Orvosi tanácsok

Félelmek, fóbiák és rögeszmék kezelése

Mindannyian szorongunk olykor a mindennapi élet követelményei, a stressz okozta feszültség miatt. Ám ha a szorongás szélsőségessé vá­lik, ha a félelmeknek, aggodalmaknak már nincs semmilyen valós alap­juk, vagy kezelhetetlenül rögeszméssé válnak, akkor cselekedni kell.

Számítógéppel a fóbiák ellen

Nagy­jából minden ötödik ember annyira fél a repüléstől, hogy az már erősen behatárolja nyaralási szokásait, s akár a karrierjét is ve­szélyeztetheti. Régebben úgy kezelték, hogy az illető többször is kilátogatott egy reptérre a terapeutával, ma azonban egyre inkább a számítógépes szimulátorok segítenek. A páci­ens a repülőgépeken lévőkhöz hasonló ülés­ben ül, és egyfajta, a szemét is eltakaró sisa­kot visel, amely élethű képeket vetít elé.

Érdekesség: az élmény annyira valószerű, hogy amikor az amerikai Hartfordban, a Szorongásos Zavarok Központjában a módszert tesztelők egyikét az ablakon való kinézésre kérték, így felelt: „Ki van zárva, ahhoz túl magasan vagyunk.”

A „repülés” akkor hatásos, ha leg­alább egy órán át tart, és időnként meg is kell ismételni. A technológiát – megfelelő módosításokkal persze – már arra is alkal­mazzák, hogy segítsenek az autóvezetőknek szembenézni félelmeikkel, amelyek például közlekedési balesetek elszenvedése után ala­kulhatnak ki bennük. (Ez a módszer Magyar­országon még nem használatos.)

Hiszi, vagy sem!

A tények csillapíthatják a félelmet

Az aviofóbiások (repüléstől irtózok) szá­mára azok a legeredményesebb foglalko­zások, amelyek során a résztvevőket meg­ismertetik a repülőgép működésével, összehasonlítják nekik a légi utazás és a közúti, illetve a vasúti közlekedés baleseti statisztikáit, és személyesen találkozhat­nak néhány pilótával és utaskísérővel – ez hozzájárulhat félelmük legyőzéséhez. Ha pedig már sikerült felszállniuk a gépre, nagyon sokat segíthet, ha egyszerűen be­hunyják a szemüket, és elképzelik, hogy autóbuszban ülnek.

Repülés előtt vegyen be egy piru­lát!

Ha a közelgő repülőútnak már a gondo­latától is kiveri a veríték, mert biztosra veszi, hogy a gép le fog zuhanni, kérje meg orvosát benzodiazepin hatóanyagú nyugtató felírásá­ra. Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek éppen annyi időre enyhítik a félelmet, hogy ki tudja bírni a repülést. Ám ha ilyen gyógy­szert használ, soha ne keverje alkohollal, mivel az fölerősítheti a mellékhatásait – pél­dául az émelygést, az álmosságot, a szédülést, az összefolyó beszédet és a homályos látást. Valószínűleg azt javasolják majd, hogy köz­vetlenül a repülés előtt vegye be a szert, és ha útközben önre tör a szorongás, akkor még egy kisebb adaggal erősítse a hatást.

Írasson föl SSRI-t!

Az agorafóbia (nyílt tértől való félelem, szorongás a biztonságos otthoni környezet elhagyásakor) annyira beszűkítheti az érintettek életlehetőségeit, hogy otthonuk foglyává válhatnak, s nem képesek kilépni onnan. De még a kevésbé súlyos változatai is nagyon rossz hatással lehetnek a betegek életére, hiszen például rettegést érezhetnek a bevásárlóközpontban, a liftben és minden más olyan helyen, ahol úgy érzik, nem tudnak kiszabadulni.

Jegyezzük meg! Az ago­rafóbia kezelésére használt gyógyszerek közül a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlóknak (SSRI) nevezett antidepresszánsok a legsikere­sebbek – ilyen például a fluoxetin. Ha agora-fóbiától szenved, érdeklődjön pszichiátertől a gyógyszeres kezelés lehetőségéről!

