Házi gyógymódok

Fóbiák és félelmek: 12 gyógymód a megfékezésükre

A fóbiákat régóta ismeri az emberiség. Íme egy híres orvos leírása egy kü­lönleges fóbiáról: „A férfi azt állította, hogy a fuvolázó lánytól megijedt; vala­hányszor egy-egy ünnepségen meghallotta az első fuvolahangot, rettegés fog­ta el.”  Ebből látható, hogy még egy egyszemélyes fúvószenekar is ráijeszthet va­lakire. A rozsdát senki sem szereti, de a rozsdától rettegő emberek (a betegség görög neve iophobia) valószínűleg egy doboz festéket visznek magukkal, bár­hová menjenek is.

Az agorafóbiások viszont szinte soha sehová sem mennek

Ők a nyilvános­ságtól rettegnek, attól, hogy el kell válniuk egy embertől vagy helytől, aki vagy ami számukra biztonságérzetet nyújt. Az agorafóbiások zöme ezért ki sem te­szi a lábát a lakásból. A klausztrofóbiások viszont azt gyűlölik a legjobban, ha korlátozva érzik mozgásterüket, a panofóbiások pedig egész egyszerűen min­dentől félnek. Jerilyn Ross pszichológus, a fóbiák specialistája szerint: „ahány ember, annyiféle fóbia létezik”.

A fóbiákat egyes szakértők három típusba sorolják: egyszerű fóbiák, szo­ciális fóbiák s végül az agorafóbia. Az egyszerű fóbiákban szenvedő emberek egy adott tárgytól, helytől vagy helyzettől rettegnek. A szociális fóbiákban szen­vedők igyekeznek elkerülni azokat a helyeket, ahol sok ember van együtt, pél­dául a népes fogadásokat, mert attól félnek, hogy ott kínos helyzetbe hozzák önmagukat. Az agorafóbiások pedig komplex jelenség áldozatai, jellegzetesen rettegnek az idegen helyektől.

A fül a hibás

Az ember azt hinné, hogy a fóbiák tulajdonképpen az agyban fészkel­nek, s ekkor jön dr. Harold Levinson, aki szerint a betegség székhelye nem az agy, hanem a belső fül. Dr. Levinson gyakorló pszichiáter és neurológus, a belső fül rendelle­nességeinek specialistája. Miközben betegeit belsőfül-betegséggel kezel­te, egyre-másra egyéb változásokat is észrevett rajtuk. „Nemcsak a belső füllel kapcsolatos problémáik oldódtak meg, hanem a fóbiás panaszaik is enyhültek” – állítja.

Dr. Levinson elmondja: „Belsőfül-problémában szenvedő betegeim közül igen soknak olyan fóbiás panaszai voltak, mint azoknak a betegek­nek, akiket pszichiáterként kezeltem.” Húszévnyi, és több mint 20 ezer betegre kiterjedő kutatómunka nyo­mán dr. Levinson úgy véli, hogy a fóbiás panaszok 90 százaléka mögött a belsőfül funkcionális zavara rejtőzik. „A belső fül felelős az egyensúly-érzékelésért – magyarázza. – Ha itt működési zavar támad, és az egyensúlyérzet bizonytalanná válik, ennek egyik következménye a tériszony, az eleséstől avagy megbotlástól való fé­lelem.”

Dr. Levinson beismeri, hogy ezt a véleményét a szakmán belül má­sok nemigen osztják. Több ezer gyógyult eset után azonban mégsem le­het a véleményét megvetően félresöpörni. Meg van győződve arról, hogy a fóbiás panaszoktól szenvedő betegeknek megéri a fáradságot, hogy egyszer meglátogassanak egy fülspecialistát.

„A dolog nem úgy történik, hogy valaki egy kicsit fél, azután nagyon, majd kialakul az általános fóbia” – fejtegeti Ross. – Ez a dolog nem fokozatosan alakul ki. A legtöbb embernél a fóbia hirtelen jelentkezik, és olyan téren, ahol ko­rábban még enyhe félelmei sem voltak.”

De hát tulajdonképpen mi a fóbia? Klasszikus értelemben a fóbia „irraci­onális, akaratlan és indokolatlan félelem, amely általában elvezet oda, hogy az adott személy kerüli a leghétköznapibb helyeket, tárgyakat vagy helyzeteket” – állítja Ross.

Valójában azonban a fóbia félelem magától a félelemtől

A fóbia azt jelen­ti, hogy az egyén fél saját belső reakcióitól. Attól fél, hogy pánikroham tör rá, és elveszíti a helyzet feletti uralmát. Alapjában véve tehát az ilyen beteg az ön­maga feletti uralom elvesztésétől fél.

A fóbiások tisztában vannak betegségükkel, és tudják, hogy félelmüket a helyzet egyáltalán nem indokolja. Ross a következő példát hozza fel: „Ha ön repülőgépen utazik és útközben vihar támad, teljesen normális dolog a félelem­érzet. Ha azonban behívatja a főnöke, és közli, hogy két hét múlva üzleti ügy­ben el kell utaznia, és erre tüstént aggódni kezd, hogy majd a gépen pánikroha­ma lesz, ez olyan félelem, amit az adott helyzet nem indokol. A fóbia mindig irracionális mértékű rettegés.”

