• gyomor
• táplálkozás

Azok vagyunk, ami felszívódik bennünk?

Egy dolog tökéletesen megemészteni az ételt, és egy másik megfelelően felszívni. A népszerű elképzelés szerint a meg­emésztett táplálék egyszerűen áthalad a vékonybélen, és a véráramon keresztül eljut a szervezetbe. Valójában ennél jóval többről van szó. A vékonybél, bár hosszúságra csak 6 méter, nagyobb felülettel rendelkezik, mint egy teniszpálya. Az erőteljesen aktív sejtek, amelyek kibélelik ezt a felületet (a bélnyálkahártya), átlagosan négynaponta kicserélődnek. Ha ez a felület nem egészséges, akkor a tápanyagok kinyeré­se és felszívódása, valamint a mérgező anyagok kiszűrése sem fog hibátlanul működni.

A különböző tápanyagok a vékonybél különböző szaka­szaiban szívódnak fel

És mindegyikük kü­lönböző feltételeket kíván meg a maximális felszívódáshoz. A nyombél például rögtön ott van a gyomor alatt, így normális esetben enyhén savas közegű, amely segíti az ásványi anyagok, zsírok és B-vitaminok felszívódását. A gyomorsav­hiány, amelyet talán a cinkhiány okoz, csökkentheti a felszí­vott tápanyagok mennyiségét (ironikus módon, magát a cink felszívódását is befolyásolhatja). Ahhoz, hogy a B12-vitamin felszívódjon, először kapcso­lódnia kell egy intrinzik faktor elnevezésű fehérjéhez, ame­lyet a gyomor termel, feltéve, ha megfelelő mennyiségű gyo­morsav áll rendelkezésére.

Az egészséges felszívódás elősegítése

A rossz hír az, hogy a bélbolyhokat (az aprócska kitürem­kedések, amelyek a vékonybél falát alkotják) könnyen ká­rosíthatják az olajban sült ételek, alkohol, ételallergiák, ételekben fellelhető irritáló anyagok, és egyéb tényezők, például a gyulladások.

A jó hír, hogy a bél nyálkahártyájá­nak sejtjei a test leggyorsabban regenerálódó sejtjei közé tar­toznak. A megfelelő tápanyagokkal való ellátásuk az első lépés a tápanyag felszívódás maximalizálásának elérése felé.

Ezek a tápanyagok a következők: A-vitamin, amely erőssé és egészségessé teszi a sejtmembránt; cink, amelyre a kime­rült nyálkahártyasejtek regenerálásához és kicseréléséhez van szükség; glutamin, amely egy aminosav, vajsav (butyric), amely egyfajta zsír – mind energiával látja el a nyálkahártya sejtjeit. Ezen tápanyagok mindegyike elősegíti az egészséges felszívódást.

Míg a test szinte minden sejtje glükózból (a megemész­tett szénhidrátok végtermékéből) nyeri az energiáját, addig a bél nyálkahártyájának sejtjei képesek energiát nyerni glutaminból és butyric savból. Normális esetben nincs szük­ség vajsav (butyric) fogyasztására, mivel ezt az emésztőtraktusban, legfőképp a vastagbélben található baktériumok megter­melik. A székletvizsgálat során néha megmérik a butyric sav szintjét, amelyből következtetni lehet a vastagbél egész­ségi állapotára. Alacsony szint, vagy az emésztőtraktus ká­rosodása illetve áteresztővé válása esetén butyric savat tartalmazó táplálék-kiegészítő fogyasztása segíthet visszaál­lítani az emésztőrendszer egészségét.

Ugyanez vonatkozik a glutamin nevű aminosavra is. Bár ön­magában nem számít nélkülözhetetlen tápanyagnak, min­denképp hasznos lehet a vékonybél táplálását, javítását, re­generálását illetően, ezenfelül erősíti az immunrendszert. A glutamin hasznosnak bizonyult a sérült vagy áteresztő traktus gyógyításában, és a műtétek vagy fertőzések után való felgyógyulásban.

