Mielőtt hívjuk az orvost – beteg a baba?
A legtöbb gyerekorvos a szülőtől akarja hallani, hogy szerinte tényleg beteg-e a baba – függetlenül attól, hogy a nap melyik órája van. De mielőtt feltárcsázzuk azt a feltételezhetően már ismerős számot, írjuk fel egy papírra az összes olyan információt, amit a baba orvosának tudnia kell, hogy helyesen értékelje a helyzetet.
Kezdjük a tünetekkel!
A legtöbb egyszerű betegségnél csak két-három tünet lesz – bizonyos esetekben lehet, hogy csak egy, de átfutva az alábbi felsorolást biztosan nem hagyunk ki semmit. Legyünk készen arra, hogy megmondjuk az orvosnak, mikor jelentek meg először a tünetek, mi váltotta ki őket, ha van ilyen, mi súlyosbítja és mi enyhíti őket (például a babát függőlegesen tartva enyhül a köhögés, vagy az evés fokozza a hányást), és milyen házi vagy vény nélkül beszerezhető gyógyszert próbáltunk már ki.
Szintén segíthet az orvosnak, ha megmondjuk, hogy a baba érintkezett a bárányhimlős unokatestvérével, a hasmenéses testvérével vagy bárki mással, akinek fertőző betegsége volt, a közelmúltban elesett, illetve hogy nemrég volt beteg. És ne feltételezzük, hogy a baba kórlapja ott van az orvos kezében.
A szülői ösztön
Időnként nem találunk egyetlen konkrét tünetet sem, de a babával valami nem „stimmel” számunkra. Hívjuk fel az orvost. A legvalószínűbb, hogy megnyugtat bennünket, de lehet, hogy szülői ösztönünk felismert valami lappangó rendellenességet, amire oda kell figyelni.
Hőmérséklet
A régi „puszi a homlokra” módszer a láz ellenőrzésére nagyon kevéssé megbízható (bár megbízhatóbb, mint a kéz), különösen ha nemrég ittunk hideg vagy forró italt, vagy épp most jöttünk be a melegről vagy a hidegről. Mérlegelhetjük, hogy így állapítjuk meg, lázas-e a baba (különösen ha nincs a közelben hőmérő), azonban nem árt tudni, hogy a módszer pontosabb, ha nincs láz, mint amikor van, és értékelhető adatokat nem kapunk vele. Inkább használjunk hőmérőt, ha úgy gondoljuk, hogy a babának láza van.
- Intzédy László orvos
- Orvosokkal kapcsolatos kérdések
- Kórházak
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Vegyük figyelembe, hogy a betegségen kívül a vizsgálatot befolyásolhatják olyan tényezők, mint például a szoba vagy a levegő hőmérséklete (a baba hőmérséklete valószínűleg magasabb, ha a délelőttöt egy túlmelegített szobában töltötte, mint amikor bejön a hidegből, ahol játszott), a tevékenység (az edzés, az aktív játék, és az erős sírás mind növelik a hőmérsékletet) és az időpont (a hőmérsékletek általában magasabbak estefelé). Ha a baba homloka hűvös, feltételezhetjük, hogy nincs jelentős láza.
Szívverés
Bizonyos esetekben hasznos lehet az orvos számára, ha tudja, hogy mennyi a baba pulzusa. Ha nagyon le-vertnek tűnik vagy lázas, mérjük meg a pulzusát a felkaron (brachiális pulzus; lásd az ábrát a következő oldalon). A csecsemőknél a normális tartomány sokkal magasabb, mint idősebb gyerekeknél és felnőtteknél, percenként 120-140, ha a baba ébren van (percenként 70-re csökkenhet alvás közben, vagy 170-nél magasabbra szökhet, ha sír).
