Kismamáknak: hová lett a régi önbizalom?
„Biztosra vettem, hogy egy gyerek szülése nem haladja meg a képességeimet Mióta azonban a kislányomat a kezembe adták, minden önbizalmam elpárolgott. Úgy érzem magam, mint aki anyaságból bukásra áll.”
Bár végső soron a gyereknevelésnek minden más hivatásnál nagyobb a jutalma, egy sem akad, amely ennyi gonddal, bajjal járna, főleg kezdetben. De még egy olyan munkakör sincs a világon, amelybe minden betanítás, gyakorlat, főnöki irányítás nélkül kell fejest ugrani, 18 – 24 órás műszakot és teljes felelősséget vállalva. Mi több, olyan munkakör sem létezik, amelynek ellátásáról az első hetekben ilyen kevés visszajelzést kapna az ember. Az egyetlen lény, aki a munkát minősíteni tudná, egy passzív és kiszámíthatatlan viselkedésű újszülött.
Ő még nem tud együttműködni, nem mosolyog, ha jóllakott, nem ugrik a mama nyakába, ha örül, evésidőben alszik, alvásidőben sír, legföljebb egy pár percig néz a szüleire, és láthatólag a szomszédoktól sem tudja őket megkülönböztetni. A jól végzett munka öröméhez hiányoznak a feltételek. A műveleteknek: pelenkacsere, tápszerkészítés, gyerekruhamosás, etetés – sosincs végük. Nem csoda, ha ön is úgy érzi, mintha nem állna új hivatása magaslatán.
A gyerekágyas időszak a harcedzett profinak se sétagalopp, egy újonc pedig úgy élheti meg, mint csetlések-botlások, balfogások, balszerencsék sorozatát. De a szebb idők sincsenek messze (még ha most el sem tudja képzelni), hamarabb bele fog tanulni a gyereknevelésbe, mint gondolná.
Addig is érdemes tekintetbe venni a következő szempontokat:
Az anya egyedi személyiség
A gyerek szintúgy. Ami más anyának és gyerekének beválik, az nem biztos, hogy önöknek is jó, és megfordítva. Óvakodjon az összevetésektől.
- Mentális és fizikai egészség a gyermekeknél
- Hogyan legyünk türelmes, következetes szülők?
- Mindennapi szabályok a gyermeknevelésben
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
De nem ő az egyetlen
Egyre több az első gyerekes anya, akinek még nem volt dolga újszülöttel. A tapasztaltak többsége sem tud oly könnyedén átlavírozni az első heteken, mintha egész életében mást se csinált volna. Az ember nem született szülő, csak a gyakorlatban válik azzá. A most szült asszonyt nem hormonvarázslat változtatja anyává, hanem az idő, a próbálkozás, a tanulás és a tapasztalat. Ha a gondjairól tud más anyákkal beszélni, látni fogja, hogy az ön személyisége ugyan lehet egyedi, de a problémái nem azok.
Az anyának is kell az anyáskodás
Aki jó anya szeretne lenni, annak önmagával se árt egy kicsit anyáskodnia. Tanítgassa önmagát, mint anya a gyerekét, hogy tessék rendesen enni, sokat pihenni, főleg a gyerekágy alatt, óvatosan tornászgatni a jobb közérzet érdekében, és időnként megereszteni egy kis lélekemelő relaxációt is.
Az anya is csak ember
Tökéletes anya és tökéletes gyerek nem létezik, úgyhogy egyik féltől sem szabad lehetetlent várni: emberek vagyunk.
A jó öreg ösztön
Sokszor egy zöldfülű anya is jobban tudja, mi jó a gyerekének, mint a barátnők, a rokonok vagy a nevelési szakkönyvek.
Nem muszáj mindenben egyedül dönteni
Ne remélje, hogy soha nem fog mások tanácsára szorulni. Ezt nem az ösztönök hiányosságának kell betudni, hanem a tapasztalatlanságnak. A külvilág rengeteg jó tanáccsal, kellemes segítséggel szolgál. Zsűrizze a kapott információt, próbálja ki, ami tetszik, és vesse el, ami nem.
A hiba nem szégyen, hanem tanulságos
Senki nem fogja felróni önnek, ha hibázik (bár akadhat olyan rossz napja, hogy a legszívesebben felmondana önmagának). Melléfogások nélkül nem lehet beletanulni az anyaságba. Számíthat rá, hogy legalább a gyereke középiskolás koráig el fog követni néhány hibát. Ha valamivel elsőre nem boldogul, próbálja meg másképpen (ha például az oldalirányú ringatástól még hangosabban bömböl a gyerek, próbálja meg a vállhoz ölelve előre-hátra ringatni).
A szeretet nem mindig jön magától
Néha nehéz szeretettel bánni egy eredendően közömbös újszülöttel, aki csak kapni tud, de adni nem (hacsak a folyamatos büfizést és a használt pelenkákat nem számítjuk). Beletelhet némi időbe, míg az anya már nem érzi idétlennek a saját gügyögését, hamis turbékolásnak a dalocskáit, hanem önkéntelen természetességgel ölbe kapja dédelgetni, puszilgatni a kis porontyot. De el fog jönni.
A baba megbocsátó
Etetés előtt elfelejtettük friss pelenkába tenni. Hajmosás közben sampon ment a szemébe. A feje félúton beszorult a pólóba. Az ilyen és még sokféle apró balesetet a baba elnézi és elfelejti, feltéve ha hangosan és egyértelműen a tudtára adják, hogy szeretik.
Páratlan jutalom
A gyereknevelést olyan hosszú távú beruházásnak kell tekinteni, amely hónapok, évek múlva fogja meghozni gyümölcsét. Majd meglátja, mikor a baba először önre mosolyog, játékért nyúl, felkacag, feltornássza magát és a mamát a nevén szólítja: nem lesz kétsége afelől, hogy ez minden fáradozást megért, és hogy ön valami nagyot alkotott.
Tökélyre törekvés
„Úgy félek, hogy valamit elrontok. A gyerekre vonatkozó legkisebb döntésen is órákat töprengek. Szeretnék biztosra menni, de lassan magammal együtt a páromat is az őrületbe kergetem.”
Nincs olyan szülő, aki mindent jól csinálna. Aki gyereket nevel, óhatatlanul elkövet többnyire kisebb, néha nagyobb hibákat. Aki jó szülő akar lenni, igyekezzék tanulni a saját kárából. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy minden szülő és minden gyerek más, ami az egyiknek megfelel, az nem biztos, hogy a másiknak is jó.
Az összes szakkönyv elolvasása, az összes szakember meghallgatása után is biztos, hogy maradnak megválaszolatlan kérdései. Akkor jár a legjobban, ha kiismeri a gyereket és önmagát, továbbá megtanul hallgatni az ösztöneire és a saját józan eszére. Például általában igaz, hogy a csecsemők szeretnek szorosan bebugyolálva lenni, de ha az ön gyereke minden alkalommal sírva tiltakozik a szűk hálózsák ellen, talán azt szeretné, hogy engedjék rugdalózni.
A szakmai álláspont szerint a csecsemők azt szeretik, ha csilingelő szopránban szólnak hozzájuk, de ha az önének láthatólag jobban tetszik a mélyebb hanghordozás, szálljon lejjebb egy oktávval. Bízzon önmagában és a gyerekben – bár így se biztos az eredmény, de túl nagy bajt nem csinálhat.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.