Ismerősnek tűnik a dolog? Ha igen, az alábbiakban következik néhány ra­cionális tanács irracionális viselkedésű egyének számára.

Orvosi segítség

Amikor specialistához kell fordulni

Senki sem tudja pontosan, mi okozza a fóbiákat. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a dolog teljességgel pszichológiai természetű; mások úgy vé­lekednek, hogy biológiai alapja van. Ám egyre több tény bizonyítja, hogy a betegség ezek kombinációjából alakul ki.

Az ismeretes, hogy a fóbiára való hajlam öröklődik. Ha a szülei közül bármelyiknek volt valamiféle fóbiája, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy önnek is lesznek hasonló problémái; az azonban egyáltalán nem biztos, hogy a fóbiája ugyanolyan típusú lesz. A fóbiák kialakulása gyakoribb azoknál, akik gyermekkorukban rettegtek, hogy magukra maradnak, illet­ve olyanoknál, akik mindenben a tökéletességre törekszenek.

Egyes fóbiák súlyosabbak, mint mások. Ha fóbiája megkeseríti a min­dennapi életét, akkor orvoshoz kell fordulnia. „Igen fontos, hogy az, akihez fordul, tisztában legyen a fóbiák lényegével – állítja a pszichológus. – Sok fóbiás beteg orvostól orvosig, kórházról kórházra jár, ezért hangsúlyozom annak fontosságát, hogy olyan szakembert találjon, akinek a fóbiák és a szorongásos rendellenességek a szakterülete.” Még az agorafóbiában szenvedőknek sem kell úgy érezniük, hogy helyzetük reménytelen amiatt, hogy nem hagyják el otthonukat. Vannak kép­zett szakemberek, akik házhoz mennek, hogy segítséget nyújtsanak.

Űzze el a negatív gondolatait!

Fóbiás helyzetben az egyén negatív töltésű gondolatokkal és ijesztő képzetekkel találkozik, amelyek jelleg­zetes szervi reakciókat váltanak ki, magyarázza dn Manuel D. Zane, New York-i pszichiáter. Hagyni kell, hogy a félelem megjelenjen, de meg kell próbálni el­fordulni a negatív gondolatoktól. Példa: ahelyett, hogy azt mondaná magában: „Az a kutya meg fog harapni”, gondolja inkább azt, hogy: „A kutya meg van kötve, tehát nem tud elszabadulni.”

Hogyan győzzük le a pánikrohamot?

„Úgy éreztem, mintha egy autópálya kellős közepén állnék, és az au­tók mindkét irányból egyenesen felém tartanának.” A 26 éves Tanis így ír­ja le azt az élményét, amikor megpróbálta kitenni a lábát a lakásából. Tanis az egyik leggyakoribb fóbiában, az agorafóbiában szenved, amely annyit tesz, hogy fél eltávolodni a biztonságosnak érzett személytől vagy helytől.

Már a gondolat is, hogy a lakásból ki kell mozdulnia, bénító pánikro­hamot vált ki. „Az egyik pillanatban tökéletesen éreztem magam, a követ­kezőben pedig úgy, hogy mindjárt meghalok – meséli. – A szívem heve­sebben vert, hányingerem támadt, remegtem, és azt hittem, mindjárt elájulok.” Tanisnál ezek egy teljesen kialakult fóbia tünetei voltak, ám sike­rült addig eljutnia, hogy a terápia érdekében már elhagyja a lakását. Rend­szeresen eljár otthonról, és megpróbál azokon segíteni, akik még mindig a négy fal között raboskodnak a fóbiájuk miatt.

Ismerje fel a rohamot! „Ha támad a roham, fontos, hogy felismerjük – mondja. – Ön már átesett ilyen rohamon a korábbiakban, ezért jól tudja, hogy nem fog belehalni. Akkor sikerült legyőzni, tehát most is meg tudja csinálni.”

Legyen belátó önmagával szemben! „A fóbiások általában maxima­listák és nagyon kemény követelményeket állítanak maguk elé. Ez nem he­lyes – állítja Tanis. – Amikor kondicionáló terápián esik át, azaz fokozato­san szoktatják hozzá a rettegést kiváltó tényezőhöz, legyen elnéző saját magával szemben. Az átmeneti kudarcok ellenére legyen büszke magára.”

Haladjon fokozatosan! „Naponta nézzen szembe a fóbiával. A rövid távú célok mellett tűzzön ki egy 8 hetes célt és egy 16 hetes célt is. Mihelyt elkezdi ezt a folyamatot, amelynek során rendszeresen foglalkozik a fóbi-ájával, a dolog kezelhetővé válik. Bármily hihetetlennek hangozzék is ez egy fóbiás beteg számára, meg fogja látni, hogy ismét képes lesz olyan cselekedetekre, mint régebben.” Érdemes hinni Tanisnak. Amikor először akartuk meglátogatni otthoná­ban, hogy interjút készítsünk vele, azt a választ kaptuk, hogy Tanis „házon kívül van”.