Légzés
Ha a babának légzési problémái vannak, köhög, szaporán vagy rendszertelenül veszi a levegőt, ellenőrizzük a légzését úgy, hogy megszámoljuk, percenként hányszor emelkedik és süllyed a mellkasa. A légzés sokkal szaporább aktivitás közben (beleértve a sírást), mint alvás során, és ezt felgyorsíthatja vagy lelassíthatja a betegség. Az újszülöttek általában 40-60-szor vesznek levegőt percenként, az egyévesek csak 25-35-ször. Ha úgy látjuk, hogy a baba mellkasa nem emelkedik és süllyed minden lélegzettel, vagy a légzés nehéz vagy érdes (és nem magyarázható eldugult orral), közöljük ezt is az orvossal.
Légúti tünetek
Folyik-e a baba orra? Eldugult? A váladék inkább vizes vagy sűrű? Átlátszó, fehér, sárga vagy zöldes? Van-e köhögés? Ha igen, az száraz, szaggatott, kimerítő vagy sípoló? Hurutos-e a köhögés? (Az erős köhögési roham időnként nyálkát hoz fel.) Asztmatikus-e a baba légzése (sípoló hang, elsősorban a kilégzésnél)?
Viselkedés
Eltér-e a baba viselkedése a szokásostól? Fáradtnak és levertnek, nyűgösnek és ingerlékenynek, nyugtathatatlannak vagy letargikusnak írnánk-e le a viselkedését? Vagy a baba megszokott vidám önmaga? Tudunk mosolyt fakasztani az arcára?
Alvás
Szokatlanul álmos a baba, a szokásosnál többet alszik? Vagy alvási nehézségei vannak?Sírás. Többet sír a baba a szokásosnál? A sírásnak más a hangja vagy az intenzitása – például magas hangszínű?
Étvágy
A baba étvágya a szokásos? Visszautasítja a szoptatást vagy a cumisüveget és/vagy a szilárd ennivalót? Vagy normálisan eszik?
Bőr
Észreveszünk a baba bőrén valamilyen változást? Vörös és kipirult? Fehér és sápadt? Kékes vagy szürke? Meleg és nedves (izzadt) vagy hideg és nedves (nyirkos)? Vagy különösen száraz? Az ajka, orrlyuka vagy arca különösen száraz vagy berepedezett? Vannak foltok vagy bármilyen elváltozás bárhol a bőrén -a hónaljakban, a fülek mögött, a végtagokon vagy a törzsön, vagy bárhol máshol? Hogy írnánk le a színüket, alakjukat, méretüket, tapintásukat? Próbálja a baba vakarni őket?
Száj
Van-e duzzanat az ínyen, ahol esetleg fogak akarják áttörni? Látható vörös vagy fehér folt az ínyen, az arc belső felszínén, a szájpadláson vagy a nyelven?
Torok
A garatívek vörösek? Vannak fehér vagy vörös pontok vagy foltok rajta?
Kutacs
A fejtetőn kitapintható lágyabb terület besüppedt vagy kidomborodik?
Szem
A baba szeme másnak látszik, mint általában? Üveges, üres tekintetű, besüllyedt, tompa fényű, könnyes/vizenyős vagy vörös? Karikás-e vagy részben lecsukódik? Ha van váladék, hogy írnánk le annak színét, állagát és mennyiségét?
Fül
Húzogatja-e vagy piszkálja-e a baba az egyik vagy mindkét fülét? Szivárog-e váladék valamelyik füléből?
Emésztőrendszer
Hányt a baba? Milyen gyakran? Nagy mennyiséget hány, vagy inkább csak öklendezik? Hogy írnánk le a hányadékot (túrós, nyálkás, rózsaszínes, véres)? Heves-e a hányás? Sugárban hány-e a baba? Van valami, ami szemmel láthatóan kiváltja a hányást — például az evés? Volt valami változás a baba székletében? Van-e hasmenése, híg, vizenyős nyálkával vagy véres széklettel? A székletürítés gyakoribb-e, a széklet hirtelen távozik-e, székelési kényszer kíséri? Vagy székrekedésesnek tűnik? Fokozott-e vagy csökkent a nyáltermelés? Van észrevehető nyelési nehézség?
Húgyutak
A baba pelenkái a szokásosnál kevésbé nedvesek? Vagy nedvesebbnek tűnnek? Van-e bármi észrevehető változás a vizelet szagában vagy színében (például sötétsárga vagy rózsaszín)?
