában teljes életmód- és étrendváltás szükséges, emellett oda kell figyelni a stressz csökkentésére is, mivel az megtorpedózhatja a fogyási erőfeszítéseket, és elősegítheti a hormonális egyensúlyzavarok fennmaradását.
Serdülőkori fiatalok
Az elmúlt néhány évben a tinédzserek kerültek a figyelem középpontjába, mivel a rájuk vonatkozó statisztikák igen gyorsan változnak. A serdülőkornak körében mind gyakoribb elhízottság negatív hatással lehet az élettartamukra – a szüleikhez képest azt akár kettő-öt évvel is csökkentheti. A legújabb kutatások szerint e korcsoportban is összefüggés mutatható ki az alacsony 25-D-vitamin-szint, valamint a magas vérnyomás és magas vércukorszint között – márpedig ezek az állapotok a szívbetegség és a metabolikus szindrómához kapcsolódó különféle egészségügyi rendellenességek fő rizikótényezői közé tartoznak.
Röviden: metabolikus szindróma előfordulási valószínűségében négyszeres volt a különbség az optimális 25-D-vitamin-szintű tizenévesekhez képest.
A megfigyelt összefüggések összhangban álltak azon korábbi vizsgálati eredményekkel is, amelyek szerint a D-vitaminhiány a fekete fiataloknál a legsúlyosabb, a latin-amerikaiaknál kevésbé, a fehéreknél pedig a legkevésbé súlyos – de mindenütt jelen van. Azt a további kutatásoknak kell megállapítaniuk, milyen mértékben felelős a D-vitamin-hiány ezen egészségügyi problémákért, és mekkora hatása lehet megelőzésükre és kezelésükre.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.