Nézzen szembe a félelmeivel!

Ha kerüli félelmének tárgyát, akkor képtelen lesz legyőzni azt, állítja dr. Zane. Ügy lehet úrrá a problémán, ha aláveti magát a kondicionáló vagy szoktató terápiának. Ennek során a beteg fokozatosan teszi ki magát a félelme tárgyának, és alkalma van megtapasztal­ni, hogy aminek a bekövetkezésétől tart, a valóságban nem történik meg. Ez a folyamatos szoktatás segíthet, hogy lassacskán megbarátkozzon félelme tár­gyával. Például tegyük fel, hogy ön fél a pókoktól. A szoktató terápia során elő­ször – általában egy másik személy jelenlétében – szembenéz a fóbia tárgyá­val, ebben az esetben pókokat ábrázoló képekkel.

Amikor ezen a szakaszon túljutott, akkor továbbléphet, és szemügyre vehet egy döglött pókot, majd egy élőt, és eljuthat egészen odáig, hogy akár a kezébe is vesz egyet. Elképzelhető, hogy marad önben bizonyos mértékű félelemérzet, de ezzel a módszerrel végül is megtanulja, hogy a rettegett dolog valójában ártalmatlan.

Elterelő hadművelet

„Amikor érzi, hogy a félelemérzet erőt vesz önön, próbálja meg figyelmét másra terelni, például 1000-től kezdve szá­moljon visszafelé hármasával, olvasson egy könyvet, beszéljen hangosan vagy vegyen egyenletes, mély lélegzeteket – javasolja dr. Zane. – Amikor valami­lyen, a jelenben kezelhető dolgot végez, akkor csökkenti a félelemkeltő gondo­latoknak és képeknek szentelhető szellemi kapacitását. Megnyugodhat, és újra ura lehet a helyzetnek.”

Mérje fel a félelmét!

Lássa el képzeletbeli címkével saját félelmét egy nullától tízig terjedő skálán, javasolja dr. Zane. Rá fog ébredni, hogy félel­mének súlyossága nem egyforma, hanem hol növekszik, hol csökken. Írja le azo­kat a gondolatokat és ténykedéseket, amelyek a félelmet növelik vagy csökken­tik. Ha tudja, hogy mi az, ami kiváltja, növeli vagy csökkenti a rettegést, ez segítheti abban is, hogy a befolyásoló tényezőket uralma alatt tartsa.

Varázsoljon szivárványt az égre!

Kellemes érzést keltő gon­dolatok, képzetek vagy tevékenységek segítségével tartsa távol a riasztó gondo­latokat, javasolja dr. Zane. Például vegye fontolóra, hogy a légi közlekedés ál­talában milyen biztonságos, és hogy milyen jó lesz az óceán partján feküdni Hawaiiban ahelyett, hogy a repülés valószínűtlen kockázatain törné a fejét.

Ne habozzon önmagát vállon veregetni

Egy bizonyos, szinten tartott félelem mellett végezni napi teendőinket – komoly eredmény. Sőt: hihetőbb és reálisabb ez a megoldás, mintha tökéletesen ki akarná irtani a félelem írmagját is. Azt, hogy a szoktató terápia során, amikor újra meg újra szembekerül félelme tárgyával, sikerül legyőznie a rettegést, könyvelje el sze­mélyes győzelemként.

Kerülje a koffeint!

„Azok az emberek, akiknek vissza-visszatérő pánikrohamai vannak, többnyire nagyon érzékenyek a koffeinre, hangoztatja dr. Dávid H. Barlow pszichológia professzor. – A koffein újra kiváltja azoknak a tüneteknek egy részét, amelyeket a pánikroham során élnek át. Ezért, aki er­re hajlamos, annak ki kell iktatnia a koffeint az étrendjéből.”

És legközelebb, amikor a repülőgépen a stewardess megjelenik a székso­rok között, és italokat kínál, jusson eszébe, hogy koffein nemcsak a kávéban van, hanem a teában és különböző kólákban is. A csokoládéban lévő teobrominnak is lehet koffeinszerű hatása.

Csökkentse adrenalinszintjét!

„Apánikroham idején önnek túl sok adrenalin van a szervezetében, aminek szintjét mozgással csökkenteni lehet” – állítja Christopher mccullough, egy San Franciscó-i fóbia utókezelő központ igazgatója. Nem helyes, ha a roham alatt ülve marad, és így próbál el­lazulni. Inkább mozogjon, járkáljon fel-alá vagy tornázzon.

Tornáztassa az izmait!

„Ha nincs módja járkálni, jobb híján az is megteszi, ha megfeszíti, majd ellazítja az izmait. „Feszítse meg a combizma­it, azután hirtelen lazítsa el – tanácsolja dr. Mccullough. – Az ilyen ritmikus megfeszítés és ellazítás szintén sokat segíthet.”

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.