Változtasson reakcióin!

Brazil pszi­chológusok újfajta módszert dolgoztak ki az arachnofóbia (pókiszony) kezelésére. Sok arachnofóbiás személy egyáltalán nem haj­landó részt venni a hagyományos kezelése­ken, ahol igazi pókokkal szembesítik őket. a módszer brazil változatában ezért a pácien­sek csak CD-t kapnak, amelyen pókszerű vo­násokkal rendelkező dolgok képei vannak – például gótikus katedrálisok csúcsboltozatai vagy háromlábú fényképezőgép-állványok.

Kutatási eredmények! Miután négy héten át naponta kétszer végig­nézték a képeket, a vizsgálatban résztvevők 42 százaléka képes volt megérinteni egy élő pókot; hat hónap után pedig az alanyok több mint 90 százaléka tudta félelem nélkül meg­közelíteni a pókokat.

Növelje a szintet!

Ha agorafóbiája nem súlyos, vagy ha nem szeretne SSRI-t szedni, akkor természetes módszerekkel is növelheti szervezete szerotoninszintjét. Élvezze minél többet a nappali világosságot, mozogjon rendszeresen, étrendje pedig legyen gazdag triptofánban, mivel ez az aminosav a szerotonintermelés alapanyaga. Fogyasszon ezért tejet, joghurtot és olajos magvakat.

Rendezze meg a gyógyulását!

A szo­ciális fóbiákban szenvedőknek nagyon hasz­nos lehet, ha találkoznak egymással. Ezek az emberek rettegnek az olyan helyzetektől, ahol mások nyilvánosan kínos helyzetbe hozhatják őket, illetve ítélkezhetnek róluk – félnek például idegenekkel találkozni, nyil­vánosan szerepelni. a szakképzett terapeuta irányításával való szerepjáték során gyakorol­hatják azokat a helyzeteket, amelyek megré­mítik őket, és fel is készülhetnek rájuk, így idővel túltehetik magukat a félelem okozta bénultságon, és magabiztosabbá válhatnak. Kérdezzen meg egy pszichiátert, hogyan tud­na találkozni „sorstársaival”.

Csökkentse érzékenységét!

Kissé talán ellentmondásnak tűnik, de ha beleképze­li magát abba a helyzetbe, amelytől retteg, sőt kiveri a víz, szédül és vadul kalapál a szíve, az valójában segíthet szembenézni félelmeivel. a terápiának ez a változata külö­nösen hatásos azoknak, akik félnek a magas­ságtól, a bezárt helyektől, a víztől, a sötét­ségtől vagy az olyan természeti jelenségektől, mint a vihar vagy a földrengés. a pácienseket arra biztatják, hogy képzeljék el félelmük tárgyának bekövetkezését. Ahogy újra meg újra megteszik ezt, az adott helyzet egyre inkább veszít szorongást kiváltó képességéből – az el­járást szaknyelven deszenzitizálásnak nevezik.

Lássa magát szembeszállni a félel­mével!

Jegyezzük meg! A vizsgálatok szerint a neurolingvisztikus programozás igen gyorsan ké­pes sikereket elérni a félelmek és fóbiák kezelésében.

A képzett szakember által irá­nyított terápiának több szakasza van. Először el kell képzelnie, hogy egy önről szóló feke­te-fehér filmet néz, amelyben szembesül a rettegett helyzettel vagy dologgal – például mezőn sétál, és madarak röpködnek a feje körül, vagy óriáskígyót tart a karjában. Annak érdekében, hogy objektív módon tud­ja nézni a filmet, a terapeuta arra biztatja, hagyja el képzeletben a testét, és lebegjen egy olyan helyre, ahol irányítani tudja a tör­ténéseket, mintha mondjuk a mozi vetítőfül­kéjében volna.