Bélrendszeri fertőzés után

Egy gyomor-bélrendszeri fertőzés vagy antibiotikumos kezelés után, vagy ha egyszerűen csak úgy érezzük, hogy a tápanyagok felszívódása a testünkben nem üti meg a kí­vánt mértéket, hasznos lehet 5-10 g glutamin szedése táplá­lék-kiegészítő formájában. A legjobb és egyben legolcsóbb megoldás a glutaminpor. Egy púpos kávéskanál körülbelül 5 gramm. Egy pohár vízzel, lefekvés előtt ajánlott bevenni. Hasonlóan ahhoz, mint amikor a pázsitunkat tápláljuk, alvás közben a glutamin segít a nyálkahártya sejtjeinek megújulá­sában és kijavításában.

Hogyan történik a felszívódás?

Míg néhány tápanyag egyszerűen a bélfalon keresztül átára­molva, passzív diffúzió során kerül be a szervezetbe, másoknak aktív transzportra van szüksége, vagyis egy hordozóanyaghoz kapcsolódva szállítódnak el. A különböző felszívódási folya­matokhoz különböző tápanyagokra van szükség, amelyek nél­kül a folyamatok nem mennek végbe. így hát, ha a tápanyagok felszívódása nem megfelelő, kialakulhat egy ördögi kör, mi­vel a tápanyaghiány tovább gyengíti a felszívódás folyamatát. A glükóz és az aminosavak is azon tápanyagok közé tartoznak, amelyeknek aktív transzportra van szükségük, hogy keresztül ­jussanak a vékonybél falán, és épp ezért a leginkább ki vannak téve a malabszorpció veszélyének.

A megfelelő körülmények megteremtése

Mielőtt a tápanyag felszívódhatna, először elő kell készí­teni a felszívódásra. Ehhez a folyamathoz már nemcsak emésztőenzimekre van szükség, hanem olyan enzimekre is, amelyek az aktív felszívódást segítik elő. Ezek az enzimek bizonyos tápanyagoktól függenek – más szóval, bizonyos tápanyagok segítenek más tápanyagok felszívódásában. Egy jó példa erre a cink és a B6-vitamin. Egy kísérlet során az ál­latoknak egyre nagyobb mennyiségű B6-vitamint adtak, míg a cink mennyiségén nem változtattak. Minél több B-vita­mint kaptak a kísérletben részt vevő állatok, annál több cink szívódott fel a véráramukba.

Néhány ásványi anyag, mint például a cink és szelén, egy­más vetélytársai a felszívódási folyamatban, ebből kifolyó­lag technikailag jobb lenne, ha külön-külön, éhgyomorra vennénk be őket. Ám mivel a legtöbb embernek nincs ideje arra, hogy a nap különböző időpontjaiban különféle táplá­lék-kiegészítőket kapjon be, a gyakorlatban megfelel, ha kö­vetjük a természetes utat – a tápanyagokat a táplálékunk részeként vesszük magunkhoz. Azt azonban ne felejtsük, hogy bizonyos ételek olyan anyagokat tartalmaznak, ame­lyek gátolhatják a tápanyagok felszívódását.

Ezek közé tar­toznak:

• Fitátok a gabonafélékben
• Oxalátok a spenótban és rebarbarában
• Metilxantinok a teában, kávéban, kakaóban

Ezeknek az anyagoknak a felszívódásra gyakorolt hatá­sa nem elhanyagolható. Például a kelkáposztából nyert vas 40%-a felszívódik. Azonban amikor spenótot eszünk, ami oxalátokat is tartalmaz, a vasnak csupán 5%-a szívódik fel. Az étkezés utáni csésze kávé elfogyasztása akár a harmadával is csökkentheti a vas felszívódását. Az alkoholtól kezdve az antibiotikumokig bármely anyag, amely irritálja az emésztőtraktust, nemkívánatos hatást gyakorol a felszívódásra.

Összefoglalásképp:

Hacsak nem szenvedünk diag­nosztizált felszívódási problémától, a következő irányelvek segít­ségünkre lehetnek abban, hogyan maximalizáljuk a tápanyagok fel­szívódását a szervezetünkben:

• Étkezéskor lehetőleg ne fogyasszunk kávét, teát, alkoholt.
• Ne fogyasszunk túl sok gabonafélét.
• Használjunk hatékony, multivitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó készítményt, amelyben legalább 7500 NE (2275 mg) A-vitamin és 15 mg cink van.
• Lefekvés előtt vegyünk be 5 g glutamint.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.