Has
Észlelünk-e a baba hasán valamilyen változást – laposabb, gömbölyűbb, jobban kidomborodik? Amikor gyengéden megnyomjuk, vagy ha a baba egyik térdét felhúzzuk a hasáig, fájdalmat jelez-e a baba? Merre érzékenyebb – a has jobb vagy bal oldalán, alsó vagy felső részén?
Motorikus tünetek
Volt-e vagy van-e hidegrázása, remegése, észlelünk-e merevséget, vannak-e görcsei a babának? A nyak merevnek vagy nehezen mozgathatónak tűnik-e, lehajtható az áll a mellkashoz? Van bármelyik másik testrész mozgásával probléma?
Mennyi pihenésre van szüksége a beteg babának?
A babáknak sokat kell tanulniuk, de amikor a saját testükről van szó, taníthatnak néhány dolgot a szüleiknek is. Biztosak lehetünk benne, a babánk közli velünk, mennyi pihenésre van szüksége betegsége idején, természetesen nem szóval, hanem tettekkel. A nagyon beteg baba szokásos napi tevékenységét feladja a pihenésért, míg az alig beteg vagy lábadozó baba újból aktív és játékos lesz. Egyik esetben sem kell önkényes korlátozásokat alkalmazni. Csak kövessük a baba útmutatását. (Ha valakinek szüksége van a pihenésre, amikor a baba beteg, akkor az a mamája.)
A beteg baba etetése
A betegséggel gyakran együtt jár az étvágytalanság. Időnként, mint például emésztőszervi problémák esetén, ez hasznos is lehet, mivel a kevesebb táplálék tehermentesíti a gyomrot és a beleket, amíg helyrejönnek. Máskor, mint például láz esetén, nem olyan jó dolog, mivel a csökkent étvágy azt jelenti, hogy a baba nem kapja meg azt a többletkalóriát, amelyet a fertőzés ellen küzdő láz felemészt.
A legtöbb enyhe betegségnél, ami nem érinti az emésztőrendszert, nincs szükség speciális diétára (a kivételekre az egyes betegségek esetében külön felhívtuk a figyelmet). De van néhány általános szabály, amit a beteg baba etetésénél be kell tartani:
Bő folyadékbevitel
Ha a babának láza, légúti fertőzése van (például megfázás, influenza vagy hörghurut) vagy hasmenéses emésztőrendszeri betegsége, a folyadékokat – megelőzendő a de-hidratációt – kell előnyben részesíteni a szilárd ételekkel szemben. A csak szoptatott vagy tápszerrel táplált babák szopjanak olyan gyakran, amilyen gyakran kívánják, hacsak az orvos mást nem javasolt. Az idősebb babák kaphatnak tiszta folyadékokat és magas víztartalmú ennivalót (gyümölcsleveket, leves gyümölcsöket, leveseket, zseléket és fagyasztott gyümölcsdesszerteket, ha már étrendjükben szerepel).
A nap során gyakran kínáljunk folyadékokat, még ha a baba nem iszik is egyszerre egy kortynál többet. Ha profúz hasmenés vagy hányás fordult elő, és/vagy a baba ki-száradtnak tűnik, az orvos rehidráló folyadékot javasolhat.
Engedjük válogatni
Ha betegek vagyunk, bizonyos ételek ízlenek, mások nem. Amikor a babának a betegség miatt nincs étvágya, olyankor különösen tiszteljük az ízlését. Ha ez azt jelenti, hogy négy napig nem eszik mást, csak anyatejet vagy tápszert és banánt, legyen úgy.
Ne erőltessük!
Még ha a baba egy falatot sem evett 24 órája, akkor se erőltessük az evést. A babák általában elfogyasztják azt, amire szükségük van és amikor szükségük van rá. Miután a baba kiheverte a betegséget, az étvágya is rendbe jön. Felépülés után a babák általában pótolják a betegség alatt elmulasztott étkezéseket, farkasétvággyal esznek, és hamar visszanyerik az elvesztett dekákat. Hozzuk azonban az orvos tudomására az étvágytalanságot.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.