Miután „megnézte a filmet”, és eltűntek a madarak, a kígyók és az egyéb félelmetes dolgok, arra kérik, hogy képzelje magát ugyanebbe a helyzetbe, de most már színesben, és játssza el újra elejétől a végéig. Az utolsó szakaszban aztán azt kell elképzel­nie, hogy találkozik egy madárrajjal, vagy felvesz a földről egy kígyót; ha a kezelés sike­res volt, azt fogja tapasztalni, hogy félelme szertefoszlott.

Jegyezzük meg! Képzelje azt, hogy egy, a félelmén alapuló fekete-fehér film szereplője – ez segíthet leküzdeni a fóbiáját

Írja le!

Ha úgy érzi, hogy kezdenek elhatalma­sodni elméjén a rögeszmés gondolatok, vagy késztetést érez valamilyen kénysze­res tevékenységre, írja le. Próbálja minél pontosabban lejegyezni, mit gondol – akármilyen negatívak is a gondolatai, és még ha újra meg újra ugyanazt kell is le­írnia. Minél többször veti papírra gondo­latait, annál inkább azt tapasztalja majd, hogy veszítenek az ön feletti hatalmukból.

Ne adja tovább félelmeit!

Szakértők úgy vélik, hogy a szorongásos zavarokkal küszködők gyermekeinek körében legalább hétszer nagyobb a hasonló problémák való­színűsége, mint a többi gyermek esetében. Ez azonban nem elkerülhetetlen.

Kutatási eredmények! Egy ameri­kai vizsgálatban a szorongásos problémák nélküli gyerekeket és szorongásos zavarokkal küszködő szüleiket kognitív viselkedésterápi­ás kezelésben részesítették. A kezelés nyolc hete alatt a felnőttek megtanulták felismerni, mely tettük és viselkedésük ébreszthet szo­rongást gyermekeikben – például a túlzott féltés vagy az állandó aggodalmaskodás. A gyerekek pedig olyan hatékonyan sajátítot­ták el a problémakezelési készségeket, hogy egy év elteltével sem alakult ki bennük szo­rongásos zavar. Egy hasonló, de kezelésben nem részesülő csoportban ugyanakkor a gyermekek 30 százalékánál találtak terápiát igénylő szorongásos problémákat.

Adjon magának időt az aggódásra!

Ha kényszerbetegségben (obszesszív-kompulzív zavar, OCD) szenved, aggodalmai le­küzdésére jó módszer, ha azokat pontosan mért, 10 perces „aggódó időszakokra” korlá­tozza – ideális esetben reggel, rögtön ébredés után, és kora este, hogy ne zavarják meg az alvásban. Ezek az időszakok, amelyeket meg­határozott helyen célszerű tölteni, jó lehető­séget kínálnak szorongása leírására is. Ha a nap folyamán késztetések tolakodnak a fejé­be, kössön „szerződést” magával arról, hogy nem foglalkozik velük az aggódási időszakig.

A szokásaim kényszerbetegségre utalnak?

Többször is meg szokta nézni, hogy kikap­csolta-e a tűzhelyet, vagy az utcának mindig ugyanazon az oldalán sétál az állomás felé? Sokunknak vannak kényszeres jellegű szoká­saink, de csak akkor jelentenek gondot, ha ellenőrizhetetlenné válnak. Az alábbi táblázat a kényszerbetegség leggyakoribb változataira jellemző félelmeket és tevékenységeket fog­lalja össze. Ha szokásai már gondot okoznak mindennapi életében, forduljon orvoshoz!

GondolatokTettek
Fél a piszokkal vagy kórokozókkal való szennyeződéstől.Újra meg újra ellenőrzi, nincsenek-e a testén szennyeződésre utaló nyomok. Gyakran mosakszik. Elkerüli az ön által szennyező forrásnak tartott helyeket és tárgyakat.
Fél egy figyelmetlenség, például nyitva hagyott ajtó, égve felejtett lámpa vagy nyitva maradt csap káros következményeitől.Többször ellenőrzi a zárakat, csapokat és kapcsolókat. Igyekszik nem utolsóként elhagyni a lakást. Rendszeresen arra kér másokat, hogy biztosítsák arról, hogy minden rendben van.
Azt képzeli, hogy árthat vagy rosszat tehet az ön gondjaira bízottak­nak, például a gyermekeinek, vagy elárulja a partnerét.Kerüli az olyan helyzeteket vagy dolgokat, amelyekről úgy véli, hogy ártalmasak lehetnek, például elrejti az éles és hegyes eszközöket.
Fél a rendetlenségtől vagy a szim­metria hiányától, és szorong vagy rosszul érzi magát, ha a dolgok nem a megfelelő módon helyez­kednek el.Állandóan átrendezi a dolgokat, amíg minden a „megfelelő" helyre nem kerül.
Szörnyű következményektől tart, ha a dolgokat „rossz" sorrendben végzi el.Újra meg újra elvégzi azokat a cselekvéseket, amelyekről úgy gondolja, hogy „helytelenül" végezhette el őket.

Legyen tisztában saját értékével!

A kényszerbetegségből való kigyógyulás kul­csa az lehet, hogy ismerje önmagát, és ezt a tudást használja fel a félelmeivel való szem­benézéshez. Ez az alapja a humanisztikus pszichológiának, amely azt állítja, hogy mindenkinek van veleszületett értéke, és hogy a szellemi egészség érdekében az embereknek személyes felelősséget kell vállalniuk tetteikért. A terapeuta segítségével végzett kezelés a múlt helyett a jelenre összpontosít. A mód­szer sokat segíthet, attól függetlenül, hogy szorongó gondolatok hálójában vergődik, rögeszmés félelmei vagy babonái vannak, vagy olyan szertartások rabja, mint a kézmo­sás vagy az ismételt ellenőrizgetés.

Lássa a mulatságos oldalt!

Rögeszméi képtelenségének felismerése segíthet abban, hogy el tudjon szakadni kényszerességétől. Az egyik amerikai tévésorozat főszereplője, az OCD-s nyomozó, Adrian Monk sok, ha­sonló gondokkal küszködőnek tette lehetővé problémái kikacagását (az OCD a magyar felnőtt lakosság 2-3 százalékát érinti).

Bánjon jól a testével - ez az elméjének is jót tesz

A szorongás minimálisra csökkentéséhez elengedhetetlen, hogy vércukorszintje a nap folyamán állandó legyen. A vércukor­szint hirtelen megugrása vagy lezuhanása szorongást válthat ki. Kezdje tehát a na­pot kiadós reggelivel, utána pedig rend­szeresen egyen, de egyszerre mindig csak keveset. Alacsony glikémiás indexű (Gl) ételeket válasszon, amelyek energiatartal­ma lassabban szabadul fel – például hántolatlan gabonaféléket vagy zöldségeket. Kerülje a kekszeket, édességeket, ezek hirtelen vércukorszintugrást okozhatnak.

Ossza le a segítséget!

A Rogers-féle humanisztikus pszichológiában alkalmazott Q-válogatás 100 kártyából álló paklival segít az OCD-ben szenvedőknek. Minden kártyára egy tulajdonság van felírva – például „na­gyon nyílt és társaságkedvelő”, „nagy az ön­becsülése” vagy „rendezett gondolkozású és nagyon figyel a részletekre”. A pácienst arra kérik, hogy rendezze a kártyákat kilenc ha­lomba egy olyan skála szerint, amelynek egyik végén az „egyáltalán nem hasonlít rám”, a másikon a „nagyon hasonlít rám” tulajdonságok vannak. Ezután a kártyákat megkeverik, és a páciensnek most olyan mó­don kell újrarendeznie azokat, hogy az „ideá­lis énjét” tükrözzék. A kettő közötti különb­ség felismerése segít gondolatai fókuszának áthelyezésében, így magabiztosabbá és pozi­tívabb szemléletűvé válik.

Jegyezzük meg! Egy kis séta segíthet elterelni figyelmét a rögeszméjéről

Tegyen négy lépést!

Ez az egyszerű program segíthet abban, hogy meg tudjon birkózni az OCD-vel.

  • Címkézze át! Ha ön gyűjtögető, állítsa a feje tetejére kényszercselekvését! Ahelyett, hogy „Muszáj megőriznem ezeket a régi újságokat, mert egy nap még jól jöhetnek”, mondja inkább ezt: „Igazából nincs rájuk szükségem, csak a megszállottságom súgja, hogy nem válhatok meg tőlük.”
  • Tulajdonítsa a betegségnek! Ismerje be, hogy OCD-je van, és hogy azt a hibás agyi üzenetek okozhatják. Ugyanakkor távo­lodjon is el tőle azzal, hogy azt mondja: „Ez nem én vagyok, hanem az OCD.”
  • Figyeljen másra! Tegyen meg mindent azért, hogy ne a megszállottságára, hanem valami másra figyeljen. Rendrakás vagy kéz­mosás helyett inkább jógázzon, meditáljon, vagy menjen el sétálni.
  • Értékelje át! Csökkentse megszállottsága jelentőségét úgy, hogy azt mondja magának: nem is fontos. Lehet, hogy a gondolat ettől nem fog eltűnni, de talán könnyebb lesz fi­gyelmen kívül hagynia.

Szedjen gyógyszert!

Ha az ocd tönk­reteszi az életét, vagy depresszióssá válik mi­atta, kérdezze meg orvosától, szedhetne-e klomipramint. Ez az antidepresszáns az OCD elleni egyik leghatásosabb szer, de hat-nyolc heti szedés is kellhet ahhoz, hogy teljesen kifejtse hatását. Sok OCD-s páciens ért egyet abban, hogy a szer mellékhatásait – például a szájszárazságot, a kimerültséget és a hízást – bőven ellensúlyozza az állapotuk javulása okozta megkönnyebbülés.

Kérjen segítséget!

Ne érezze úgy, hogy egyedül kell megbirkóznia az OCD-vel: sok esetben már a háziorvos is hasznos tanácso­kat adhat, de még kedvezőbb hatású lehet, ha egy pszichiáteren keresztül fölveszi a kap­csolatot a hasonló problémával élőkkel.

Lélegezzen lassabban!

Amikor egy fóbia pánikot vagy szoron­gást vált ki, az ember hajlamos túl szapo­rán lélegezni. Ez felborítja az oxigén és a szén-dioxid egyensúlyát a vérben, aminek következtében szédülni fog, feszültebb és még szorongóbb lesz.

Ilyenkor az alábbi légzőgyakorlat segíthet megnyugodni:

  • Üljön le, és tegye egyik kezét a hasára, a másikat pedig a mellkasára.
  • Szívja be a levegőt 4 másodpercen át erőteljesen, az orrán keresztül; eközben érezze, ahogy a hasán lévő keze meg­emelkedik, a mellkasán lévő viszont egy helyben marad.
  • Tartsa vissza a lélegzetét 2 másodper­cig, azután fújja ki a levegőt a száján át lassan, 6 másodperc alatt. Fújjon ki annyi levegőt, amennyit csak tud, s köz­ben érezze: a hasán lévő keze vissza­süllyed, a másik mozdulatlan marad.
  • Folytassa 5 másodpercen át, vagy amíg teljesen meg nem nyugszik.

Egyenként számoljon le a szorongá­saival!

Ha szembenéz az önben szorongást kiváltó tényezőkkel, azzal enyhítheti a hatá­sukat. Először is írjon listát azokról a dolgok­ról, amelyektől a legjobban fél. Ezután egyenként foglalkozzon velük oly módon, hogy a legkevésbé aggasztóval kezdi. Ha te­hát az okozza a legkisebb mértékű szorongást önben, hogy a tűzhely ellenőrzése nélkül ment el otthonról, akkor kezdje ezzel.

Addig gyakoroljon, amíg ahelyett, hogy többször is megnézné a tűzhelyet, elég lesz egyszer meg­tennie, és utána már nyugodtan el tud men­ni hazulról. Ezután térjen át a lista következő tételére. Ahogy sorra leküzdi ezeket az akadá­lyokat, figyelje meg általános szorongási szintjét, hiszen annak csökkenése is igen bá­torító hatású lehet.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.